Mint a régi istenek nagy híve azt vettem észre, hogy még mindig kevés ember hisz bennük. Igaz, már jó ideje feltámadóban van a Nagy Istennő, az Anya – aminek természetesen örülök –, de a többi isten még mindig hibernálva van. Rengeteg anyag, érdekesség, cikk, ima van az angyalokkal kapcsolatban, míg szegény istenek továbbra is az igazak álmát alusszák. Vajon változhat még ez?
Ha beszállunk az időgépbe és visszamegyünk Samu idejébe, amikor még kézzel és nem villával ettük a pipi husit, azokban az időkben hittek az istenekben. A különböző természeti jelenségeket, amuletteket és fétiseket személyesítették meg. Aztán tovább utazva a legősibb kultúrák mind-mind hittek az esőhozó, termékenységi és mindenféle élet-halál istenségben.
A suméroknak, a kánaánitáknak, főníciaiaknak mind-mind megvoltak a maguk istenei, bár egyes szakértők szerint valójában az összes ugyanaz volt, csak más nevet kaptak. Ez volt az elképzelése Étienne Drioton francia egyiptológusnak, aki szerint az egyes népek közös teremtéssel kapcsolatos sztorijai és mítoszai ugyanazok, csak mikor létrehozták korai „államaikat”, mindenki igyekezett valami egyedit alkotni, így úgynevezett „látens monoteizmusról” beszélhetünk.
A majáknak, inkáknak is megvoltak a maguk istenei. A legendás egyiptomi, görög, római, germán istenekre talán még emlékeztek a suliból vagy minimum a tévéből. Ezek a mítoszok arra alapoznak, hogy ők is itt éltek közöttünk régen mint emberek, majd haláluk után istenekké váltak, vagy felemelkedtek, mint a szentek. De ha el tudjuk hinni, hogy Illésért eljött egy tüzes szekér, ez se kevéssé hihetetlen. Nevezzük nevén a gyereket. Régen volt olyan hogy többistenhit, vagyis politeizmus, ami a több istenből álló panteonok jellemzője.
Hogy miért tűntek el szegények az egészen nyilvánvaló és nehogy azt higgyük, hogy Jézus meg a keresztények voltak az elsők, akik elhozták az Egy Istent, ugyanis már Egyiptomban Ehnaton is neki futott hogy bevezesse, hogy csak a Napisten, Aton van és senki más – meg is gyűlölték érte. A világ párszor megváltozott azóta, emberek, filozófiák, vallások jöttek-mentek.
Napjainkig az indiánok megtartották hitüket – nem mintha túl sokan lennének. Haláli ez a világ, hogy mindig üldözni kellett azokat, akik kilógtak a sorból. Hol az indiánok, hol a boszorkányok, hol a keresztények voltak azok. Visszatérve az indiánokhoz, nekik is megvannak a maguk istenei, illetve szellemei. Ahogyan az afrikai törzseknek és az onnan származó vudu vallás híveinek is.
Aztán mikor már lecsengett a boszorkányüldözés és meg lehetett nyugodni, hogy talán már senki sem megy érte a grillezőre, Gerald Gardner is felélesztette a 19. század elején a wicca vallást, a boszorkányságot, aminek hívei visszafordultak a régi jó istenségekhez, és azóta is szépen fejlődik, növekszik. Hogy a régóta fennálló hindu vallás színes és gazdag istenvilágát ne is említsem! A japán kultúra szintén bővelkedik bennük! Úgyhogy jó esély van arra – a napjainkban virágzó sok istennőkultusz mellett – hogy tán csak-csak előtérbe kerülnek a régi istenek is annyira, mint az angyalok.
Kár is lenne, ha feledésbe merülne Ízisz, Aphrodité vagy Freyja, a szerelem és mágia istennői vagy mondjuk Cernnunos a Szarvas Isten, aki a termékenységért felelős. De ott van Aradia vagy Hekaté is, mint a boszorkányok istennője. Rengeteg csodás istennő van, aki az anyaságért felel, mint Demeter, Hathor, Durgai. Mondani sem kell, a szexualitásnak is vannak istennői, mint amilyen Sakti. A gyógyításért lehet folyamodni Ix Chelhez, Aszklépioszhoz, Hügieiahoz.
Hosszasan lehetne sorolni a csodálatos isteneket, akikért lehet szerelemért, gyermekáldásért, szerencséért, jó termésért, sikerért, egészségért vagy látomásért imádkozni, hogy bepillanthass a jövőbe, hiszen mindenre van egy isten, csak meg kell találni azt, akiben a hitünket leljük és még csak boszorkánynak sem kell hozzá lenni. Nem kell, hogy vallásod legyen, de ha van az sem baj, hiszen istenek és angyalok tökéletesen megférnek egymás mellett. A legkevésbé sem bűnös, ördögtől származó sötét bálványok az istenek, akik megrontanak bennünket és a hajam égnek áll, mikor valaki ezt mondja, de már csak azért is, mert amiben őszintén hiszek és tartom is: élni és élni hagyni, tartsuk tiszteletben egymás vallását.
Ha hiszel az istenekben, azzal csak gazdagabbá teszed a hitvilágodat és az életedet. Érdemes megismerkedni velük közelebbről is, és ha hitedet leled bennük, szép és hasznos lépés helyet szorítani számukra az oltárodon vagy a szívedben az angyalok és a szentek mellett.
Fotó: pixabay.com
