Nehéz erről higgadtan írni. De muszáj. Nem egy olyan hír, amit simán továbblehet görgetni. A szomorú tanmese így kezdődik: volt egyszer egy hattyúcsalád, akik békében élték napjaikat, egészen addig, mígnem néhány fiatal meg nem dobta kövekkel és téglákkal a fészküket…

A  Ladbible – itthon pedig a 24.hu – számolt be a tragikus esetről. A boltoni nőstény hattyú élete pár nap alatt teljesen tönkrement.

Egy hattyúpárnak eredetileg hat tojása volt egy helyi kanálisban. Május végén néhány fiatal kis suhanc kövekkel és téglákkal(!) megdobálták a fészket, aminek következtében három tojás összetört. Ezt követően a természetvédők figyelni kezdték a fészket. A történtek után két héttel a hím elhagyta a családot, ám a nőstény ottmaradt a megmaradt másik tojással.

A magányos hattyút kutyák és kacsák kezdték zaklatni, ami miatt még két tojás odalett. Úgy fest, ez végleg betette a kaput a nőstény madárnál, mert a múlt héten fedezték fel a természetvédők, hogy az állat elpusztult, így az utolsó ép tojás magára maradt.

Nem tudni, hogy pontosan mi okozta a hattyú halálát. Viszont az egyik környezetvédő – aki egy Facebook csoportban is közvetítette az eseményeket – véleménye szerint,

egyszerűen megszakadt a hattyú szíve.

A jó hír legalább az, hogy a rendőrség nyomozást indított, hogy kézre kerítse a fészket dobáló fiatalokat.

Most persze lehetne hosszasan fröcsögni és átkokat szórnia a fiatalokra. Ugyanolyan bánásmódot kérni nekik és számos fantáziadús büntetést elképzelni nekik. Ám ez nem támasztja fel a hattyút és a tojásait.

De ez nem az első ilyen eset, hanem a milliomodik. A problémát pedig valóban kezelni kellene, méghozzá hosszú távon, hogy több védtelen állat ne eshessen az emberek áldozatául.

Mert mit tanít ez az eset?

Hogy gond van. Világi szinten. Tele van a világ érzelmi intelligencia hiányos fiatalokkal, de merem megkockáztatni, hogy az ilyenek még az értelmi intelligenciából is hiányt szenvednek. Különben arra járva, nem az jut az eszükbe, hogy „Hé srácok, milyen ultramenő dolog lenni kinyiffanti a hattyútojásokat. Dobáljuk már meg!”

Aztán a kéz, ami otthon nem kap szeretetet, figyelmet, törődést megfog egy követ és lesújt. Talán egy másik, önbiztalomhiányos kéz, így akart bekerülni a baráti körbe. Elismerésre, és szeretetre vágyott, ezért felemelte a téglát és elhajította. Lehet, hogy a kéz, amely felemelte a követ, így akart bosszút állni egy családon, mert neki nem jutott normális. A tettükre van magyarázat, még ha mi nem is tudjuk. De nem így kellett volna történnie.

Ha nem lelki sérültek, ha van érzelmi intelligencia, akkor azt gondolták volna: „De szépek azok a tojások! Legyünk óvatosak, csak nézni szabad, nehogy kárt okozzunk, mert hamarosan kis hattyúk születnek majd belőle.”

Hol maradt a felismerés, hogy azokban a tojásokban élet lapul?

Hogy azok valakinek a kicsinyei? Egy kis család? Hol maradt a gondolat, hogy amit tesznek, azzal ártanak, életeket oltanak ki és fájdalmat okoznak a szülőknek? Hol maradt az együttérzés, a belegondolás, hogy én sem szeretnék, ha engem és a szüleimet megdobálnának?

Ők nem a természetes szelekció meg az evolúció kezei voltak. Nem egy óriás anakonda jött és pusztította el a tojásokat, hanem néhány huligán.

Nézzük hát sors szinten: így kellett lennie. De miért? Miért kellett szalagcímmé válnia egy hattyúnak? Másképp nem vesszük észre, hogy baj van? Talán a sok hasonló hír majd végre elgondolkodtatja az embereket, hogy a mai fiatalság, a sok millió felnőttel együtt tévúton járnak? Igenis égető probléma az érzelmi intelligencia hiánya, amiről főleg a szülők tehetnek.

Mit taníthattak a szülők, a gyermekeiknek, akik a kezükbe vették a köveket és a téglákat? Vagy mit nem? Elkényeztetett kis ficsúrok vagy csonkacsalád gyermekei? Alkoholista, nemtörődöm felnőttek sarjai vagy mindennapos testi és lelki erőszaknak kitett csemeték? A gyerek nem magától lesz olyan, amilyen. Nem hárítani akarom a felelősséget, de tény, hogy a szülők is tehetnek a hattyú haláláról.

Bizony, el kell kapni a tetteseket, mert most „csak egy” hattyú életét tették tönkre. Holnap már talán egy emberét fogják.

Nemcsak az emberek éreznek. Az állatok is. Nekik is van szívük, lelkük és az előbbi nemcsak a vér pumpálására és keringetésére szolgál. Az a szív ugyanúgy érzi a fizikai és a lelki fájdalmat. Ugyanúgy megszakadhat, mint egy emberé. Lehet, hogy nincs rá bizonyíték, de azaz állat belehallhatott a szívfájdalomba. Ne felejtsük el a hattyú szomorú, de tanulságos meséjét…

Forrás és képek

leadkép