Két dolog biztos: semmi közünk az Árkádhoz – őszintén szólva nem is járok oda és messzire elkerülöm a plázákat, ha egy mód van rá – és más vallási szervezethez sem tartozunk.

Viszont ehhez már nagyon is: Árkádia eredetileg egy Görögországban lakott vidék volt, – ha pontosan érdekel, akkor a Peloponnészoszi félsziget középső és keleti részén található – amiről úgy meséltek, mint a boldog, gondtalan pásztorok országa. Mint egy fajta Földi Paradicsom.

Árkádia, mint Paradicsom

Nincsenek utópisztikus gondolataim a világról, de attól még vallhatom azt, hogy az olyan csodálatos világokat, mint amilyen a görög paradicsom, az Elíziumi mezők, a Mennyek országa vagy éppen Atlantisz, nem biztos, hogy csak a térben ajánlatos keresni, hanem a lélekben is. Mert minden lélek egy külön világ, birodalom, ország. Vagyis miért ne lehetne pont egy Árkádia bennünk? Az európai reneszánsz művészetekben Árkádia egy érintetlen, harmonikus vadonban, egy mesés természetes világ, ahol idillikus környezetben élnek a pásztorok…

Van is egy latin frázis Árkádiáról: „Et in Arcadia ego”, ami annyit tesz: „Még Árkádiában vagyok”.

Egyesek szerint ennek a jelentése megegyezik a keresztény  memento morival, vagyis „emlékezz a halálra”, ami az élet átmeneti természetére és a halál elkerülhetetlenségére figyelmeztet, és arra, hogy a halál egyenes út az örökkévalóságba. Ami az ókori görögök esetén akár Árkádia is lehet. Csakhogy a jelen embere ma már az életre, semmint a halálra akar gondolni, szóval hanyagoljuk is…

De azaz elgondolás jóval barátságosabb, hogy Árkádiát meg lehet tapasztalni akkor, amikor maximális békességet, szeretetet, boldogságot érzünk. Manapság erre azt mondjuk „Ha ez egy álom, nem akarok felébredni”.  Ám régen erre inkább azt mondták: „Még Árkádiában vagyok”.

A (lelki) pásztorok világa

Ott tartottunk, hogy Árkádia, a pásztorok országa. Tehát teremthetünk magunknak egy belső Árkádiát. Magunknak, és a lélekbeli pásztorunknak és akkor el is jutunk a kifejezésig: lelki pásztor. Valahol mindenki az, de legalábbis bárkiből lehet.

És most nagyon csúnya dolgot feszegethetek meg, – elnézést is a kérek a mélyen vallásos emberektől – de úgy gondolom, nem csak a keresztény vallási személyek privilégiuma, hogy lelki pásztorok legyenek. Mindenki lehet lelki pásztor. Annyi a dolga, hogy más lelkekkel is foglalkozik a sajátján kívül. És ezt napjában több milliárd ember megteszi egymásért függetlenül a vallástól meg hittől és bármilyen lobogtatható papírtól, hogy halihó, hivatásos lelki pásztor vagyok.

Úgyhogy van egy szép lelkünk egy Árkádiával, meg egy belső lelki pásztorunk és voilá, kész is a „spiri”. Mindegy, hogy ezekre milyen neveket aggatunk, de aki spiri akar lenni, annak muszáj tudatosan építenie majd gondoskodnia a lelkéről és valamilyen szinten foglalkoznia az emberekkel.

De most ugorjunk…

Pán, mint Árkádia istene

Visszakanyarodva Árkádiára, ez nem egy sima snassz békés, idillikus hely, ugyanis a görög mitológiában Pán isten otthona is, jobban mondva Árkádia istene. Na, és biztos most borítom ki a bilit egyeseknél, mert Pán a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene, aki igen szoros kapcsolatot ápol a nimfákkal, akikkel együtt táncol, énekel és játszik.  Gyakran ábrázolják őt a jellegzetes hangszerével a pánsíppal.

(Zárójelesen megemlítem, hogy valószínűleg, többek között róla mintázták a keresztények az Ördögöt, illetve az ősi kelta Cernunnosról a Szarvasistenről, mert csórikámnak szintén patája meg agancsa van…)

Mit is próbálok itt „eladni” a spirituális, ezoterikus beállítottságú embereknek? Van egy király hely a léleknek, de a helyen egy kecskeisten uralkodik, aki nimfákkal bulizik meg pajzánkodik? Eltaláltad! Mi ebben a szörnyű? A spiritualitás, az ezotéria önmagában nem vallás. Attól lesz vallás, ha valaki nézeteket vall, majd hangosan hirdeti és hasonló embereket szervez maga köré, akik ugyancsak hitüket lelik a mondandójában.

Konstantin Makovsky festménye alapján Árkádia elég bulis helynek tűnik…

Úgy gondolom, hogy egy spiri, egy spirituális személy úgy teremtheti meg a belső boldogságát és békéjét – amire többnyire törekszik – hogyha teljes életét el. Ehhez pedig kellenek a csendes elmélkedések a természetben, a meditáció meg a „partik” is, a tánc, a társaság, a szerelem, a játék, a szex.

Ezért is tartozik a magazin jelképeihez a hegy, a pásztorbot, Pán és a pánsíp.

Egy szó, mint száz, Árkádia egy szép nagy jelképrendszer és azért kapta a magazin ezt a nevet, mert tökéletesen lefedi azt, amit személy szerint vallok. Hogy ezekre van szüksége egy lelki pásztornak, egy spirinek, ezoterikus beállítottságú személynek és akárki másnak ahhoz, hogy teljes, elégedett, boldog életét éljen.

Meg egy érdekes, szórakoztató vagy éppen informatív tartalmakat szolgáltató ezoterikus magazinra… öhümmm…

(És meg is maradunk a szolgáltatói tevékenységnél, nem vágyunk vallásos tevékenységhez fűződő babérokra.)

 

Képek: pinsdaddy.com, artfixdaily.com, digital-fantasy.deviantart.com, wikiart.org, socialhistoryofart.com, pinterest.de