Az árnyék-én a sötét oldalunk, amit nem szeretünk, elítélünk, nem fogadunk el. Oda kerül minden, amit nem akarunk tudni önmagunkkal kapcsolatban. De nagyon rossz ötlet együtt élni vele úgy, hogy nem veszünk róla tudomást!
Mi az árnyék-én?
Sok ember számára az „árnyék” kifejezés mindenféle negatív és sötét asszociációt ébreszt. Ám az árnyék nem gonosz, nem valami ördögi részünk, hanem a sötétebb oldalunk: és igen, mindenkinek van! Az árnyék kifejezést először Carl Jung pszichológus hozta be a nyugati világba. Úgy írta le, mint személyiségünk sötét, öntudatlan és megtagadott részeit, amelyeket az ego nem lát, nem ismer el és nem fogad el. Ez lehet önmagunk bármely aspektusa, amely nincs kitéve tudatunk fényének.
Gyermekként egésznek és teljesnek születünk, de ez a teljesség rövid életű. Az árnyék gyermekkorunkban születik a hozzánk legközelebb álló emberekkel folytatott bizonyos interakciók melléktermékeként. A környezetünk elhiteti velünk, hogy bizonyos oldalaink jók, mások pedig nem. A rossznak tekintett oldalunkból jön létre.
Hogyan hat rád az árnyék-én?
Gyerekként elnyomjuk az elutasított oldalunkat. Például képzeljünk el egy 5 éves fiút, aki érzékeny és érzelmes. Valami történik, és ő elsírja magát. Válaszul az apja azt mondja: „Hagyd abba a sírást, mert a fiúk nem sírnak. Légy férfi!” Az apja úgy gondolja, hogy a sírás rossz, ezért elnyomja fia érzelmeit. Ennek eredményeként a gyermek az árnyékba taszítja önmagának ezt a gyengéd és érzékeny oldalát, és elkezd „keményen” viselkedni.
Ennek eredményeként felnőttként nehezen érzékeli mások érzelmeit, nem bírja majd kimutatni a sajátjait, emiatt sokat szenved a kapcsolataiban, és nem meri elengedni magát mások előtt.
Az árnyék minden alkalommal nő, amikor elnyomod.
A tudatalatti szerepe
A tudatalattit nevezhetjük árnyéknak, mert nem látjuk tisztán, és így nem vagyunk tudatában. A tudatos elme rokon a fénnyel, mert tisztán látjuk és tudatában vagyunk. A tudatalattinkba kerül minden, amit elutasítunk önmagunkban – az elfogadhatatlan és nemkívánatos részek.
Abban a pillanatban, amikor azt mondod magadról, hogy „rossz”, van okod elnyomni, figyelmen kívül hagyni és tagadni. Annak ellenére, hogy az árnyék nem látható, mindenre hatással van, amit teszünk.
Ha megtagadjuk önmagunk egy aspektusát, az nem tűnik el. Az árnyék – önálló élettel – erősen befolyásolhatja tetteinket és élettapasztalatainkat, ha nem figyelünk rá. Az árnyék-én az oka annak, hogy megteszünk bizonyos dolgokat az életben, anélkül, hogy megértenénk, miért tesszük.
Mikor felnőttként úgy érezzük: folyton ugyanazokat a hibákat követjük el, az azért van, mert az árnyékunk szerint cselekszünk, ami nem enged megszabadulni a negatív hiedelmeinktől.
Nem csak negatív és sötét
Az árnyék-én nem rossz dolog, hanem lehetőség, már-már ajándék, mert segít boldogabb, teljesebb életét élni. Jó eséllyel megtalálhatóak benne a rejtett, pozitív képességeink, valamint tulajdonságaink.
Tegyük fel, hogy egy lány erős önérzettel születik, de a szülei megtörik, és csendes, engedékeny, saját akarat nélküli nő lesz. Felnőttként nem érti, miért szenved. Az igazság az, hogy elnyomta néhány fontos aspektusát, ezért megosztottnak érzi magát. Van egy árnyoldala, és nem tudja, hogyan hozza napvilágra. Az ok, amiért a pozitív tulajdonságok is árnyékban vannak, az az, hogy félünk attól, hogy az emberek mit gondolnak majd rólunk, hogy reagálnak, amikor megmutatjuk magunkat.
Az én részeitől való disszociáció hasadást hoz létre
Találkoztál már azzal a legszelídebb, legkedvesebb emberrel, aki egy szempillantás alatt képes volt kicserélődni bizonyos események hatására, és olyan dührohamot kapott, hogy törni-zúzni kezdett? Hogyan lett ebből az jámbor emberből őrült?
Ez akkor fordul elő, amikor két én dolgozik bennünk, és az árnyék-én átvette a hatalmat, amikor valamilyen esemény aktiválta. Gyakran alábecsüljük a sötét oldalunkat azt gondolva: hogy nincs hatalma felettünk. De ez helytelen. Az árnyék nagyon erős!
Felforgathatja az életedet és tönkreteheti kapcsolataidat.
Minden alkalommal, amikor kilépsz az árnyékodból, az egyre nagyobb és nagyobb lesz.
Hogyan fedezd fel az árnyékot magadban?
Az elkülönülés és a megosztottság semminek nem a természetes állapota. Az integráció és a teljesség a természetes az ember számára, és emiatt a tudatalatti folyamatosan megpróbálja felhívni a figyelmét arra, hogy integrálja azt, ami ott van.
Nehéz észrevenni az árnyékot, hiszen elnyomtad a tudattalanba.
Három mód, hogy észrevedd az árnyékodat működés közben:
1. Kivetítés
Sokan másokra vetítik a problémáikat. Ha valami nem tetszik nekik önmagukban, olyankor gyakran a saját árnyékainkat vetítjük ki másokra – az elfojtott haragunkat, bűntudatunkat, szégyenünket és más dolgokat, amiket nem szeretünk magunkban. Elítéljük, utáljuk az embereket a magunkban nem kedvelt viselkedések miatt.
Mivel az univerzum azon dolgozik, hogy újra egésszé váljunk, az emberek, a helyek és a dolgok tükörré válnak, és tükrözik, hogy kik is vagyunk valójában.
2. Gyenge pontok
A gyenge valamint fájdalompontok múltbeli traumákra emlékeztetnek. Biztos tapasztaltad már, hogy egyes személyek vagy események az eszedbe idéztek egy kellemetlen, kínos, fájó történést, és elfogott a szégyen, a fájdalom, a harag, valamilyen negatív érzés önmagaddal kapcsolatban. De vannak olyan esetek, amikor ez nem konkrét, csak rossz érzésünk van, és nem tudjuk, hogy miért. Ügyelj ezekre a pontokra, mert könnyen megmutathatják a sebeidet és az árnyék-énedet. Próbálj rájönni a kiváltó okokra, és ismerd meg a háttértörténetüket!
3. Minták
Az életünkben ismétlődő minták rámutatnak árnyékunk aspektusaira. A minták az árnyék kifejeződései, mert az visszatükrözi magát a valóságban, hogy látható legyen és integrálódjon.
Az árnyék-én azt akarja, hogy tudatosítsd. Azt akarja, hogy lássák és elfogadják. Ezeken a mintákon belül megtalálod a sötét oldalad olyan aspektusait, amelyek folyamatosan megjelennek különböző helyzetekben, amíg készen nem állsz rájuk nézni, és megtörni a körforgást.
Tudd meg, hogyan dolgozhatsz az árnyék-éneden!
Árnyékmunka: Egyszerű útmutató a sötétebb éned elfogadásához
Fotó: unsplash.com
Forrás: medium.com
