A sorsod egyedüli irányítója te magad vagy. Aki ezt megcáfolja, nem elég erős ahhoz, hogy kezébe vegye a hatalmat, és végre elérje a céljait; végre olyan életet éljen, amilyet szeretne. Noha ez nem egy könnyű feladat, érdemes kitartani, és megragadni a gyeplőt. Az élet semmit sem ad ingyen.

A hatalom a te kezedben van. Csak akkor válsz a körülmények és egy másik ember rabjává, ha úgy döntesz, kiengeded a kezeid közül. Rabnak lenni nem túl jó dolog, nem igaz? Mégis folyamatosan az vagy, amikor nem mondasz nemet, nem lépsz ki a komfortzónádból, nem csinálsz valami olyat, ami jól esik, másoktól eredezteted a boldogságod – más körülményektől, más helyektől és más emberektől. Ha azt gondolod, hogy a saját nyomorúságodért nem te vagy a hibás, rab vagy.

Talán te is tapasztaltad már, hogy a beteg emberek milyen erősek. Képesek kézben tartani a hatalmat, noha a betegségük korlátozza őket. Lehet a napjaik is meg vannak számlálva, mégis átlátnak az élet ködén; amit te problémának gondolsz, az nekik egyáltalán nem az. Sokkal magasabb ilyen szinten a tűrésküszöbük, hiszen a halál szele simogatja arcukat. Nekik az, hogy nem a megfelelő munkahelyen dolgoznak, nem tudnak új ruhákat vásárolni, nem tudják fizetni a hitelt, csupán semmiség, nem pedig probléma.

Ahhoz, hogy valaki így gondolkodjon, hatalmas erő és kitartás kell. Példát vehetnél ezekről az emberekről, befejezhetnéd a siránkozást, és megregulázhatnád az életed. Mert a hatalom mindenkiben ott lakozik, a kérdés az, van-e elég merszed élni vele. Amikor rájössz, hogy te irányítasz, hírtelen olyan más lesz a világ – olyan hatalmas, tele lehetőségekkel –, hogy megijedsz, és inkább visszahúzódsz a szobád szürke rejtekébe. Ne tedd!

Ha álmodni akarsz, álmodj, ha fejlődni akarsz, fejlődj, ha jobb életet akarsz, akkor tegyél róla, hogy elérd. Néha össze kell szorítani a fogadat, és olyan dolgokat is meg kell tenni, amihez semmi energiád, de még csak kedved se. Ez van, ilyen az élet! Ahhoz, hogy elérj valamit, hogy előre juss, először egy kicsit hátrébb kell lépned; minden lemondásokkal jár. Gondolj bele, minél nagyobbat akarsz dobni egy labdával annál nagyobb terpeszbe kell hátra lépned. Az a kis lemondás pedig lehetővé teszi, hogy a te labdád szálljon a legmesszebbre. Megéri? Szerintem mindenképp!

Körülmények rabszolgája

A legnagyobb csapda, amibe a legkönnyebben belesétálhatsz az, hogy a saját életed rabjává válsz. Ha valamit kiró rád a sors, beletörődve elfogadod, noha lenne választásod. (Mindig van választás, csak fel kell tudni ismerni a lehetőségeket.) Aki azt mondja, ez nincs így, sosem volt még elég ereje ahhoz, hogy szembemenjen a világgal. Pedig néha igenis harcolni kell, különben soha semmi sem fog megváltozni.

A napokban is volt szerencsém találkozni egy nővel, aki azt mondta: nem tetszett neki a korábbi élete, ezért megváltoztatta. Ennyire egyszerű? Nem. Lehetséges? Igen. Neki azért sikerült, mert volt kitartása, és elengedte a kudarcot. Nem volt belekalkulálva az egyenletbe az, hogy elbukhat, és nem is bukott el. Kiadta a könyvét, megváltoztatta az életét, és köszöni szépen jól van.

Ha nem teljes odaadással vágsz neki a változás útjának, inkább ne is csináld! Ha nem arra összpontosítasz, hogy úgyis minden rendben lesz, hozzá se fogj! Ha az első nehézségnél feladod, dobd is be a törölközőt, mert nem leszel képes végigcsinálni. Amire szükséged van: erő, kitartás, akarat, makacsság, céltudat és öntudat. Ezeket pedig úgy érheted el, ha megragadod a hatalmas, és soha többé nem engeded ki a kezed közül!

Képek: huffingtonpost.co.uk, vergecampus.com, gifcorn.com, pinterest.com, angelorum.co