Biztos lesz olyan, aki már belefutott ebbe a régi Brad Pitt filmbe, amiben van egy csipet humor meg egy kis ízelítő Tibet misztikus világából és kultúrájából. Mikor először láttam gyerekkoromban, bennem is rendesen megmozgatott valamit, mert azóta is Tibet szerelmese vagyok, bár azt inkább a Virágok Völgyének köszönhetem. De annyi szent, hogy varázslatos Tibet, a szokásaival és a vallásával együtt meg ez a film egy kicsit közelebb hozza mindezt.

1997-ben készült amerikai-angol életrajzi, háborús dráma az osztrák hegymászó Heinrich Harrer azonos című regénye alapján készült a film.

A sztori

Mily meglepő mindezek után, Tibetben járunk a második világháború idején.

Heinrich Harrer (említett Brad Pitt) elment hegyet mászni és Peter Aufschnaiterrel (David Thewlis, vagy ha úgy tetszik, Lupin professzor a Harry Potterből) Indiába, de pont kitör a második világháború és az angolok hadifogolytáborba viszik őket a Himalájához közel. 1944-ben sikerül megszökniük a fogságból és kalandosan, de eljutnak Lhászába, a tiltott városba, ahol kimondottan szívélyesen fogadják őket. Rövid idő alatt be is illeszkednek.

Majd 14. gyermek dalai láma – Tendzin Gyaco – kiszúrja magának a Potala palotából Harrert és tanítójának kéri fel. Harrer világi tudását osztja meg a fiúval, ő pedig a spirituális tudásából csepegtet és igen szoros barátságba kerülnek. Csakhogy mindeközben a Kínával való politikai kapcsolatok megromlanak és 1950-ben a kínai felszabadítási hadsereg megszállja az országot.

Harrer arra sarkallja a dalai lámát, hogy szökjön el, de az visszautasítja és arra biztatja a szőke ciklont, hogy menjen haza Ausztriába és legyen apja a gyermekének, akit eredetileg nem akart, majd rájött, hogy mégiscsak a fia jelentené neki a világot. Végül Harrer a dalai láma hivatalos beavatása után hazautazik és persze elrendeződik a fiával való kapcsolata.

A film csodálatos kontrasztokat mutat be nekünk. A tibetiek vallásos békéje a betörő kínai csapatok által okozott káosszaé, és a háborúval szemben. Mindeközben végig nézhetjük Henrich jellemfejlődését.

Mit tanulhatunk a Hét év Tibetben című filmből?

A tibetiek számára minden élet szent. Még a gilisztáé, a rovaroké is és szándékosan soha nem oltanának ki egyetlen életet sem, hiszen mélyen hisznek a reinkarnációban és abban, hogy akkor állat, rovat formában is visszatérhet a rokon.

Nem kell ok ahhoz, hogy segítségünk másokon.

A tibetiek rettentően türelmesek egymással és békések a mindennapokban.

Egy átlagos tibeti nem kérkedik, nem fényezi magát és azt tisztelik, aki képes elengedni az egóját, az önelégültséget, nem pedig azt, aki sikereit mások orra alá dörgöli.

Az egyik legszebb idézet a filmből: „Ha a harchoz túl gyenge vagy, öleld át az ellenséged. Amíg két karja körülölel, nincs mivel fegyvert fognia rád.”

A másik pedig ez: „Ha egy problémának van megoldása, akkor felesleges az aggódás. Ha nem lehet megoldani, akkor az aggódás sem segít.”

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Romantikus film a fekete és a szerelemi mágiáról – Virágok Völgye

Leadkép: twitter.com

Képek: imgur.com