Nagyon sok spirituális és különleges emberrel találkoztam már és egy-egy meghittebb, őszinte beszélgetésnél az derült ki, hogy nem mindig voltak büszkék a hitükre, vallásukra, a nézeteikre. Arra, hogy kicsodák ők valójában. Akadtak olyan időszakok és olyan emberek az életükben, akik miatt néha szerettek volna más bőrébe bújni. Hogy juthat el idáig az ember, hogy szégyellnie kelljen azt, hogy spirituális, buddhista, boszorkány, vagy hogy hisz az angyalokban?
Egyszerű: az intolerancia miatt. Ez sajnos mindig is jellemző volt a világunkra, különben nem lett volna a történelem során annyi háború, égetés, üldözés, bántalmazás. Szomorú, hogy egyeseknek a bőrszínüket, a vallásukat, a tehetségüket, szexuális irányultságukat kellett – vagy kell a mai napig – szégyellniük. Nem kellene így lennie.
Sajnos a spirituális embereket is érinti ez a dolog. Szerencsére nagyon sok olyat ismerek, akik büszkén vállalják, hogy spirituálisak, buddhisták, keresztények, boszorkányok, wiccák, fénymunkások, hisznek a szellemekben, és így tovább… büszkék arra, hogy meditálnak, holtakat látnak, angyalokkal diskurálnak, teremtő erővel bírnak, határtalan pozitivitással és így tovább…
De belefutottam már az ellenkezőjébe is. Például ott van Dóri – hívjuk így – esete. Nem merte megmondani a párjának, sem másoknak, hogy boszorkánysággal foglalkozik, mert tudja róluk, hogy szkeptikusok és nem azok a tiszteletben tartom a másik hitét fajta emberek, hanem azok, akik kinevetnék, kigúnyolnák. Ezért inkább rejtegeti a boszorkányos ékszereit, kellékeit, könyveit, és igyekszik vadul eltitkolni hosszú évek óta, hogy ki is valójában.
Ugyanezt teszi Judit is, aki látja a szellemeket. A családja és barátai előtt is titkolja képességét, mert tudja, hogy környezetében senki nem hisz bennük és bolondnak néznék őt. Nem akarja, hogy bárki úgy nézzen rá, mint aki most szabadult az elmegyogyóból vagy ezek alapján ítéljék meg, hiába ismerik őt évek óta. Tudja, hogy egy ilyen dolog képes átírni az emberrel kapcsolatos véleményüket, érzéseiket és mindjárt azt mondanák rá, hogy őrült nőszemély és el kell tőle venni a gyerekeit.
De még Peti is inkább titkolja, hogy harmadik szintű reiki beavatott és sikerrel gyógyít meg másokat… a barátai rengetegszer űztek gúnyt belőle.
Kornélia története is a többieket igazolja. Fél éve dolgozik a munkahelyén. Nagyon jó a társaság, és kölcsönösen kedvelik egymást a kollégáival. Egyszer szóba jött a jóslás, az ezotéria, nagy félve bevallotta, hogy tud kártyából jósolni. Persze mindjárt megkérték az emberek, hogy jósoljon nekik. Később azt is elmesélte nekik, hogy korábban ebből élt. Itt valahogy véget ért a barátság. Mindenki elfordult tőle, furcsa szemmel néztek rá és egyikük még neki is szegezte a kérdést: „Akkor te most ezt felfogod nekem számolni?”. Elhihetitek, hogy eszébe sem volt, hanem pusztán barátságból, felebaráti szeretetből jósolt nekik, mert ők megkérték rá… de azután már semmi nem volt olyan, mint régen, és úgy néztek rá, mint egy félnótásra…
Jakab pedig nagyon pozitív ember. Hisz az égiekben, a karmában, a keleti vallásokban. Vagyis igazán spirituális alkat egy csodálatos életszemlélettel. Meditál, jógázik, és egyszer felvett egy ohm szimbólumú medált a munkahelyére, ha már mindenki más vállalja azt, ami tetszik neki. Hónapokon át cseszegették érte és gonosz vicceket űztek belőle. Azóta tudja csak igazán, milyenek a kollégák: szűklátókörűek.
Olyan mondatokat hallottam tőlük, hogy: Bárcsak ne hinnék abban, amiben. Bárcsak ne látnám a szellemeket. Bárcsak más lennék. Néha szégyellem, hogy más vagyok, mint a többiek.
Talán azt mondod ők a gyengék, a befolyásolhatóak akik hagyják, hogy elnyomják őket és igazodnak másokhoz, „beállnak” a birkák közé. De lássuk be, ez egy természetes ösztön. Az emberek többsége tartozni akar valakihez, családhoz, közösséghez. Ezért hajlamosak felvenni a szokásaikat, elfogadni a szabályaikat. Nem bűn, hogy szeretetre és megértésre vágynak egy közösségben.
Ugyanakkor meg is lehet őket érteni: nem kellemes mindennap a gúnyolódást, szekírozást hallgatni, hogy mérgezik, savazzák az embert. Mondhatnád, hogy akkor válogassák meg barátaikat, kollégáikat, a kedvesüket, talán még a rokonokat is. De tényleg ez lenne a megoldás? Mindenhonnan elmenekülni vagy mindenkit lecserélni, mert nem passzolnak a képbe?
Elsősorban az önbizalmukon kellene erősíteni: Ne hagyják, hogy bárki is megingassa őket a hitükben. Ne tegyék másoktól függővé a szeretetet vagy önmaguk megerősítését. Nekik elsősorban magukban kell hinniük. Ha ők nem tisztelik, becsülik magukat, mások sem fogják. Ezek után eldönthetik, vállalják-e magukat vagy sem. Ha igen, fogadják el a környezetük reakcióját, engedjék el a fülük mellett. Baromi nehéz lesz, de nem lehetetlen. Nem kell velük harcba szállni és bármiről is meggyőzni őket. Felesleges. Csak maguknak tartoznak elszámolással.
Vagy pedig tartsák meg maguknak hitüket. Így működnek a titkos társaságok is. Nem kell mindenkinek mindenről tudnia. A hasonló a hasonlót vonzza, ha akarja, könnyen megtalálja a hasonszőrűeket és ott megerősítést nyerhet, nem muszáj a munkahelyre is bevinnie a világát, legalábbis mások elé tárva.
Tehát mindenkinek van választási lehetősége, hogy miként reagálja le a környezete válaszát, miként áll hozzá. Az első és legfontosabb az, hogy ezt mindenkinek önmagában kell elrendeznie. Nincs semmi szégyellnivaló a spiritualitásban, sem abban, miben hiszünk vagy mit tudunk.
fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!
Hasonló cikkeink
Spiri a spirinek barátja, avagy mindent a spirituális barátságokról
