Sokan meséltétek már ezt nekem. Szakított veletek a kedvesetek, mert nem vette be az érzékeny gyomra azt, hogy spirituálisak vagytok. Tudom, hogy ez friss szakításnál vagy nagy szerelemnél marhára nem vigasztal senkit, de igaz: ennek így kellett lennie és jobb ez így. Csak ennyi dolgotok volt együtt, meg kellett tanítanotok valamit egymásnak. Ilyen ez a karma.

 

Én is jártam már így. Bár velem nem kifejezetten emiatt szakítottak, ott más problémák is voltak. De mikor fiatal az ember és azt hiszi „hatalma” (vagyis befolyása) van, de legfeljebb csak hat almája, úgy gondolja, hogy majd ő megváltoztatja a másik nézőpontját, legalábbis is neki rugaszkodik. Ugyanebbe a hibába eshetnek azok is, akik a spirituális útjuk kezdetén vannak, most kezdenek benne csak igazán elmerülni, már körvonalazódik a hitük, a meggyőződésük és úgy érzik, ezt meg kell osztaniuk a világgal, sőt, a világot kell belepasszírozni a kis magánvilágukba. A hitünk, az életszemléletünk elsősorban a mienké, – bennünket szolgál – a mi ruhánk, ami nem ruházható át másra, ha az illető nem akarja. Különben sem azért kell hinni valamiben, hogy ne legyünk egyedül – legyen kikkel megosztani – vagy, hogy egyenesen rátukmálhassuk másokra.

De visszakanyarodva lelkes és túlfűtött tinédzserkoromra mikor a sztori zajlott, meg akartam győzni az aktuális páromat, hogy márpedig spiritualitás létezik, a szellemek, a reinkarnáció, a mágia, a boszorkányok, a vonzás törvénye, valamiféle Felsőbb Hatalom. Eleinte csak kinevetett. Nem is tudom, melyik volt a rosszabb. Hogy úgy nézett rám, mint kb. egy szülő a gyerekére „jó’ van szívem, mondjad csak” vagy az, hogy a későbbiekben már vita tárgya lett belőle. Durva viták tárgya.

EVOKE.ie

Pedig hamar megtanultam a leckét: nem erőltethetem rá azt, amiben én hiszek. Nem dolgom őt megváltoztatni, de az igen, hogy megtanuljam elfogadni.

Mi lett a hát a viták tárgya, ha már nem dúlt bennem a vágy, hogy megtérítsem? Az, hogy nem tisztelte a nézeteimet és gyakran gúnyt űzött belőlük. Hol kifigurázta az isteneket, az angyalokat, hol pedig teljesen elutasító volt, és kijelentette, hogy nincsenek és kész. Mindenki hazudik vagy zakkant, ez a két lehetőség van. A szellemek csak a képzelet szüleményei, minden tudományosan megmagyarázható. Az előző életek is az agy kreálmányai. Az „ilyen” embereknek (spirituálisak, boszorkányok, földi angyalok, látnokok) mind-mind beteg emberek, akik pszichiátria kezelésre szorulnak. Aki pedig ebből él meg, ezoterikus, jós, terapeuta, gyógyító, az pedig szemfényvesztő és csaló, aki használja az emberek naivitását. Szerinte minden spirituális ember birka, aki befolyásolható, megtéveszthető, szegény lélek és ezzel próbálja kitölteni az életét, meg megmagyarázni miért nem képes dolgokra vagy miért nem sikerül az, amit szeretett volna.

Amíg tartott a kapcsolat, végig igyekeztem tiszteletben tartani a véleményét. Néha birokra keltem vele, mikor már agyon szekírozott, hogy megmondjam, téved, nem igaz, de rájöttem felesleges. Totál földhöz ragadt. Semmiben sem hisz. Csak a földi, anyagias dolgokban, ami kézzel fogható, szemmel látható. Pénz. Pénz. Pénz. Úgy tűnhet feladtam, de nem, csak elengedtem a dolgot. Idő- és energiapazarlás lett volna tovább győzködni.

SpeakGif.com

Idővel már fel sem hoztam a témát, sőt, szabályosan kerülni kezdtem, hogy ne is kaphassunk ezen össze. Csakhogy elől voltak a kártyáim, szobraim, a könyveim, ha olyanja volt, mindig bele tudott kötni. Esetleg akkor mikor olyan filmet néztünk, amiben szellemek voltak vagy különleges képességű emberek. Hogy a francba ne lett volna idegesítő, mikor megragadott minden alkalmat, hogy belekössön abba, ami nekem fontos? Ezzel kapcsolatban is nyitottunk vitát: én sem szívózok vele, az ő szenvedélyei, hobbijai, érdeklődési köre végett. Akkor ő miért teszi? Miért nem tisztel?

Nem volt kíváncsi, nem is akart tudni róla, ki se akarta próbálni, (akár egy könnyű reiki kezelést, mikor beteg volt) kezdettől fogva elutasította az egészet. De mint mondottam, nem ez végezte ki a kapcsolatot, amúgy is több sebből vérzett. Ám tény és való, nem kellemes olyannal együtt lenni, aki nemhogy nem nyitott, de még cseszekedik is az emberrel. Volt utána olyan, aki szintén nem hitt benne, de szívesen meghallgatott, ha szóba jött egy spirituális téma, és nem próbált folyamatosan szurkálódni. Tiszteletben tartotta a hitemet, ahogy én is azt, hogy ő meg szkeptikus típus. Ennek ez lenne a helyes menete. Ha két fél együtt van azért, mert szeretik egymást – nem kell, hogy szeressék a másik dolgait – de ne is legyenek tiszteletlenek vele. Ne bántsák a másikat azért, hogy a saját igazukat hangoztathassák.

Mindenesetre sokat tanultam ezekből a kapcsolatokból és mások történeteiből. Ami nagyon nem megy, nem kell erőltetni. Ne szenvedjünk egymás mellett. Nem kell a kapcsolatnak tökéletesnek lennie. A szeretet, egymás megbecsülése és tisztelete kiemelten fontos. Fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk, hogy ne keljen kényszer hatására megváltozni. Az ilyen tapasztalatok, fájdalmas élmények, kudarcok nyomán fejlődik és tanul az ember. Tükröt mutattunk egymásnak. És ha ez sem lenne elég, mindig van választási lehetőségünk, hogy olyan partnert találjunk, aki nyitott a világunkra.

 

giphy.com

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Milyen is az a spirituális kapcsolat? Működhet egy nem spirituális egyénnel is?

Leadkép: rebelcircus.com