Számomra eddig sem volt kérdéses, hogy léteznek természetfeletti képességék, – persze az időfagyasztás, meg a lézerszem felejtős – de eddig is akadtak bizonyítékai a telekinézisnek, de az 1900-as években élt Eleonore Zugunnak végképp sikerült meggyőznie a kétkedőket arról, hogy a telekinézis képességével bír, bár ő maga nem mindig volt ettől úgy elragadtatva…

 

1913. május 24-én született Eleonore a romániai Talpa falujában. 1923 februárjában, 7 éves korában meglátogatta a nagymamáját unokatestvérével Buhaiban. Úton a nagyi felé az út szélén találtak egy kis pénzt, ami édességre költötték el. Hogy mi ebben olyan érdekes? Hogy mikor megérkeztek az egyébként 105 éves, boszorkány hírében álló nagyihoz és elmesélték neki a talált pénzt történetét, ő azt mondta az unokájának, hogy azt a pénzt az ördög hagyta el, aki kísértésben fogja vinni és belőle is „dracu” avagy ördög lesz. Kész, nagyi kimondta a próféciát, mert már azon az éjjelen különös dolgok történtek Eleonorével. Egyszer csak a semmiből kövek potyogtak a házban és tárgyak lebegtek Eleonore körül. Nagyi szerint a lányt megszállta az ördög és hazaküldte…

(gespensterweb.de)

Három nappal később, Talpában egy rózsavízzel teli kancsó felemelkedett és valamivel odébb repülve kiömlött a tartalma a padlóra. Egy zabkásás tál pedig neki repült az egyik látogatónak…

A családnak sem kellett több, szegény Eleonorét a Gorovei kolostorban küldték, ahol csak tovább produkálta paranormális mutatványait. Addigra már képes volt a gondolataival tudatosan reptetni a tárgyakat, ezért három héttel később tovább vándorolt egy elmegyógyintézetbe.

Rövidesen nemzetközi figyelem középpontjába került és felfigyelt rá az újságokból az osztrák pszichológus Fritz Grunweld a németországi Charlottenburgban, aki Kubi Klein újságíróval felcsaptak megmentőnek és elérték, hogy Eleonore visszakerüljön a kolostorba.

(gespensterweb.de)

Grunweld maga kezdett foglalkozni a lánnyal és szános csodálatos, megdöbbentő dolgot, lejegyezett vele kapcsolatban, amit a saját szemével látott. Az egyik leghíresebb jelenéssorozatban 1925. május 9. és 18-a között volt része. Eleonore könnyűszerrel mozgatta már a kisebb és nagyobb dolgokat egyaránt, de ha valakire mérges volt, akkor már inkább hajigálta… ugyanakkor időnként tárgyak jelentek meg a semmiből és gyakran lehetett hallani különös kopogásokat, amitől felmerült a gyanú, hogy nem-e egy poltergeist dolgozik a lány mellett. A dolog bizony becsapós, hiszen egy szellem is produkálhatta a paranormális jelenségeket a lány helyett.

Sajnos Grunweld nem tanulmányozhatta túl sokáig Eleonorét, mivel 1925 júniusában meghalt szívroham következtében. De mázlija volt, mert még abban az évben talált egy másik lovagot. 1925 szeptemberében a fiatal bécsi Zoe Wassilko-Serecki grófnő vette védelmező szárnyai alá, aki már korábban, a kolostorban is megbizonyosodott Eleonore hatalmáról és így született meg a Der Spuk von Talpo c. könyve (Munich, 1926).

Zoe Wassilko Sserecki grófnő, imgur.com)

1926-ban vette magához a lányt és visszatértek bécsi otthonába, ahol fodrásznak kezdett tanulni. Eleonore végre boldog volt és biztonságban érezte magát. Annak ellenére, hogy nem érte stressz, békés volt a természete, a jelenségek nem értek véget, amikről a grófnő naplót vezetett.

Még mindig repültek a tárgyak, illetve eltűntek, majd később előkerültek. Ugyanakkor volt egy időszak 1926 márciusától, amikor inkább úgy nézett ki a dolog, hogy mégiscsak poltergeist jelenségről beszélhetünk, aki Eleonore ellen fordult volna és fizikailag bántalmazni kezdte őt. A szellem a haját tépte, tárgyakat vágott hozzá, kicibálta az ágyból és a bőre alatt tűket húztak ki.

Áprilisban Harry Price a londoni Pszichikai Kutatások Társaságának vizsgálati helyére invitálta a grófnőt és a lányt, ahol meggyőződhetett Eleonore hitelessége felől, aki párnát, tükröt és acél tárgyakat reptetett. Viszont a szellem még mindig zabos lehetett, mert harapás és karcolás nyomok jelentek meg a testén. Szeptemberből egészen októberig Londonban tartózkodtak.

(ro.wikipedia.org)

Eleonore borzasztóan sok időt töltött egyedül, illetve a grófnővel is a laborban. Ott végül minden kétséget kizáróan megállapítást nyert a tény, hogy a lány tényleg ért a telekinézishez. Csakhogy az esetek többsége után állandó jelleggel jelentek meg rajta harapások és karmolások, amik stigmatizált jelekhez kezdtek hasonlítani

Az egyik döntő bizonyíték során egy zárt, őrzött helységből eltüntetett egy tárgyat. Az orvosi, pszichológiai és paranormális kutatók mind felbolydultak attól, hogy találtak végre egy hiteles paranormális képességgel rendelkező embert.

Természetesen nem csak támogatóik és híveik voltak, hanem mások azért folytattak kutatásokat, hogy lebuktassák őket, mert szentül meg voltak arról győződve, hogy a grófnő és Eleonore szemfényvesztő. Pechükre minden vizsgálat szigorúan ellenőrzött körülmények között zajlott. Némelyikről még rövid film is készült.

(pinterest.com)

Csakhogy, amikor október hazatértek és Eleonore majdnem 14 éves lett, a képességei gyengülni látszottak. Végül 14 évesen, mikor megjött első menstruációja, megszűntek a képességei. Később már csak annyit lehetett tudni róla, hogy sikeres fodrász üzlete volt a romániai Czernowitz-ban.

A kutatások egyértelműen igazolták, hogy rendelkezik a telekinézis képességével. Mivel fiatal volt, serdülő, hányatott gyerekkor, a tudat alatti elnyomott érzései hozták felszínre képességeit, ami agresszióba csaphatott át és maga ellen fordulhatott. Úgy nézett ki, mintha szellem bántaná, de magára lehetett dühös. Hiszen bebizonyosodott hogy nem szellem tevékenykedik körülötte, hanem saját képességgel bír.

(gespensterweb.de)

Sajnos a mai napig így van ez, hogy a gyermekek különleges képességei megszűnnek már 5 éves koruk előtt vagy legkésőbb tinédzser korukban, mert nem foglalkoznak velük. A telekinézis vagy a látnoki adomány és társai, mind született képességek. Igaz, hogy Eleonore  lenyugodott – mert tudva levő, hogy sok esetben mikor megjelennek ezek a képességek, az erős érzelmek mozgatják őket – de ha tudatosan tovább foglalkoztak vele, akkor nem tűnt volna el a képessége. Ellenben nem lehet kizárni azt, hogy esetleg ő maga átoknak és nem áldásnak érezte… és hogy örült is neki, amikor eltűntek. Nem mindenki akar Jean Grey lenni.

(kojewel.com)

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Leadkép:  mysteriouspeople.com