Nagyon sokszor bántottak már meg és csak kevés alkalommal hallottam azt a mágikus szót, ami segített begyógyítani azt a krátert, amit a szavaik, a tetteik okoztak. Mégis megbocsátottam nekik, méghozzá elsősorban önmagam érdekében.

Már egész kisgyerekkorunkban megismerkedünk a harag érzésével. Haragszunk az anyánkra, mert nem veszi meg a játékot, amit kinéztünk. Megorrolunk a testvérünkre, mert elvette tőlünk a babánkat, kisautónkat. Méreg gyűlik a szívünkben, amikor rádöbbenünk: apu ma is későn ér haza és nem lesz energiája játszani velünk. Harag ébredt bennünk a tiltások és minden olyan hallatán, ami csalódást okoztak nekünk.

De a gyerek nem haragtartó és ha még neheztel is, néhány nap alatt elfelejti vagy legalábbis sikerül elfeledtetni vele. Leszámítva azt, amihez trauma is kapcsolódik, például érzelmi vagy fizikai bántalmazás.

Az a nagy különbség a felnőtt és a gyerekkori harag között, hogy a kicsik nem akarnak tudatosan haragudni.

Nem stuffolják magukat hosszú éveken át: márpedig sosem bocsátom meg Eszternek, hogy nem akart az én párom lenni a kiránduláson. Simán elfelejtik az ilyet. Kivéve persze, ha megtanulják a felnőttektől, hogy „megéri” haragudni.

Alapvetően számukra a harag egy kellemetlen érzés, a felnőttek világában eszköz, fegyver, ha úgy tetszik. Egy játszmázásra hajlamos felnőtt használhatja arra, hogy megszerezze, amire vágyik: szeretet, szexet, figyelmet, törődést, akármit. A kiengesztelésre pályázik.

Mások pedig azért dédelgetik a haragot, mert azt hiszik, megvédi őket és erőt ad.

A gyűlölet, a neheztelés megóvja őket attól, hogy újra összetörjék a szívüket. Erőt adhat ahhoz, hogy bosszút álljanak az őket ért sérelemért. De ez mind hamis. A harag nem ad valódi erőt és védelmet.

Csak felemészti az embert. Szép lassan felzabálja a testét és a lelkét egyaránt. Kutatások bizonyítják, hogy a harag olyan állapotot idéz elő, mintha szüntelenül stressznek tennénk ki a szervezetünket, ami szív, érrendszeri, de akár daganatos problémákat is okozhat. Ami a lelki szintet illeti… egyszerűen a harag olyan szűrő, ami meggátolja, hogy igazán felhőtlen és boldogan élhesse az ember az életét. Akiben harag van, az nem tud teljes életet élni.

Ugyanakkor a harag a kapcsolatainkat is rombolja. Természetesen nemcsak azzal, aki fájdalmat okozott. Egyszerűen a tettét, a szavait kivetítjük másokra is. Akinek például gyerekkorában lelépett az apja, magára hagyva az anyjával, azt gondolhatja: minden férfi ilyen. Akár tudatalatt, de bizalmatlanná válik a férfiakkal szemben. A kezeletlen harag és a vele kapcsolatos elfojtott érzelmek mérgező kapcsolatokba sodorhatja az embert.

Mindemiatt olyan nyilvánvaló: a haragot, a múlttal együtt el kell tudni engedni.

Meg kell bocsátani azoknak, akik ártottak. És egyáltalán nem igaz, hogy ennek azaz feltététele, hogy ők bocsánatot kérjenek. Igen, ez nagyon szép és illendő gesztus lenne. De most tényleg azért kellene szenvednünk éveken át, mert valaki képtelen kimondani a bocsánat szót? Az legyen ő gyengesége, és érzelmi analfabetizmusa, nem pedig a miénk.

Szóval… lehet friss a harag benned. Lehet, hogy már betokosodott. Olyan, mint egy begyógyultnak látszó seb, ami azért csak-csak feszít, mert még mindig tele van gennyel. Fel kell nyitni ezt a sebet. Fájni fog, de elengedhetetlen. Ezt meg kell tenned önmagadért vagy sosem fogsz igazán meggyógyulni. Emlékezz vissza, éld át újra és próbáld megérteni: ő csak egy ember. Nem tökéletes. Hibázhat.

A maga útját járta, ezért kellett elhagynia. Valójában szeretett, csak önző módon tette, mert nem látta, nem tanulta, hogyan kell jól szeretni. Igazából csak félt és önértékelési gondjai voltak.

Gondold át ezeket, miért lehetett olyan, amilyen.

Bocsáss meg neki.

Köszönd meg a leckét, amit kaptál tőle, mert biztosan nyertél is a történtekkel, akármilyen abszurdnak tűnjön.

Nyertél azzal, hogy a párod lelépett valaki mással, mert így találtad meg önmagadat vagy éppen a lelki társadat. Nyertél azzal, hogy egyedül nevelt az édesanyád, mert erősebb, önállóbb lettél. Nyertél azzal, hogy kirúgtak, mert végre azzal foglalkozhatsz, amivel igazán szeretnél.

Megbocsátom neked, hogy elhagytál. Megbocsátom, hogy elárultál. Megbocsátom, hogy megbántottál. Elengedem a negatív érzéseimet veled kapcsolatban és a legjobbakat kívánom neked. Sok boldogságot kívánok!

Hidd el: meg fogsz szabadulni a dühtől, a méregtől, a haragtól, ami akadályoz a sikeres, békés, teljes élet megélésében. Boldog és szabad leszel. Felelősséggel tartozol önmagadért. A megbocsátás az önmegváltás kulcsa. Ideje kiengedni magadat a saját börtönödből.

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

leadkép

Szólj hozzá!
Ezt olvastad már?