Te sem hitted volna? Pedig úgy fest, valóban léteznek elátkozott festmények. Ha a szobánkban nem a nagyi festményei lógnának, lehet aggódnék. Mielőtt elkezdjük felgöngyölíteni az átkozott Síró kisfiúk, illetve a sorozatban megjelent Síró kislányok képeinek történetét, azért nézzük meg a képeket… vajon kinek kelhetett egy ilyen kép? Mennyire lehetett százas az, akinek az volt heppje, hogy síró gyerekeket fessen? Nem éppen a legüdítőbb látvány…

 

1985-ben, Angliában az Amos család heswalli otthona minden ok nélkül porig égett. A tűzoltók még csak azt sem tudták megállapítani, hogy szándékos vagy véletlenszerű gyújtogatásról volt szó. Lényeg, hogy minden leégett. Leszámítva egy festményt. A Síró kisfiú-t. Peter Hall, a yorkshire-i tűzoltóparancsnok azt mondta a helyi lapoknak, hogy már korábban is találkozott ilyen esetekkel, ahol pontosan ugyanez történt, például Bradfordban, Anglia egyéb részein, de még Írországban, Dublinban is. A ház leégett, a kép megmaradt. Szegény bizony valahol személyes tapasztalatból is beszélt, ugyanis egyszer egy ilyen festményt ajándékozott az öccsének Ronnak és feleségének Mary-nek, akiknek még azon napon kigyulladt a házuk…

Mit tudhatunk? Hogy van egy gyanúsítottunk, akit még csak kikérdezni sem lehet, nemhogy felelőssé tenni és rács mögé dugni.

Mi baj veled, kisfiú?

Amit biztosra tudhatunk, hogy a Síró kisfiú egy sorozatgyártású nyomatott festmény. Bruno Amadio spanyol festő az eredeti alkotó, akiről az a csúnya hír járta, hogy felpofozta és kínozta a modell gyermeket ahhoz, hogy „hitelesen” örökíthesse meg a könnyeiket és a fájdalmukat. Egyes teóriák szerint, amint elkészült a képpel, meg is ölte a gyerekeket.

Sőt, úgy hírlett, hogy Francshot Seville álnéven is tevékenykedett Madridban és rendszeresen megkörnyékezte a helyi árvaházakat újabb gyermekmodellekért. Ezért is létezik több verzió a képből. Különben egy másik álnévvel is dolgozott Giovanni Bragolin, és ez a szignó található meg a képeken is.

De akad ennél egy „jámborabb” variáns is. George Mallory, a devoni iskola tanára, – aki nem mellesleg okkult kutató is volt –  megkereste  a festőt, az igazság reményében, aki elmesélte, hogy az eredeti modell, (az első képen a bal oldali) kisfiú szemtanúja volt a családja halálának, akik egy háztűzben vesztették életüket. Ezután a fiú, Don Bonillo az utcán élt, és így találkozott a festővel 1969-ben, akinek elmesélte történetét, és a felkérésének eleget téve szívesen beállt modellnek.

Amadio tovább érdeklődött kicsit a fiúról a helyi papnál, aki nem tartotta jó ötletnek, hogy befogadja, mivelhogy ahol eddig megszállt, ott nem maradt más csak hamu és por. De Amadio fittyet hányt az intésre, aki befogadta az árvát, megfestette a képet, ami híressé és gazdaggá tette és aztán egy napon leégett a műterme és földönfutó lett. Persze, hogy a fiút vádolta, akit elkergetett. Ha minden igaz, Bonillo 1976-ban Barecalona közelében autóbaleset következtében hunyt el – kigyulladt az autója – és a jogosítványában szereplő név segítségével azonosítottak. 19 éves volt.

Mi hát a rejtély kulcsa? A fiú el volt átkozva? Vagy különleges képességű tűzgyújtó volt, aki nem bírta (vagy nagyon is) tudta uralni az erejét? De hogy került át a sorozatgyártású képekre az átok?

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy nincs semmiféle kapcsolat a tűzesetek és a festmények közötti, csak a The Sun magazin főszerkesztője találta ki, hogy jobban menjen a lapnak a szekere. Esetleg szimplán „szerencsés” helyen voltak elhelyezve a festmények, ahol túlélhették a házi tüzeket?

Hozzá kell tenni, a The Sun akkora riadalmat keltett, hogy tömeges festményégetés vette kezdetét és csak úgy záporoztak hozzájuk a levelek, olyan beszámolókkal, mint a következő esetek:

Dora Mann háza porig égett Surrey-ben, hat hónapra rá, hogy megvettek egy Síró kisfiút és egyedül a kép élte túl a tüzet. Sandra Craske-al és unokanővérével Kilburnben ugyanez történt. Sandra még azt is látni vélte, hogy a festmény magától himbálózott a falon.  Jane Wyatt Wroxalból megpróbálta elégetni a festményeit, – mert kettő is volt neki – de nem akartak meggyulladni…

Továbbá létezett egy szóbeszéd, amely szerint csak úgy lehet az átkot megtörni, ha a képet elajándékozzák, vagy egyesítik a párjával. Igen, van egy „Síró kislány” festménysorozat is. A teória szerint, ha a két festményt egymás mellé teszik, akkor nem üt ki tűz a házban, és megszűnik az átok.

Nos, rettentő sok a kérdés, válasz meg alig. Vannak, akik esküsznek a legenda valódiságára, mások viszont azt mondják kacsa és városi legenda az egész, mert sem a három álneves festőművészt, sem a parakutató George Mallory-t nem lehetett hivatalosan lenyomozni, hogy létező személyek és hogy állítólag ők is a Sun meséjének részei. De ha így lenne… akkor is ott lenne a kérdés, hogy ki festette a képeket? Akik ráadásul ezt az elméletet vallják, nekik jó bizonyíték lehet az, hogy elvileg (!) a tűzoltók jobban megvizsgálták a területet és az derült ki, hogy az esetek többségében égve felejtett gyertyák, sütők,  elejtett cigarettacsikkek, kiégett elektromos berendezések felelősek a tüzekért. Az meg már utóbb kapóra jött a legendagyáros Sunnak, hogy volt a házban egy Sírós kisfiús kép is, amik egyébként nem mindig maradtak meg teljesen épen és tűzálló anyaggal voltak ellátva!

Végezetül… ha netalántán most szerettél bele a képek egyikébe, jó, ha tudod, hogy még ma is több Sírós kisfiús-kislányos replikához lehet hozzájutni, de lehet, nem volna túl bölcs dolog… bár talán a replikán már nem fog úgy az átok, de megéri kísérletezni? Max ha baromi sok felesleges házad van…

Meg ha még hiszel a legendában, ami a mai napig megosztja az embereket. Mivel azt sem lehet egyöntetűen igazolni, hogy hamis vagy igaz…

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

 

Képek: pinterest.com, artymarty99-wordpress-com, atlasobscura.com, children-ofthe-gravetumblr.com, exemplore.com, pinsdaddy.com, kerknawi.blogspot.hu, theparanormalguide.com