Nem. Nem és nem. Nem ciki spirituálisnak lenni. Akár ennyivel le is zárhatnám a kérdést, de az nem oldaná meg a problémát. Ugyanis ez az. Probléma. Mivelhogy egyesek eljutnak erre a kérdésre, hogy ezt megkérdezzék másoktól vagy feltegyék maguknak a kérdést: gáz vagyok, csak mert spirituális beállítottságú vagyok?

Van egy nő, hívjuk mondjuk Klaudiának. Klaudia négy éve él spirituális életet, legalábbis akkor bukkant rá erre az életszemléletre, ez idő tájt történtek olyan események az életében, amelyek a spirituális útra terelték. Már akkor is szembesült azzal, hogy rengeteg a szkeptikus, de fel volt erre készülve és természetesen soha nem volt az a vágya, hogy a saját nézeteit másokra erőltesse. Egyedül az zavarta, ha gúnyt űztek a nézeteiből. A kulturális vitázásokat gond nélkül elviseli, de azt nem, ha kigúnyolják azt, ami számára fontos.

De hát ki szereti azt, ha viccet csinálnak abból, ami fontos számára? Persze, lehet rá legyinteni, nem idegeskedni rajta, ezt is célszerű tenni. Ám, aki még csak épp ismerkedni kezd egy bizonyos dologgal, abban könnyen kétségeket lehet ébreszteni. Kivéve persze, ha vasakarata van és soha nem érdekelte mások véleménye.

Márpedig az új munkahelyén most non-stop szívják Klaudia vérét. Ezért is kezdett kételkedni: vajon ciki, hogy spirituális vagyok? Sajnos Klaudia nem az egyetlen, aki megkérdőjelezi ezt. Rengetegen vannak, akik épp a gyerekes gúnyolódás miatt nem merik felvállalni a hitüket, a nézeteiket.

Pedig az, hogy valami ciki, meglehetősen szubjektív dolog. Mindenkinek más a ciki. Egyeseknek ciki az, ha egy nő totál leissza magát. Mások szerint nincs ezzel semmi gond, legalábbis addig, amíg nem pattan fel egy asztalra táncolni. Nyilvánosan. Egyesek meg arról vannak meggyőződve, hogy ciki eldurrantani egy galambot a partnerünk előtt. Megint mások szerint ez természetes dolog.

Ki mondja meg, mi ciki és mi nem? A társadalom? És minden esetben kell erre hallgatnunk? Ha páran azt mondják, ciki a spiritualitás, akkor az úgyis van?

Különben is, mi lenne benne olyan szörnyen ciki? Hogy valaki hisz a szellemekben? Vagy olyan fogalmakat használ, mint csakra, aura, energia, univerzum, vonzás törvénye? Semmi. Nincs ezekben semmi vicces, legfeljebb különös annak, aki nem ismeri ezeket.

A probléma az, hogy sokan nagyon is ismerik, csak éppen a rossz oldalról. A filmeknek, sorozatoknak, meg a médiában található ezoterikusoknak köszönhetően sokaknak az jön le a spirituális emberről, hogy bohóc ruhát ölt, hülyén beszél, színészkedik. Igen, tény, nagyon sokan megjátsszák hogy valódi spirituálisok, gyógyítók, boszorkányok, és mindenféle nagymesterek. Ők pedig sajnos lehúzzák az egész spiritualitást és nevetség tárgyává teszik, holott ezek ősi dolgok.

A spiritualitás nem vallás, hanem életszemlélet, de való igaz, sok spirituális mélyül el a különböző filozófiákban, tanokban, vallásokban, miközben önmagukat keresik. Hiszen ez a célja a spiritualitásnak: önmagunk megismerése és jobbá tétele.

Tehát, ez volna annyira ciki? Hogy valaki igyekszik megismerni önmagát? Türelmet, pozitív gondolkodást, nyugalmat tanul? Nos, ennél szörnyűbb dolgokat ne akarjanak tanulni az emberek… Vagy talán az a ciki, hogy valakire a spiritualitás ösztönző, áldásos hatással van? Nem egy spirituális ember számolt be sorsfordító pillanatról, mikor csodaszerű élményben volt része vagy segített neki egy eszme kijönni a gödörből. Pálforduláson ment keresztül és jobb ember lett. Vagy meggyógyult testi, netán lelki szinten. Mindegy, a lényeg, hogy jó hatással volt rá. Sőt, talán azóta ő maga is jó hatással volt másokra.

A valódi spirituális ember nem akarja másokra rátukmálni a segítségét vagy azt, amiben hisz. De ha segítségért fordulnak hozzá vagy megkérdezik, akkor lehet rá számítani. Ebből kifolyólag sokan segítettek már így egymáson. Egy jó tanáccsal, jó tippel, akár egy kis „energiával”. Újra megkérdezem: ciki az, hogy a spiritualitásuk mások segítségére volt?

Inkább az a ciki, aki azt gondolja, hogy az. Aki nem tiszteli mások nézeteit és vallását, netán még gúnyolódik is rajtuk. Ők az éretlenek, akik nem tudnak elszakadni a filmek világától és minden egyes embert ugyanolyannak hisznek, vagyis: mindenki csak tévés ezomókus. Kamu az összes ember, aki ezzel foglalkozik.

Úgyhogy, ha kétségeid vannak azzal kapcsolatban, ciki-e spirituálisnak lenni, hát ne legyenek. Mert nem az. Te tudod, hogy veled jót tesz. Te hiszel benne. Neked bevált. Ez a lényeg és nem az, amit mások (pláne az éretlen emberek) gondolnak róla.

Kép: unsplash.com

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

Hasonló cikkeink

Szakított, mert nem fért bele az életébe a spirituális énem