Nagy-Britannia leghíresebb legendás helye, Avalon. Kész, fogta magát, eltűnt, kámforrá vált. Egy komplett sziget. Biztosan hallottál már róla, ha Arthur király rajongó vagy. Hová a fenébe tűnhetett a ködös, misztikus hely, az örök nyár szigete, ahol minden csupa boldogság, ahol a Tó Asszonya és a tündérek, a boszorkányok élnek?
Ezt a ködöt már vágni kell
A mai napig mennek a találgatások és annyira ködbe van burkolózva ez a téma, hogy azt szinte vágni lehet. Maga az elnevezés a régi angol nyelvben az „aval“ szóból ered, ami almát jelent. Mivelhogy a sziget tele volt… bocsánat… van (legyünk csak hívők!) almafákkal, ligetekkel, amiken maguktól teremnek a gyümölcsök.
Elsőként Geoffrex of Monmouth, Britannia királyainak története című krónikájában tűnik fel 1136-ban. De előtte már a 950-ből származó Annales Cambriae című mű is említi drága Arthur királyunkat és végzetes csatáját. Rengeteg történelmi dokumentum, fametszet, szobor örökítette meg Arthurt és legendáját, amelyek alapján igazán hihetünk abban, hogy valós személy volt.
Természetesen egyesek azt mondják, nem is létezett. Mások pedig egyenesen Atlantisszal azonosítják. Egyes tudósok szerint Avalon nem más, mint Glastonbury Apátság szigete, bár már nem sokat találni ott, csupán romokat, mivelhogy 1184-ben leégett. Híveit biztos megnyugtatja az, hogy a történészek feltárták az apátságot, és állítólag megtalálták Arthur sírját egy latin szövegű ólomkereszttel együtt, amelyen ez állt: „Itt, Avalon szigetén fekszik sírjában a híres Arthur király, és felesége, Guinevere.” Mindjárt meg is indult az ellentábor körében a vita, hogy nem az akkori szerzetesek huncutkodtak-e valamit, hogy zarándokoktól valamicske alamizsnára tegyenek szert.
Ugyanakkor a ma Glastonbury város mellett, Somerset megyében található a Glastonbury Tor domb. A Tor egy kelta eredetű helyi szó, aminek jelentése „szikla kiemelkedés“ vagy „domb“. Érdekessége, hogy Tor környékét valaha tenger vette körbe, ami visszahúzódott. Ráadásul a helyet a britonok Ynys yr Afalon-nak hívták, aminek a jelentése „The Isle of Avalon“ vagyis „Avalon szigete“. Némely történész ez alapján gondolja azt, hogy a hely azonos az Arthur legendákban szereplő hellyel. A domb tetején ma Szent Mihály templom tornyának maradványa áll.
Milyen hely is volt… na… valahol még mindig biztos az… Avalon?
A csodálatos, zavartalan békével megáldott paradicsomi hely, ahol mindig nyár van és örökké fiatalok az ott élők. A föld rettentően termékeny, emiatt nincs szükség emberi munkára vagy legfeljebb minimális megmunkálást igényel. „A föld önszántából hoz létre bőségesen mindent.”
Ezért is hívják „nyári szigetnek“, mert éghajlata lehetővé tette, hogy ott minden jó megteremhessen. Állítólag még az idő is lassabban telik a szigeten, ezért is tűnhettek kortalannak az ott élők. Azt is tudhatjuk, hogy tündérek lakják ezt a szigetet, akik könnyen odacsábíthatták a közelében járó embereket és átvihették a tündérek országába, ahonnan igazán ritkán volt csak visszaút és ha minden igaz, főleg a férfiakat részesítették előnyben.
Maga a varázslat földje, ahol a mágia mindennapos dolog. Régen, mikor még virágzott a druidizmus, Arthur király idején elérhető volt bárki számára, akár csónakkal, akár egy titkos ösvényen keresztül kívánt a szigetre jutni. Ugyanis a szigeten laktak az ott élő papnők, akik többek között gyógyítással foglalkoztak. A szigeten gyakorolták hitüket a kelta istenek, de legfőképp a Nagy Istennő és a természet iránt, vagyis az ősi istennő kultusz legfontosabb helyszíne.
Csakhogy pechünkre meghalt Arthur, Britannia Megváltója, az egyetlen igaz és Nagy Király a szászok elleni csatában, akik végül meghódították Britanniát, és az ország hamarosan keresztény fennhatóság alá került, akik persze miért ne tűrték volna rosszul az ősi kelta isteneket… így Avalon szépen kicsukott bennünket. Eltűnt a fenébe. Azt sem lehet tudni hol van, ezáltal nem is lehet megközelíteni.
Vannak legendák amik úgy szólnak, hogy a király és a kerekasztal lovagjai egy barlangban vagy egy hegy mélyén pihennek addig, míg a világ helyzete azt nem kívánja hogy újra visszatérjenek közénk. Mert ők voltak ám csak az igazi hősök, a valódi lovagok!
Egy másik, bizonyára mindenki által ismert legenda az Excalibur története, amit a szigeten élő Tó Tündére adott Merlinnek a varázslónak, hogy juttassa el Britannia igaz királyához. A kard egy sziklába került, ahonnan az a megjövendölt király húzhatta ki, aki méltó arra, hogy a kardot viselje, amely által legyőzhetetlenné válik. Ugyebár ez a személy volt Arthur, aki halála után megparancsolta hű fegyverhordozójának, hogy szolgáltassa vissza a Tó Asszonyának a fegyvert, aki mikor a tó irányába dobta, hirtelen egy kéz kinyúlt a vízből és megragadta azt. Visszavette a Tó Asszonya.
Avalon kilenc boszorkánya
Egy kevesek által ismert monda szerint a szent sziget helytartója egy Viviane nevű főpapnő és varázslónő volt, aki ha minden igaz, összetörte a nagy varázsló, Merlin szívét. A legendák igen színesek, mivel arról is szólnak, hogy valaki meg az ő szívét törte össze…
Császári Éva, A fehér mágia titka c. könyvében arról ír, hogy Merlin és Viviane egy pár volt. Viviane uralkodott a szigeten, majd megszületett első lánya: Morgan, a testvére Morghause (aki a fekete mágia híve lett) és Arthur, hogy Britannia királya legyen. Ezen történet és más források szerint is valójában Morghause dolgozott Arthur ellen, mert magának akarta a hatalmat.
Ha még nem hullott ki a hajad a sok verziótól, tudd, hogy van egy olyan is, mely szerint Viviane, Morghause és Igraine (Arthur és Morgan anyja) mind avaloni születésűek és az említett kilenc boszorkány egyikei.
Arról is szól itt-ott a fáma, hogy a híres Morgan, a tündér és boszorkány valóban uralkodott, és összesen kilenc neves és híres boszorkány lakta a szigetet. Nem csak a gyógyításhoz és a gyógyfüvekhez, hanem a varázsláshoz is értettek. Morgan vállalta Arthur gyógyítását, akit ide hoztak a Camlannál vívott utolsó csatája után. Bár ugye egy másik legenda szerint meg ez a kedves Morgan vagyis Morgan Le Fay volt eleve az, aki viszonyba keveredett a féltestvérével Arthurral, és akitől egy Mordred nevű fia született, aki később csatában végzett apjával. Az biztosnak látszik, hogy a két Morgan ugyanaz, csak azt nem tudni, hogy a sok legenda közül melyik igaz! A kilenc boszorkány pontos neve eddig tisztázatlan.
Most pedig jöjjön még egy kis csavar: Etienne de Rouen krónikás azt írta a Draco Normannicus krónikájában (1167-1169) hogy Arthur valójában meggyógyult a sebeiből, Morgan halhatatlanná tette a szigeten lévő gyógynövények segítségével és azóta is ott tartózkodnak.
Olyanok is akadnak, akik szerint a sziget egyszerűen láthatatlanná vált és egy másik síkon található meg. Mások azt mondják, hogy egy napon vissza fog térni a ködből, amikor az emberek ismét a természet és a Nagy Istennő felé fordulnak. Csak győzzük kivárni! De attól még sokak számára jóleső lehet a gondolat, hogy valahol létezik egy ilyen csodálatos hely… ahol talán azóta is vígan él Arthur és Morgan, akikkel egyszer talán még parolázhatunk vagy keblünkre ölelhetjük őket azzal, hogy „jó, hogy léteztek”.
Fotó: freepik.com
