Rengeteg olyan ember van, aki rögeszmésen próbál segíteni másoknak. Valahol egy szép és nemes gesztus, hogy úgy érzed, ez az életfeladatod vagy legalábbis erősen él benned a vágy, hogy másoknak segíts. Ám ez a 6 jel arra mutat rá, ha túlzásba viszed a segítségnyújtást.
A rögeszme, illetve a megszállottság egy szorongásos zavara, ami esetén az illető minden gondolata egy bizonyos dolog körül forog és a tetteit is. Ez a kényszeres viselkedés jelentősen rombolhatja az életminőségét. Még az olyan nemes dolog is, mint mások megsegítése is válhat rögeszméssé, különösen egy spirituális vagy vallásos embernél.
Az alábbi jelek rámutathatnak arra, ha neked is a mániáddá vált mások megsegítése:
1. Tanácsokat osztogatsz
Egy kicsit úgy tekintesz magadra, mint egy gurura. Talán az is vagy. De lehet, hogy csak hiszed, hogy rendelkezel azzal a bölcsességgel és tudással, mint egy mester. Minimum úgy gondolod, hogy jó emberismerő vagy. A kérdés csupán az, akár vérprofi guru vagy, akár nem, jogod van másoknak tanácsokat osztogatni, főleg akkor, ha nem kérték?
Persze, helyénvaló lehet, és akár segíthetsz is egy-egy jól irányzott bölcsességgel, meglátással. Főleg, ha kérték. De ha nem, talán még akkor is. Ám ha örökösen azt lesed, füleled, hogy kinek vannak lelki problémái, párkapcsolati válsága csak azért, hogy hozzászólhass, az már a rögeszmére vall. Senki sem firtatja, hogy jószándékú vagy, és segíteni akarsz, de mások szemében ez már inkább kotnyelesség, okoskodás és egyfajta glóriás megmentő szerepében való tetszelgés.
Épp ezért lehet, hogy valóban nagy tudású vagy, vagy egyszerűen csak jó tanácsokat adsz, de lehetőség szerint inkább azoknak add, akik kérik is. Ha pedig sehogy sem tudod megállni, hogy másnak is adj, akkor legalább módjával. Lehet, te sem szeretnéd, ha valaki minden felhatalmazás nélkül megszakértené az életedet.
2. Ki nem állhatod a szenvedés látványát
Akár a tévében, akár az utcán, a közvetlen környezetedben, ha szenvedést, fájdalmat, bántalmazást látsz, szabályosan rosszul vagy. Úgy szenvedsz, mintha téged érne a csapás. A sírás kerülget, ha beteg és árva állatokról szóló posztokat látsz, vagy ha komplett családok koldulnak szemed előtt. Fáj tudni a sok beteg, szerencsétlen, éhező emberről és állatról a nagyvilágban.
Nagyon érzékeny ember vagy és valószínűleg jóságos is. Sőt, minden esély meg van arra, hogy empata vagy. De nem szabad engedned, hogy mások szenvedését és sorsát a sajátodként éld meg. Azzal senkinek sem segítesz, csakis magadnak ártasz vele. Bizonyára a magad módján segítesz úgy a világon, ahogy tudsz és néha önkéntes munkát végzel, vagy időről-időre adományozol a segélyszervezeteknek. Csakhogy attól még senkinek sem lett jobb, ha valaki depresszióba esett a sorsa láttán.
3. A rögeszmés ember sokszor előbb cselekszik, aztán gondolkodik
Az nem baj, ha valaki a tettek embere és képes lépni akkor, amikor más nem, főként akkor, ha baj van. De ha az a fajta ember vagy, aki odarohan a civakodó párhoz rendet rakni, vagy az anyához, aki éppen leszidja a gyermeket, nem biztos, hogy jót cselekszel. Persze, ha agressziót látsz segíts, ahogy tudsz, de ne azzal, hogy más élő pajzsa leszel és téged szúrnak le. Mint ahogy nem biztos, hogy a te feladatod szétválasztani a vitázó párokat vagy kiosztani az anyát a gyereknevelésről. Senki sem azt mondja, hogy legyél vak a világra és ne törődj az ilyen helyzetekkel.
De legalább fontold meg, mi lehet a várható következménye. Legalább addig is vársz. És amíg megfontolod, lehet, hogy a párok kibékülnek vagy a szülő is megenyhül a gyerekével. Hiszen nem tudhatod, hogy melyik vita miből robbant ki. Meglehet, a gyereket jogosan szidta le az anyja. Viszont ha te odamész és beleavatkozol, persze, hogy te leszel a hibás, és megkapod, hogy mi közöd van hozzá?
Érthető, ha nem bírod nézni az erőszakot, a kegyetlenkedést meg az igazságtalanságot. De sajnos vannak határok, és a te érdekedben szükség is van ezekre. Hiszen két verekedő férfit aligha fogsz tudni szétválasztani, ellenben megteheted, hogy segítséget hívsz vagy a hivatalos szerveket, ha úgy véled, kezd nagyon elfajulni a dolog és cselekedned kell. Oké, cselekedj okosan! Ahogy azzal sem biztos, hogy segítesz, ha minden idődet, pénzedet, energiádat másokra áldozod, amíg a te életed és kapcsolataid tönkre mennek.
4. Naiv vagy
Biztos jártál már úgy, hogy az aluljáróban valakinek pénzt adtál és akár ott helyben vagy utólag kiderült, hogy nem éppen kenyérre kérte, meg a beteg anyjának, hanem piára vagy szerencsejátékra. Persze, lehet, ez téged nem zavar mert úgy vagy vele, hadd legyen ennyi öröme. Ez is egy nézet. De sokakat ez inkább zavar és sért, hiszen ők nem így értelmezik a segítségnyújtást, amivel aznapra akarták megváltani a lelki üdvösségüket.
Az már viszont tutira a naivitás számlájára írható, ha hagyod magadat kihasználni. Például, ha minden öregasszonynak igent mondasz arra, hogy segítesz hazacipelni a tíz kilós batyuját. Néha ez is belefér, hiszen vannak, akik tényleg rászorulnak. De mikor pénteken elkíséred haza az állítólagos csípőprotézises anyókát, szombaton meg azt látod, fut a busz után, nem találod gyanúsnak a dolgot? Vagy hogy legközelebb már extra feladatokat talál ki neked?
Vagy ott van a barátnőd, aki elvárja, hogy minden hétvégén elfuvarozd a barátjához, de meg sem köszöni, és a benzint sem fizeti ki. Az nem segítségnyújtás, ha hagyod, hogy mindenki csak szívességet kérjen tőled, de senki sem viszonozza. Úgyhogy tanulj meg néha nemet mondani!
5. Mások szószólója vagy
Lazán felszólalsz bárhol bármikor másokért, hogy megvédj valakit vagy kiállj az igazáért? Keményen odamondod az igazságot és a véleményedet? Ez nagyon szép dolog, hogy mások szószólója, védelmezője, lovagja, ügyvédje vagy, pláne ha megint akkor mutatkozol így be, ha senki sem kért rá. De hát ettől vagy te olyan jóságos. Ilyen téren is jó pont lehet, hogy a tettek embere vagy. Kivéve, ha nem tudod megkülönböztetni, mikor van rá szükség, és mikor kéretlen beleavatkozás.
6. Szívesen vállalsz önkéntes munkát
Jelentkezel magadtól vagy igent mondasz arra, ha mások hívnak meg, hogy ételt ossz a szegényeknek, hogy segédkezz egy állatmenhelyen vagy felolvass délutánonként egy-két órát az öregeknek vagy a beteg gyereknek. Dicséretes, ha keresed, vagy legalábbis nem térsz ki a lehetőség elől, hogy olykor-olykor segíts másoknak. Jó, hogy ennyire önzetlen vagy. Ám csak akkor, ha egészséges keretek között űzöd. Ha nem megy rá a munkahelyed, az egészséged, a párkapcsolatod, egyáltalán az emberi kapcsolataid. Meg ha nem betegszel bele abba, ha egy nap nem cselekszel valami kirívóan jót, mint egy szuperhős.
Ugyanis sok rögeszme hátterében valamilyen félelem, megküzdési nehézség áll. Az illető nem akar szembenézni a saját problémáival, a félelmeivel, és emiatt menekül. Vagy spirituális, vallásos embernél ezt diktálják a nézetei, a hite, esetleg így szeretne jobb ember lenni, és megszabadulni a karmikus terheitől. Ez rendben is van, amíg nem megy a saját életének a rovására.
fotó: freepik
