A napokban egy nagyon érdekes tapasztalatban volt részem, amelyet mindenképp szerettem volna elmesélni. Jellemzőm, hogy túlgondolom a dolgokat, rendkívül érzelmesen kezelem őket, és gyakran keresem a tanulságot, amelyet a saját személyiségem fejlődésére fordíthatok. Most sem volt ez másképp. Mielőtt azonban belevágnék, el kell mondanom valamit magamról: nem szoktam tévét nézni. Inkább a laptopon filmezek, sorozatozok, ha pedig tévé, akkor természetfilmek. Imádom őket! Egy valamire azonban sosem – vagyis SOSEM – kapcsolok: a híradóra.

Egyik este azonban épp vacsoráztunk, amikor a nappaliban mentek a hírek. Én ezekre már teljesen immunis vagyok, megtanultam kizárni a saját lelki békém és harmóniám érdekében. A párom felkapta a fejét az egyik közleményre, és be is ment, hogy megnézze. A vacsora után valamilyen megmagyarázhatatlan okból beültem mellé. Én balga!

reactiongifs.com

Arról most inkább nem írnék, mi ment benne éppen, de persze csak a negativitás, a borzalmak, az emberi gyarlóság és sorolhatnám a világunk árnyoldalát napestig. Arra eszméltem, hogy transzba esve bámulom a képernyőt, közben fintorra húzom az orrom. Tényleg ilyenek vagyunk? Tényleg ennyi szörnyűségre képes az ember? Egy pillanatra még az undor és a szánalom is felütötte a fejét. Az biztos, hogy gyilkos egy kotyvalék… A lényeg: annyira rosszul lettem lelkileg, hogy felálltam, és kisétáltam a szobából. Bementem a hálóba, leültem az ágyra, és szinte koszosnak éreztem magam. Mintha többéves por telepedett volna meg rajtam.

Elkeseredtem.

Kiábrándultam.

Annak idején nem véletlenül döntöttem úgy, hogy többé egy híradót sem fogok megnézni. Tudom, homokba dugtam a fejem, de akkor csak így tudtam megvédeni magam. Ezen élmény hatására viszont újra úgy érzem, hogy védtelen és tehetetlen vagyok.

Mindennap azzal a gondolattal kelek és fekszem, hogy az életem csodálatos. Hogy mindent elértem, amit szerettem volna, közben pedig szeretetteljes emberek vesznek körül. Sőt, pontosan azért imádok utazni is, mert hihetetlen élmény megtapasztalni a varázslatot. Vannak, akik azt állítják, hogy nincsenek csodák, pedig ez nem igaz. Már egy aprócska, mégis gyönyörű virág az út mentén is annak számít.

Egy szó, mint száz: próbálok pozitív maradni, és az élet napos oldalát nézni. Most mégis elmerültem egy picit a mocsárban. Hogyan maradhatnánk pozitívak egy ilyen negatív közegben? Hogyan zárhatnánk ki a gonoszságot? Hogyan kerekedhetnénk felül a kiszolgáltatottságon?

Gfycat.com

Tudom, most azt várod, hogy feltárjam előtted a megoldást, ám képtelen vagyok rá. Szerintem ez szubjektív: van, akinek ez, másoknak az működik jobban. Én személy szerint meditáltam, amelynek végül sikerült megnyugtatnia, viszont az élmény még mindig bennem él: mar belülről, mint a sav.

Ezt a néhány gondolatot leginkább egy tanulságos beszélgetés beindítása miatt vetettem képernyőre. Hiszen van az embereknek egy olyan csoportja, akik életét a spiritualitás, a hit irányítja, akik minden helyzetben képesek pozitívak maradni, és nem úgy szemlélik a világot, mint a nagy átlag. Ezek vagyunk mi.

Egy közösség.

Egy összetartó csoport.

Egy interaktív beszélgetés keretében megmutathatnánk egymásnak, hogyan maradhatunk pozitívak még úgy is, hogy megannyi szörnyűség történik körülöttünk. És ezek áldozatai akár mi is lehetünk.

Te mit teszel önmagadért? Hogyan zárod ki a negativitást? Miként vagy képes megmaradni a pozitivitás földjén?

giphy.com

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Ezt hagyta rád Louise L. Hay! – 20 pozitív megerősítés, ami a segítségedre lesz

Leadkép: thoughtco.com