„Gyakorlatunk lényege úgy írható le, hogy a szenvedést boldogsággá alakítjuk” – mondja Thich Nhat Hanh, a buddhista szerzetes, aki 5 bevált módszert kínál boldogságunk táplálására.
Mindannyian boldogok akarunk lenni, és sok tanító, illetve könyv van a világon, amelyek megpróbálják boldogabbá tenni az embereket. Ennek ellenére mindannyian továbbra is szenvedünk.
Ezért azt gondolhatjuk, hogy „rosszul csináljuk” vagy meg sem érdemeljük a boldogságot, de ez nem igaz. Ahhoz, hogy élvezhessük a boldogságot, nem szükséges, hogy egyáltalán ne szenvedjünk. Valójában a boldogság művészete egyben a „jól szenvedés” művészete is. Amikor megtanuljuk elismerni, átölelni és megérteni szenvedéseinket, sokkal kevesebbet szenvedünk. Képesek vagyunk továbbmenni és a szenvedésünket megértéssé, együttérzéssé és örömmé alakítani önmagunk és mások iránt.
Az egyik legnehezebb dolog amit el kell fogadnunk, hogy nincs olyan birodalom, ahol csak boldogság van, és nincs szenvedés. Ez nem jelenti azt, hogy kétségbe kell esnünk. A szenvedés átalakítható, mivel van ellentéte. Ahol szenvedés van, ott boldogság van.
Ha kizárólag a boldogság keresésére koncentrálunk, akkor igyekszünk a szenvedést figyelmen kívül hagyni vagy ellenállni neki. Úgy gondolunk rá, mint ami a boldogság útjába áll. De a boldogság művészete egyben annak művészete is, hogyan kell jól szenvedni. Ha tudjuk, hogyan használjuk fel a szenvedésünket, át tudjuk alakítani, és sokkal kevesebbet szenvedünk. Tudni, hogyan kell jól szenvedni, elengedhetetlen az igazi boldogság megvalósításához.
Nem elnyomni kell a szenvedést
Modern civilizációnk legfőbb baja, hogy nem tudjuk hogyan kezeljük a bennünk lévő szenvedést, és igyekszünk mindenfélével elnyomni. A kiskereskedők rengeteg eszközt forgalmaznak hogy segítsenek elfedni a belső szenvedést. De amíg nem tudunk szembenézni szenvedéseinkkel, nem lehetünk jelen és elérhetőek az élet számára, és a boldogság továbbra is elkerül bennünket.
Sokan vannak, akik óriási szenvedést élnek át, és nem tudják hogyan kezeljék. Márpedig mindannyiunk szenvedése másokra is hatással van. Minél többet tanulunk a jól szenvedés művészetéről, annál kevesebb szenvedés lesz a világban.
Az éberség a legjobb módja annak, hogy együtt legyünk szenvedéseinkkel anélkül, hogy túlterhelnének. Az éberség a jelen pillanatban való tartózkodás képessége, hogy tudjuk mi történik itt és most. Például amikor felemeljük a két karunkat, tudatában vagyunk annak, hogy felemeljük a karjainkat és olyankor nem gondolunk a múltra vagy a jövőre, mert a karunk felemelése az, ami a jelen pillanatban történik.
Figyelmesnek lenni azt jelenti, hogy tudatunknál vagyunk. Amikor belélegzünk, és tudjuk hogy lélegzünk, ez is éberség. A mindfulness része, hogy mindig figyelünk. Ez az az energia, amely segít tudatában lenni annak, hogy mi történik éppen most és itt – a testünkben, a lelkünkben és körülöttünk.
Mindfulness generálása
Az éberség akkor veszi kezdetét, amikor megállunk és tudatosan lélegzünk, teljes figyelmünket a be- és kilégzésünkre fordítva. Amikor így megállunk és levegőt veszünk, egyesítjük a testet és az elmét, és hazatérünk önmagunkhoz. Csak akkor élünk igazán, ha az elme a testtel van. A jó hír az, hogy a test és a lélek egysége egyetlen belélegzéssel létrejön. Lehet, hogy egy ideje nem voltunk elég kedvesek a testünkhöz. A gyógyulás kezdete, hogy felismerjük a testünkben lévő feszültséget, fájdalmat és a stresszt.
Ha gondoskodunk a bennünk lévő szenvedésről, több erőnk lesz ahhoz, hogy segítsünk kezelni szeretteink szenvedését, valamint a világ szenvedését. Ha azonban a bennünk rejlő félelem és kétségbeesés foglalkoztat bennünket, nem tehetjük meg, hogy eltávolítsuk mások szenvedését. Ha tudjuk hogyan kell gondoskodni a szenvedéseinkről, több boldogságot is teremtünk magunk körül és a világban.
Miért meditált Buddha?
Ahhoz, hogy a boldogság sokáig tartson és megújuljon, meg kell tanulnod hogyan tápláld a boldogságodat. Semmi sem élhet élelem nélkül, beleértve a boldogságot sem; a boldogságod is elhalhat, ha nem tudod, hogyan tápláld. Ha levágsz egy virágot, de nem teszed vízbe, a virág néhány órán belül elhervad.
Testünket és elménket boldogságra kondicionálhatjuk az elengedés, a pozitív magvak invitálása, az éberség, a koncentráció és a belátás gyakorlatával.
Még ha meg is jelenik a boldogság, akkor is tovább kell táplálnunk azt.
1. Elengedés
Az öröm és boldogság megteremtésének első módja az elengedés. Van egyfajta öröm, ami az elengedésből fakad. Az emberek sok mindenhez kötődnek. Hisszük, hogy ezek a dolgok szükségesek túlélésünkhöz, biztonságunkhoz és boldogságunkhoz. De sok ilyen dolog valóban akadályt jelent a boldogság megtalálásához.
Talán úgy gondolod, hogy a karrier, a diploma, a jó fizetés, a ház vagy a partner kulcsfontosságú a boldogságához. Még ha valamelyiket el is éred, továbbra is szenvedsz. Attól félsz, hogy ha elengeded a gyeplőt, mindennek vége lesz. Nem tudsz élni vele, és nem tudsz élni nélküle.
Ha mélyen belenézel félelmetes ragaszkodásodba, rájössz, hogy valójában ez akadályozza az örömödet és boldogságodat. Megvan a képességed, hogy elengedd. Az elengedéshez néha nagy bátorság kell. De ha egyszer elengeded, a boldogság nagyon gyorsan jön. Nem kell keresgélned.
Képzeld el, hogy városlakó vagy, aki egy hétvégi kirándulásra indul vidékre. Ha egy nagy metropoliszban élsz, sok a zaj, a por, a környezetszennyezés és a bűz, de sok a lehetőség és az izgalom is. Egy nap egy barát rávesz, hogy menekülj el pár napra. Először azt mondod: „Nem tudok, túl sok munkám van. Lehet, hogy lemaradnék egy fontos megbeszélésről.”
De végül meggyőz hogy menj el, és egy-két óra múlva vidéken találod magad. Látod a szabad teret. Látod az eget és érzed a szellőt az arcodon. A boldogság abból a tényből születik, hogy magad mögött hagytad a várost. Ha nem mentél volna el, hogyan élhetnéd át ezt a fajta örömet? El kellett engedned.
2. Pozitív magvak meghívása
Sokféle „mag” lapul a tudatunk mélyén, amiket ha meglocsolunk kihajtanak, tudatosulnak, és kifelé nyilvánulnak meg.
Tehát a tudatunkban ott van a pokol, és ott a paradicsom is. Képesek vagyunk együttérzőnek, megértőnek és örömtelinek lenni. Ha csak a bennünk rejlő negatív dolgokra figyelünk, főleg a múltbeli sérelmek elszenvedésére, akkor elmerülünk bánatunkban és nem kapunk pozitív táplálékot.
Az egyik módja annak, hogy gondoskodjunk szenvedésünkről, ha felkérünk egy ellentétes természetű magot. Ahogy semmi sem létezik az ellentét nélkül, ha van benned arrogancia-mag, akkor az együttérzésé is ott lapul benned, Mindannyiunkban van együttérzés-mag. Ha minden nap gyakorlod az együttérzés éberségét, az együttérzés magva megerősödik benned.
Természetesen, amikor az együttérzés megjelenik, az arrogancia csökken. Nem kell harcolnod vagy elnyomnod. A jó magokat öntözhetjük, a negatív magvakat pedig mellőzhetjük. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk szenvedéseinket; ez csak azt jelenti, hogy engedjük, hogy a természetesen ott lévő pozitív magvak figyelmet és táplálékot kapjanak.
3. Mindfulness-alapú öröm
A mindfulness nemcsak abban segít, hogy kapcsolatba kerüljünk a szenvedéssel, hogy át tudjuk átalakítani, hanem abban is, hogy megtapasztaljuk az élet csodáit, így saját testünket is.
Amikor a tudatos légzést vagy a tudatos sétát gyakoroljuk, elménket hazahozzuk a testünkbe, és itt a jelenben megállunk. Az öröm és a boldogság azonnal jön. Tehát az éberség az öröm forrása. A tudatosság a boldogság forrása.
A mindfulness egy olyan energia, amelyet egész nap generálhatsz gyakorlással. Tudatosan mosogathatsz. Tudatosan főzhetsz vacsorát. Tudatosan feltörölheted a padlót. És az éberséggel megérintheted a boldogság és az öröm számos feltételét, amelyek már elérhetőek. Akkor teremthetsz örömet és boldogságot, amikor csak akarsz.
4. Koncentráció
A koncentráció az éberségből születik. A koncentráció képes megszüntetni mindazt, ami szenvedést okozna, és megengedi, hogy az öröm és boldogság kerüljön előtérbe.
A jelen pillanatban maradáshoz koncentrációra van szükség. A jövővel kapcsolatos aggodalmak és félelmek mindig ott vannak, készen arra, hogy eltereljék a figyelmünket a jelenről.
Amikor fókuszálunk nem ragadnak el bennünket a múlt szenvedéseinek víziói vagy a jövővel kapcsolatos félelmek. Stabilan a jelen pillanatban élünk, hogy kapcsolatba kerülhessünk az élet csodáival, örömet és boldogságot generálva.
A koncentráció mindig a valamire való összpontosítás. Ha ellazultan a légzésedre koncentrálsz, máris megjelenik a belső erő. A koncentráció nem nehéz munka. Nem kell megerőltetned magad vagy hatalmas erőfeszítéseket tenned, a boldogság könnyen keletkezik.
5. Belátás
Az odafigyeléssel felismerjük a testünkben lévő feszültséget, amit nagyon szeretnénk feloldani, de néha nem sikerül. Amire szükségünk van, az egy kis belátás.
Ez azt jelenti, hogy látjuk, ami van. Ez a tisztánlátás megszabadíthat minket az olyanoktól, mint a féltékenység vagy a harag, és lehetővé teszi, hogy eljöjjön az igazi boldogság. Mindannyian képesek vagyunk rá, bár nem mindig használjuk fel boldogságunk növelésére.
A gyakorlat lényege a szenvedés boldogsággá alakítása. Ez nem egy bonyolult gyakorlat, de megköveteli tőlünk az éberséget, a koncentrációt és a belátást.
Például tudjuk, hogy valami (egy adott dolog hiánya vagy harag) akadályozza a boldogságunkat, szorongást és félelmet kelt bennünk. Tudjuk, hogy emiatt rosszul érezzük magunkat, mégis időt és energiát szánva rá megszállottan foglalkozunk vele. Ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz, amelyek nem érdemlik meg aggodalmunkat.
A múltban sokat szenvedtünk valamitől. Ha emlékezünk erre a szenvedésre, és nem hagyjuk magunkat elragadtatni, akkor arra használhatjuk, hogy emlékeztessük magunkat: „Milyen szerencsés vagyok most. Nem vagyok abban a helyzetben. Boldog lehetek” – ez a belátás, és abban a pillanatban az örömünk és a boldogságunk nagyon gyorsan megnövekedhet.
Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy hazatérjünk önmagunkhoz, megbékéljünk szenvedéseinkkel, gyengéden bánjunk velük, és mélyen belenézzünk fájdalmunk gyökereibe. Ehhez el kell engednünk a haszontalan, szükségtelen szenvedéseket, és alaposabban meg kell vizsgálnunk a boldogságról alkotott elképzelésünket.
Fotó: pixabay.com
Forrás: lionsroar.com
