Ha nagy horror rajongó vagy, akkor biztosan láttad a Démon Doboz című filmet? Azt is tudod, hogy a történet valódi és igazából is létezik a démonnal teli doboz, amely hazavágja mások életét? Jogosan merülhetnek fel benned olyan kérdések, minthogy hogy került a démon a dobozba és mi történt azokkal az emberekkel, akiket kísértett? Ebben segít nekünk Kevin Mannis beszámolója és Jason Haxton könyve, hogy megismerhessük az igazi Démon Doboz történetét!

 

A dibbuk, avagy dybbuk doboz egy borszekrény, ami meg van átkozva egy dybbukkal. Igen, jól látod a helyzetet: dybbuk a dybbukban. A furcsa szó egy ősi démont jelent, egy nyughatatlan gonosz szellemet, aki kísérti a körülötte levőket, de akár meg is szállhatja őket. A zsidó hagyományok szerint, pontosan ez a feladata a dybbuk doboznak, hogy a démonokat a megszállottakból átűzhessék a dobozba.

Legelőször 2003. szeptemberében került elő a doboz, mikor Kevin Mannis antik gyűjtő, egy portlandi ingatlan árverésen vett részt, ahol az aukción egy 103 éves zsidó nő tárgyait árusították ki.  Különben a zsidó asszonyság elmesélte az uncsijának, hogy Lengyelországból érkezett, mikor a boldog családi életét felrúgták a nácik és koncentrációs táborba küldték a második világháború idején. Egyedül ő élte túl a tábort, a szüleit, a férjét, a testvéreit, a gyermekeit mind megölték. Ezt követően Spanyolországba menekült és ott tett szert a dobozra.

Az unoka azt is elmesélte, ha már belelendült, hogy a Havela, a mama arra figyelmeztette, hogy a büdös életbe ki ne nyissa a dobozt, különben kiengedi a gondosan bezárt dibbukot. Ezért is okoskodta ki a nagyi jóval korábban, hogy vele együtt temessék el a dobozt. Ám ezzel volt egy kis bibi, ugyanis a kívánsága nem passzolt a zsidó hagyományokkal ezért a házával együtt a dobozt is eladásra kínálták.

Így történt, az árverésen Kevin gazdagabb lett egy dibbuk dobozzal is. Hozzá kell tenni, hogy a férfi rém lovagiasan felajánlotta a nosztalgiázó lánynak, hogy visszaadja a családi örökséget, de hát a lány úgy volt vele, kell a hóhérnak egy démoni doboz és azt szajkózta „már megvette”. Úgyhogy Kevin legfeljebb habókosnak nézte, aztán hazavitte a dobozt és a boltja pincéjében helyezte el. Arra gondolt, hogy kicsit kipofozza és tovább passzolja. Csakhogy neki dolga akadt és az alkalmazottjára bízta a dobozt, – ahogy a kecskével meg a káposztával szokott történni – fogta és kinyitotta…

Abban a pillanatban beindultak a paranormális események láncolata. Az ajtók maguktól kinyíltak és becsapódtak, kiégtek a lámpák, ijesztő sikolyok hangzottak fel a bolt alagsorából és nem lehetett elhagyni az üzletet. Kevin eszét vesztve rohant vissza, miután megkapta a segélyhívást és csak küzdelmek árán tudott bejutni a zárt üzletbe, ahol az a kép fogadta, mintha robbantottak volna. Az alkalmazottját az alagsorban találta összekuporodva és sírva. A levegőben erős macskavizeletet lehetett érezni. De egy árva macska nem volt az üzletben…

Kevin nem hitt a doboz erejében, és ezért úgy érezte, jó helye lesz az édesanyjánál, Idánál. És ezzel majdnem el is tette láb alól, mert, ahogy anyu megkapta a dobozt, a démonnal együtt egy kis stroke-ot is kapott. Mikor magához tért csak annyit volt képes mondani, hogy „gyűlölöm az ajándékomat”.

Ezután Kevin a húgának, majd a bátyjának passzolta – mi van, nem szereti a családját?! – de, végül visszakerült hozzá. Nem maradt más választása, eladta egy házaspárnak, de alig telt el három nap, doboz az üzlet bejárata előtt várt rá…

Ahelyett, hogy a következő kukába, Dunába, templomba dobta volna be, hazavitte és onnantól kezdve furcsa rémálmok kínozták. Éjszakánként a gonosz kísértette, de nem esett le neki, hogy az álmok és a doboz összefügg. Teltek a hónapok és testvérei időnként nála aludtak, akik olyankor mindig kialvatlanok voltak és rémisztő álomról számoltak be. Igazából mind a hárman ugyanazt álmodták.

Majd a doboz vagy a dibbuk egy fokozattal feljebb kapcsolt és Kevin fekete, árnyszerű alakokat kezdett látni a házban, de még azok a vendégek is, akik időről-időre megfordultak nála.

Ekkor a dobozt egy kinti tárolóba száműzte. Aztán egyik éjjel bekapcsolt a füstjelző, pedig nem is volt füst és a tárolóban ránézett a dobozra, amiből ismét macskavizelet szaga áradt. Lehet ilyen a szaga a démonpisinek, kitudja.

Kevin kínjában visszavitte a dobozt a házba és leült a gép elé, hogy válaszokat keressen, de közben elaludt. Bizonyára senki se szeretne úgy ébredni, hogy valami a nyakába liheg és kénytelen azt megállapítani, hogy egy sötét árny áll mögötte. De ezúttal legalább tömény jázmin illatban érhette utol a riadalom.

Akárhányszor megpróbált megszabadulni a doboztól, az valahogy mindig visszatért hozzá. Valaki azt javasolta neki, hogy rakja fel az ebay-re, mert sokan szeretik az efféle tárgyakat. „Kérem, vásárolja meg a dobozt! Segíts nekem!”

Egyre nagyobb figyelmet kapott a doboz, egyre többen osztották meg a segélykérést, míg végül elkelt. Rövidesen Jason Haxton, az új tulajdonos és a Kirksville-i múzeum igazgatója egyben, megírta a dobozról szóló sikerkönyvét majd megkezdődött a film forgatása…

A démon a forgatáson is munkálkodott

Haxton felajánlotta Sam Raimi rendezőnek – akit megihletett a doboz – hogy kölcsönadja neki, hátha így még jobban megy majd tőle a munka. De igazából senki sem akarta hazavinni a doboz, és inkább a filmstúdióban tartották.

A doboznak se kellett több, hamarosan belendült és a film kórházas jelenléténél szétrobbantak a neon fénycsövek. Ugyanakkor Dean Morgan, aki az apát játssza a filmben már a forgatás közben is rejtélyes dolgokra figyelt fel, mint amilyen a hideg fuvallat érzete, annak ellenére, hogy minden zárva volt a helyiségben.

Egy alkalommal pedig, mikor mindenki a kellékeket pakolta össze, hirtelen tűz ütött ki. Az egész díszlet leégett. A vizsgálatok szerint a szándékos gyújtogatás és az elektromos tűz kizárható. Ergo nem tetszett a film a démonnak.

Hamarosan Haxtont is elkezdte kísérteni a démon és mikor már mindenféle egészségügyi nyavalyában szenvedett, – csalánkiütés, véres köhögés – jobbnak látta, végre megvilágosodott és jobbnak látta, ha elcseveg egy rabbival a dologról, aki meg is oldotta a problémáját. Ismét lezárták a dobozt és egy titkos helyre rejtették el. De mi a jó fenéért nem jutott az eszébe ez már valakinek jóval korábban?!

A nagy kérdés: mi van a dobozban???

Érdekel, hogy mi van a Kinder Tojásban? Mikor Kevin először kinyitotta, a dobozban két 1920-ból származó fillér volt, egy fürtnyi szőke haj meg külön egy tincsnyi barna haj egy kis szobor, amelybe a héber „Shalom” szó van vésve, egy kis aranyozott serleg, egy szárított rózsabimbó, egy gyertyatartó négy polipszerű karral.

És igen… ettől kell úgy félni… meg ami még a dobozban van és nem látható… de az továbbra is rejtély, ki zárta be oda. És mikor és hogyan…

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Képek: diabolicalconfusions.wordpress.com, historicmysteries.com, youtube.com