A Chihiro Szellemországban izgalmas kalandokat és gazdag érzelmeket kínál a boszorkányokkal, szellemekkel, mágiával teli szellemvilág, amelybe a főszereplő besétál.

 

Véleményen szerint a legszebb és leggazdagabb meséket a japánoknak köszönhetjük.  Mijazaki Hajao (író és rendező) valami egészen rendhagyót, és egyedit készített a Studio Ghibli révén. Nem véletlenül zsebelte be 2003-ban a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat, az Arany Medve díjat, és a Japán Filmfesztivál legjobb filmnek járó díját is, meg egy halom másikat. Ugyanis a mese még ennyi év távlatából is látványos, és különleges történettel rendelkezik, amelynek alapját a japán folklór adja, ami végtelenül fantáziadús.

Ehhez hozzájön az, hogy a történet nemcsak kedves, elbájoló, hanem természetesen tanít is, de nem szájbarágósan, kimondva a bölcsességeket, hanem rávezetve a nézőt, aki lehet kicsi vagy nagy, ugyanolyan élvezhető mindkettőjük számára. Kimondottan ajánlom felnőttek figyelmébe, hogy kicsit kiszakadjanak a mindennapokból, belecsöppenve gyermekkoruk varázslatos világba.

A sztori

Csihiro Szenko és szülei átsétálnak egy alagúton és véletlenül a szellemek világában lyukadnak ki, egész pontosan egy fürdőház közelében, ahol az istenek, és a különböző jókaik (túlvilági lények, szellemek, démonok gyűjtőneve) járnak felfrissülni. Amint leszáll az est, a másvilág megelevenedik. A szülők malaccá változnak, amiért disznó módon viselkedtek, Chihironak pedig munkát kell vállalnia a fürdőházban – amelyet Jubaba, a boszorkány vezet -, ha meg akarja menteni a családját.

A szerződésben Jubaba elveszi a nevét – és csak Szen lesz -, ugyanis a japán hitvilág szerint, akinek tudjuk a nevét, afölött hatalmunk van, illetve a mese szempontjából: akik elfelejtik a valódi nevüket, többé nem szabadulhat a fürdőből. Innentől kezdve Chihironak számos kalandban lesz része Hakuval a varázslótanonccal, és megismerkedik a különböző szellemekkel, istenségekkel, és új barátokat szerez.

Imádnivalóan sokrétű a japán folklór, tele boszorkányokkal, természetfeletti lényekkel, mint amilyen a sikigamik, a papírfigurában testet öltött szellemek. Ez a legszebb az egészben, hogy ezek a „legendás lények”, mind-mind megjelennek a japán mitológiában.

Mitől olyan különleges Chihiro Szellemországban?

A japán kultúra és a mesék szerelmeseinek már önmagában véve is egy kincs, hiszen szórakoztató, fordulatos, színes, a legkevésbé sem lerágott csont. Chihiro jellemfejlődése az, ami még igazán meghatározza a mesét. Eleinte egy sírós, esetlen kislány volt, idővel pedig egy bátor, segítőkész, szorgalmas lány lesz belőle, aki ég a vágytól, hogy megmentse szüleit és segítsen barátján, Hakun. Folyamatosan tanul és fejlődik, miközben szép lassan felnőtté válik a szemünk előtt. Ezek ráadásul mind részei a tipikus japán értékrendszernek: dolgozz, fejlődj, tanulj (különösen a bölcsebbektől, tapasztaltabbaktól) és légy boldog.

Mijazaki, az író, híres arról, hogy üzen, tanít a filmjeiben, és ez most sincs másképp. Nemcsak az előbb említett hagyományos értékek köszönnek vissza – amely bármely gyerek javára válik -, hanem például ott van a csecsemőjét túlféltő Jubaba, aki napjaink helikopter szülője, és elkényezteti gyermekét, jelentős károkat okozva azzal, hogy életképtelenné neveli. Megjelenik benne a kapzsiság is, hiszen a fürdőházi dolgozók bármit megtennének az arany reményében.

Aztán ott van, az erdőben élő Vízisten története, aki azt követően nyerte vissza eredeti alakját, hogy Chihiro megmentette, miután kihúzta az összes szemetet a testéből, amit az emberek hagytak ott az erdőben. A Vízisten jelképezi a Földet, amely összeroppan, eltorzul az emberi mocsoktól. Utalás arra is, milyen gátlástalanul képesek vagyunk betolakodni az érintetlen területekre, hogy beszennyezük azokat.

Haku, a varázslótanonc pedig nem emlékszik a nevére, ezáltal elvesztette a múltját, a sorsát, így ott ragadt a fürdőben, de végül Chihiro eszébe jutatta: ő volt a Kohaku-folyó szelleme, amelyet elapasztottak az emberek és odatelepültek. Vagyis a fejlődés, területszerzés igénye miatt tönkre tették a természet egy részét, aminek következtében Haku elveszítette otthonát és identitását.

Továbbá nincs benne igazán jó és rossz karakter, mert annál sokkal jobban megérthetjük a szereplőket. Jubaba elsőre egy gonosz boszorkánynak tűnik, de kiderül, hogy nem más, mint egy aggódó édesanya. Az arctalan szellem ugyancsak gonosznak és ijesztőnek tűnik, holott csupán barátokra vágyik.

Egy szó, mint száz, sokkal mélyebb értelmű ez a mese, mint amilyennek elsőre tűnik. De anélkül is maximálisan szívderítő, hogy az ember mélységekbe menően elemezné, és keresné benne a tanulságot. Csak nézni kell, és egy kicsit elveszni Chihiro csodálatos világában.

 

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Hasonló cikkeink

Mi a jobb egy istenadta tehetséggel bíró gyereknek? – A tehetség c. film

fotó: pinterest

További cikkeink