A tehetség című 2017-es film nem az a hatalmas, spirituális élménnyel eltöltő film, nem azért kell megnézni. Hanem azért, mert lényeges dolgokra hívja fel a figyelmünket – pláne a szülőkét – és mert olyan értékeket hangsúlyoz, mint a tehetség gondozása, a szeretet és a család. Megható és szívbemarkoló, ráadásul olyan hétköznapi történet, ami bármelyikünkkel megeshet.
A sztori
Léteznek olyan kis zsenik a világban, mint amilyen a hétéves Mary, aki egy matematikai agytröszt. Ő az, akit ma tipikusan nyomni kell előre, mert Isten adta tehetsége van, és a világ javára válhatnak a képességei. Ám a nagybátyja, Frank Adler (Amerika Kapitány – Chris Evans) nem így látja, mert tudja, hogy egyes zsenik túl nagy áldozatokat hoztak és belehibbantak a munkába, a kudarcba meg a zsenik világába. Ahogy a testvére is.
Különben is, a Floridában élő férfi, aki maga is feladta ígéretes tanár pályáját azért, hogy gyereket neveljen, azt gondolja, hogy unokahúgának egy átlagos gyerekkora van szüksége. Hogy gyerek legyen, nem pedig mini felnőtt.
Természetesen másoknak is feltűnik a zsenigyerek, hiszen első osztályban mindjárt kiosztja a tanárát és érettségizők feladatait oldja meg. Az igazgató felajánlja Franknek, hogy bejuttatja a lányt egy neves iskolába, de a férfi elutasítja.
Ekkor megjelenik Frank anyja, Evelin, aki bár szinte sosem látta a gyereket, most zsenit akar csinálni, hogy befejezhesse az őstehetség, ugyanakkor öngyilkos anyja életművét. Mivel nem tudnak megegyezni, perre viszik a dolgot és Frank küzd az unokahúgáért.
A film olyan kérdéseket vet fel, mint hogy mi a jó az ilyen különleges képességgel megáldott gyereknek? Ha átlagos gyerekkora lesz? De akkor félő, hogy elkopik a tehetsége. Vagy ha kimarad a gyerekkor és a felnőttek útjára lép és akár elismert, híres zseni lesz belőle? Egyáltalán honnan származik ez a tehetség? A génekben van benne vagy talán Istentől származik?
Még komplikáltabb a dolog annak fényében, hogy a gyerek anyja öngyilkos lett, az apja lelépett, sosem látta és a nagybácsinak kell apává avanzsálódnia. Nem könnyű feladat és lehet rettegni azon, mi a jó a gyereknek, mit akarna vajon a helyében a szintén zseni anyuka? Nyomjuk el a gyerek képességeit, hadd legyen átlagos vagy inkább emeljük fel? Egyáltalán hogy segítsünk a gyereknek feldolgozni, hogy más, mint többi? Vagy erről se vegyünk tudomást?
Mit tanulhatunk A tehetség című filmből?
Természetesen a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani.
Figyelnünk kell arra, hogy ne a saját önző vágyainkat vetítsük ki a gyermekre.
Világos, hogy sokszor áldozatokat kell hozni, de hol van a határ az áldozatok meghozatalában? Nem csak az a fontos, hogy tehetséges, sikeres gyereket neveljünk, hanem az is, hogy boldog, kiegyensúlyozott élete legyen, biztonságérzettel és a szeretet érzésével karöltve.
Nem mindig az a legjobb, amiről hisszük, hogy az. Sokszor csak azzal számolunk, amivel számolni akarunk…
Minden tehetség, képesség egy ajándék, még akkor is, ha sokszor inkább átoknak tűnik. De nem véletlenül kapjuk ezeket az adományokat. Egyrészt mindenki annyit kap, amennyivel képes megbirkózni és mindig azért, hogy jó célra használja.
A szeretet képes legyőzni az akadályokat, összehozni a családot, begyógyítani a régi sebeket és általa nyerhetünk megbocsátást. A szeretet a legfontosabb erő és képesség.
