Nem fogok zsákbamacskát árulni: nem spirituális film. De mégis valódi gyöngyszem a Sült zöld paradicsom a Kis Megálló kávéházban, amit minden nőnek érdemes egyszer megnéznie! Az a legszebb benne, hogy ez egy 1991-es film, de a mondandója még mindig aktuális! Sőt!
A sztori
Egy ritka jó főszerepet játszik Kathy Bates, mint Evelyn Couch, aki egy középkorú, túlsúlyos, házassági problémákkal küzdő tipikus háziasszony. A férje magasról tesz rá – és minden egyes házasságmegmentő akciójára – csak a kaja meg a foci érdekli. A történet egyik szála róla szól és arról, hogy miközben rendszeresen bejár a férjével a kórházba ápolni a nagynénjét, megismerkedik ott Ninnyvel. Egy-kettőre megosztja a magánéleti gondjait a cuki idős hölggyel, aki pedig a fiatalkori kalandjait meséli el neki.
Így csöppenünk vissza a múltba jó ötven évvel korábbra Whistle Stop (Kis Megálló) városkába és megismerjük Idgie és Ruth történetét. Gyerekkoruktól fogva ismerik egymást, bár egy tragédia miatt rövid időre elszakadnak egymástól. Ám az újratalálkozásuktól fogva többé nem engedik el egymást. Annak ellenére, hogy ég és föld a két fiatal nő, mégis olyanok egymás számára, mintha testvérek lennének. Együtt nyitják meg a Kis Megálló kávéházat, ahol az ételspecialitás a sült zöld paradicsom. Mindenki imádja a lányokat, így kedves, családias hangulat uralkodik a kávézóban.
Mit tanulhatunk a Sült zöld paradicsom a Kis Megálló kávéházban c. filmből?
Kezdjük azzal, hogy néha érdemes meghallgatni az idősebb korosztályt (minimum a nagyit), még akkor is, ha egy bosszantó néninek tűnik a kórházban, mert eszméletlenül jó és tanulságos sztorija lehet.
Ami Evelyn Couchot illeti: egy szerencsétlen, elnyomott, önbizalomhiányos nő volt. Majd megismerkedett Ninnyvel, „Idgie-vel és Ruth-tal” és az ő történetükből erőt merített. Rájött, hogy nincs szüksége házasságtanácsadásra sem pedig nőiességerősítő tanfolyamra. Egyszerűen minden fejben dől el. Igaz, ehhez el kellett jutnia a mélypontra és ki kellett borulnia, de a káoszban meglelte a belső erőt, aminek révén képes volt egymaga változtatni az életén és egy-kettőre egy önbizalommal teli erős nő lett.
Ugyanilyen tanulságos a lányok története. Igen, az ellentétek vonzzák (barátokként is) és remekül kiegészítik egymást. Mindig lehet mit tanulni a másiktól. Persze a barátság fontosságára is kitér a történet, hogy milyen jó, amikor bármi is történjék, de lehet számítani a másikra. Mindegy mivel vádolják meg, milyen helyzetben van, milyen színű a bőre, az igazi barát akkor is kitart.
Szeretném azt gondolni, hogy a film arra bátorítja a nőket: merjenek változtatni! Változtassanak azon, amivel elégedetlenek. Lépjenek ki a mérgező kapcsolatból vagy legalábbis vegyék kezükbe az irányítást. Legyenek bátrak és valósítsák meg a vágyaikat. Erős nőnek lenni nem szégyen, nem cikis dolog, hanem olyan, amire büszke lehet az ember.
Tényleg egy nagyon kedves, hangulatos, családias film, aminek a végén jó érzés önti el az embert, még akkor is, ha nem érzi magát úgy megváltva, mint egy Viskó vagy Mennyei prófécia után, de feltölti!
