Azt mondták, leépítés lesz. Tuti engem rúgnak ki. Akkor mi lesz velem? Meddig tart ki a megtakarításom? Na, és ha elfogy, mert nem találok másikat? A férjem agybajt kap, ha megtudja. Én leszek a hibás. Biztos keresni fog valaki mást, akivel nincs ennyi probléma. Minden az én hibám. – Ismerős? Ha nem is ez a sztori, de maga a negatív forgatókönyv-gyártás biztos nem új számodra.
Mondani sem kell, meg lehet ezt közelíteni pszichológiai szempontból. Remek módszerek vannak arra vonatkozóan, hogyan állítsuk meg a túláradó negatív gondolatokat. Csakhogy ez nem egy pszichológiai magazin, ezért spirituális szemszögből mutatom meg nektek, hogy milyen lehetőségeitek vannak.
Miért gyártunk negatív forgatókönyveket?
Én is gyártottam már negatív forgatókönyvet, ahogy valószínűleg mindenki más is. Nem is egyszer. Mindig, amikor megcsapott valami nagyon baljós eseménynek a szele, az agyam egyből pörögni kezdett és milliónyi negatív forgatókönyvet gyártott. Őrjítő volt. Ahogy egyre sztoriztam, úgy rántott le magával a történet fonala egyre mélyebbre és mélyebbre. Hiába kiabált valahonnan a józan eszem, hogy: hahó, ez még meg sem történt! Az egóm rettegett, hogy kihúzzák a lába alól a talajt, a kis birodalma porrá lesz, és azt hitette el velem: akkor leszek biztonságban, ha terveket gyártok. De nem tervek voltak azok, hanem konkrétan megterveztem a saját sötét jövőmet, amit sikerült tökéletesen megélnem, holott be sem következett.
Olykor nem is kell hozzá történnie valaminek. A gépezetet beindíthatja az általános elégedetlenség érzése, az erő és lelkesedés hiánya, egy negatív kritika, a neheztelés és csalódottság érzése. Az ember ilyenkor is elkezd szorongva történeket gyártani arról, hogy értéktelen, senki sem szereti, és így tovább. Amíg az ember nem jut el a mélypontra, nem fogja felvenni a harcot az egójával, a negatív forgatókönyvekkel. De azután mindig eljön a pont, és elege lesz, szabadulni akar tőlük.
Harc az egóval
Ehhez az első lépés: Felismerni, miszerint ezek a gondolatok nem szolgálnak engem. Nem valódiak. Én találom ki őket.
Ezután pedig kezdődhet a gyakorlás. A csodák tanítása és több spirituális mester szerint is kétféle hang szól hozzánk. Az egyik a félelemmel, kétségbeeséssel, irányítással teli ego. A másik a szeretetteljes, békére törekvő, tiszta fényű isteni részünk vagy felsőbb énünk, ha úgy tetszik.
Nekem már az is sokat segített, hogy belegondoltam ebbe: Bakker, van egy ilyen részem is? Akkor miért nem rá hallgatok?! A lelkesedés nagy volt, gyakorlatban viszont már nem ment olyan egyszerűen. Legközelebb, mikor bekapcsolt a negatív forgatókönyvgyártás, kis idő múlva megállítottam és megkérdeztem: Most ki mondja ezeket? Az egóm vagy a felsőbb énem?
Már eleve az sokat segített, hogy megállítottam a gondolatzuhatagot.
Valójában nem szükséges meghallgatni, elemezni vagy megpróbálni megváltoztatni a forgatókönyvet. Csak annyit kell tenni hogy felismered, amikor a forgatókönyv beszél, és nem te. És nem hiszed el, amit mond.
Az EGO minden szenvedésünk forrása
Mit kell tenned, hogy leszámolj a negatív forgatókönyvek gyártásával?
Fogadd el, hogy amit mond, az nem igaz.
Mikor elkezdődik, kérdezd meg: ki mondja ezeket? Ha tovább „kötekedik”, tegyél fel neki keresztkérdéseket. Igen, mintha vallatnád. Próbáld bebizonyítani, hogy hazudik!
Például volt olyan, hogy azt mondta, nem vagy valamire képes, és mégis megtetted? Vagy azt mondta, hogy tehetségtelen vagy, másnap meg valaki épp az ellenkezőjében erősített meg?
Ne feledd: te nem vagy a forgatókönyved! Nem a sorsod, nem a te hangod. Ne válj vele eggyé. Az csak egy könyv, esetleg egy hangoskönyv. Nem a részed. Képzeld csak el, hogy leteszed ezt a könyvet. Bár nem tudod megváltoztatni a tartalmát, de dönthetsz úgy, hogy nem olvasol többet belőle, ezáltal nem is kell azt tenned, amit mond.
Sajnos a tudattalanból létrejövő negatív forgatókönyv sokkal gyorsabban reagál, mint a tudatos elménk. Ha nem választunk tudatosan gondolatokat, érzéseket és cselekedeteket, akkor a forgatókönyv beugrik és irányítani kezd. Ezért is olyan fontos a spiritualitásban a tudatosság gyakorlása!
Mit tehetsz még a negatív forgatókönyvgyártás ellen? Nevesd ki! A test és az elme nem érti a különbséget a kényszerű nevetés és a természetes nevetés között. Bármelyiket is teszed, jobb kedved lesz tőle. A nevetés elvonja a figyelmet a forgatókönyvről.
Az is sokat segít, ha a fókuszt a pozitív dolgokra helyezed! Trenírozd magadat arra, hogy észrevedd az élet apró örömeit. A forgatókönyv állandóan azt lesi, milyen negatívumból merítsen neked sztorit. Gáncsold ki azzal, hogy tudatosan arra törekszel, hogy csak a pozitívumokat lásd meg! Gondolj csak bele, ha mindig a rosszat keresed önigazolásként, ne csodálkozz azon, ha meg is találod.
Azt is megteheted, hogy csak figyeled és vársz. Megfigyelted már, hogy amikor valami elindítja a negatív forgatókönyvet, hirtelen dühösnek, szomorúnak érzed magad, de utána lecsillapodnak a kedélyeid? Amennyiben eldöntöd: tudatosan kivárod, amíg abbahagyja a „hisztit”, akkor néhány pillanat múlva csakugyan továbbáll anélkül, hogy bármit is tennél.
Felesleges haragudni a negatív forgatókönyvre. A maga módján csak segíteni akar. Köszönd meg az észrevételeit és mondd, hogy rendelkezik a valódi éned a szükséges erőforrásokkal, nincs rá szükséged.
Tedd az ellenkezőjét annak, amit mond: ha azt mondja, lusta vagy, tégy valamit, amivel erre rácáfolhatsz. Ha azt mondja: úgyis elveszíted a párodat, határozd el magadat, miszerint nem így lesz.
Végezetül, amikor beindul a gépezet és állít valamit, tedd fel neki a legfőbb kérdést: ez igaz? Figyeld meg, hogy a hang megakad és elnémul. Erre nem számít az egód!
Fotó: pexels.com