A spirituális növekedés olyan élmény, amelyet mindannyian átélünk, miután megtapasztaltuk a spirituális ébredés folyamatát. Ahogy haladunk előre az úton, lelkünk virágozni kezd. És minél jobban megtisztítjuk magunkat a hiedelmektől, érzelmi poggyászainktól, annál tisztábban érezzük isteni lényegünket. Amikor ápoljuk a kapcsolatot a lelkünkkel, egyre több szeretetet, bölcsességet, békét és teljességet érzünk. De van 10 tényező, ami szabotálhatja a spirituális növekedésünket!
Amikor spirituális növekedésen megyünk keresztül, a tudatosság és a látás kiszélesedését tapasztaljuk, más néven felsőbb tudatosságot. Minden spirituális növekedésnek egyetlen célja van: segítségedre lenni abban, hogy eggyé válj az isteni részeddel, felsőbb éneddel, ha úgy tetszik. Így tapasztalhatod meg a megvilágosodást is. Ám a következő 10 dolog mindezt szabotálhatja:
1. A lelki megkerülés csapdája
A spirituális megkerülés az a „gyakorlat”, amely szerint a spiritualitást bizonyos érzelmek vagy élethelyzetek elkerülésére, elnyomására vagy azok elől való menekülésre használják. A spirituális megkerülés általános típusai:
- az érzelmek elnyomása
- egészségtelen megszállottság és ragaszkodás a pozitívhoz
- ítélkezés önmagaddal vagy a negatív oldaladdal szemben
- harag-fóbia
- gyenge személyes határok
- vak vagy túl toleráns együttérzés (sajátod és a mások kárára)
- erőszakosan megpróbálod „megölni” az egót és „rossznak” ítéled
- túlzott elengedés
- elakadsz az elméleti szellemiségben és az „igazságról” szóló dogmatikus hiedelmekben
- az önfelelősség megtagadása azáltal, hogy egy magasabb lényre helyezed a felelősséget (pl. szellemvezető, angyal)
- téveszmék arról, hogy a lét magasabb szintjére érkeztél
- spirituális gyakorlatok alkalmazása a kellemetlen érzelmek elkerülése érdekében (átalakítani, nem elnyomni vagy elkerülni kellene őket)
2. A felsőbbrendűség csapdája
Ez abban mutatkozik meg, hogy hajlamos vagy „lenézni” másokat, akik még nem annyira „tudatosan haladnak” vagy nem ébredtek még fel. Szélsőségesebb esetekben bírálod a társadalmat: még mindig „alszik”, „vak” vagy „birkáknak” titulálod az embereket. Emlékeznünk kell arra, hogy mindenki a lehető legjobban cselekszik tudatszintjén. Ha eljön az ideje, ők is felébrednek.
3. Az erőszakos felébresztés csapdája
Miután felébredtünk a „mátrixból”, gyakran előfordul, hogy kétségbeesetten akarjuk, hogy szeretteink és társaink felébredjenek. Felkeltik bennünk azt az intenzív vágyat, hogy „megmutassuk nekik az igazságot”. Azonban az erőszakos felébresztésre tett kísérletünk gyakran rosszul sül el. Annak ellenére, hogy jó szándékunk van, mások „megmentésére” való törekvésünk visszahúzódást okoz számukra. Ezzel nemcsak nekik okozunk stresszt vagy építünk bennük gátakat, hanem magunkban is. Hagyjuk az embereket felébredni akkor, amikor készen állnak.
4. A másokon segíteni akarás csapdája
Előszeretettel adsz másoknak tanácsokat. Nincs semmi baj azzal, hogy segíteni akarunk másokon, amennyiben tiszteletben tartjuk a határaikat. De néha az egó azt éri el, hogy „hozzáértőnek” érezd magadat másokhoz képest. Ha kéretlen tanácsokat adsz másoknak, az eredmények katasztrofálisak lehetnek (gondoljunk a haragra, idegességre, sértésre, félresikerült cselekedetekre, stb.).
5. Annak csapdája, hogy forradalmasítani akarod a világot
Miután ráébredtünk a jelenlegi társadalmi struktúránkban rejlő hazugságokra és korrupcióra, sokan szeretnénk kétségbeesetten megváltoztatni a társadalmat. Abba a csapdába esünk, hogy azt gondoljuk, a szabadság, az őszinteség és az igazságosság a külső rendszer megváltoztatásával hozható létre. Ahelyett, hogy megértenénk, hogy minden valódi változás egy belső forradalomból származik, külső forradalmat hozunk létre. Pedig nincs szükség harcra a fejlődéshez.
6. Az értelmetlenség csapdája
Miután egyesek megtapasztalják a felébredést, sokan a szellemi nihilizmus csapdájába esnek. Mikor rájönnek, hogy nem ők irányítanak vagy úgyis minden változik, elmúlik, depressziós gondolkodásmódba eshetnek. Az olyan igazságokat használva, mint a „minden illúzió”, hajlamosak azt gondolni, nincs értelme a tetteiknek vagy az életüknek. Valójában az igazságot az ego paradox módon használja fel, hogy elszeparáljon a létezéstől.
7. A mindennapi felelősség elkerülésének csapdája
Vannak, akik annyira beleszeretnek a spirituális útba, hogy elkerülik a hétköznapi, mindennapi ügyek kezelését. A hétköznapi felelősség elkerülése, amelyet nem tartanak elég spirituálisnak, lelkinek (tehát fontosnak, értékesnek), szintén a figyelemelterelés egyik formája lehet, amelyet az ego a lelki növekedés korlátozására használ.
Ne feledd a régi zen mondást: „A megvilágosodás előtt: hasíts fát, hordj vizet; a megvilágosodás után: apríts fát, hordj vizet.” Alázatosnak kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy a hétköznapi mindennapi élet a tökéletes hely a spirituális növekedéshez és éréshez.
8. Az önfeláldozás csapdája
Az ébredés sokkja gyakran szorongássá és paranoiává válhat. Áldozatként érezhetjük magunkat, ami azt eredményezheti, hogy más embereket és a felsőbb hatalmakat hibáztatjuk érzésünkért. Börtönként tekintünk a világra. A nap végén be kell látnunk, hogy valójában a gondolataink okoznak szenvedést, nem pedig más emberek vagy helyzetek. Amint önálló felelősséget vállalunk gondolkodásmódunkért és meggyőződésünkért, ismét szabályozhatjuk az elménket.
9. A Megváltó Komplexus csapdája
A Megváltó Komplexust azok érzik, akik felsőbbrendűségi érzést éreznek az emberiség többi részével szemben. Akik „másnak” érzik magukat, „beavatottnak”, „megvilágosodottnak”, úgy érezhetik kötelességük a világ rendbetétele és a föld megmentése.
A Megváltó Komplexus egy lépéssel továbbléphet, és mártírkomplexussá fejlődhet. Úgy vélik, hogy „el kell viselniük mások terheit”. Nyilvánvalóan ez egy rendkívül egészségtelen életmód. Azáltal, hogy más ember fájdalmát „hordozzák”, a mártírok megkerülik a felelősségvállalást saját boldogságukért, és lehetővé teszik mások éretlen viselkedését.
10. A külső válaszokra hagyatkozás csapdája
Ahogy haladunk a spirituális utakon, normális és előnyös, ha külső támogatást keresünk. Könyvek olvasása, workshopokon és szemináriumokon való részvétel, visszavonulások, holisztikus technikák gyakorlása és egy tanárral való kapcsolatfelvétel, mind-mind segítenek bennünket a spirituális növekedésben. Egy idő után azonban gyakran előfordul, hogy túlságosan függünk a külső válaszoktól szabadságunk és boldogságunk érdekében.
Végül, ahogy megszokjuk, hogy folyamatosan keressük a válaszokat önmagunkon kívül, megfeledkezünk saját lelkünk jelenlétéről. Elfelejtjük, hogy a vezetés és a bölcsesség végső forrása bennünk van, és ehelyett folyton olyan dolgokat kergetünk magunkon kívül, amelyekről úgy gondoljuk, hogy „megvilágosítanak” minket.
Kép: unsplash.com
Forrás: lonerwolf.com
Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!
Hasonló cikkeink
