A spirituális elkerülés veszélyesebb, mint amilyennek elsőre hangzik.
A „spirituális elkerülés” (spiritual bypassing) kifejezést először John Welwood fogalmazta meg 1984-ben. A kifejezést egy olyan nővel szerzett tapasztalata ihlette, aki rengeteg spirituális könyvet olvasott, transzcendentális meditációt végzett, és egy nárcisztikus anya nevelte fel. A spirituális elkerülés egy spirituális mester iránti vak engedelmesség is lehet. Annak ellenére, hogy az elkerülők spirituális gyakorlók, nem veszik át a lényegi leckéket. Ehelyett azt hihetik hogy felsőbbrendűek másoknál, és a lelki világra támaszkodva elkerülhetik a negatív élményeket. Az elkerülést gyakorló embereknek erős vallási meggyőződésük is lehet, ezért sokszor különféle közösségek, csoportok tagjai.
Mi az a spirituális elkerülés?
A spirituális elkerülés az, amikor spiritualitás filozófiákat, valamint gyakorlatokat használunk arra, hogy elkerüljük a megoldatlan érzelmi fájdalommal való szembenézést és kezelést. Egész pontosan elkerüljük a gyógyító folyamatokat, aminek a valódi spiritualitás a lényege: a fejlődés.
Az elkerüléssel elutasítunk, behunyjuk a szemünket, és nem veszünk tudomást azokról a dolgokról, amiken dolgoznunk kellene. Íme, egy példa rá:
Amikor elmész egy jógaórára vagy spirituális gyűlésre, és a házigazda azt mondja, hogy „nincs negatív hangulat, nincs rossz hangulat, itt csak vidám és pozitív hangulat van, minden csupa szeretet és fény, stb.
De ha spirituálisak vagyunk, nem kellene ráébrednünk a negatívumokra, a fájdalomra és traumára, amit meg kellene gyógyítanunk? Máskülönben így a spiritualitás érvényét veszti, mivel nem az a célja, hogy mindig minden csupa szép és jó legyen.
Ráadásul a spirituális elkerülés rengeteg energiát vesz igénybe, és szép lassan kettészakítja az embert. Van egy részünk, amelynek tudatában vagyunk, és van egy részünk, amelyről fogalmunk sincs. Továbbá valószínűleg alacsony az önértékelésünk, érzelmi disszociációtól és szorongásos rohamoktól szenvedünk. A stresszel is nehezen birkózunk meg, akárcsak a gondjainkkal, és ez társfüggőséghez is vezethet.
Minden alkalommal, amikor elkerülünk, az árnyékunkat tápláljuk. Az árnyék-én az az énünk, amit nem akarunk látni, elfogadni, és ezért nem is ismerünk el. Az árnyék ekkor egyre nagyobb és nagyobb lesz, és nem fogunk tudni spirituálisan fejlődni. A spirituális megkerülés hibás védekezési mechanizmus. Mindannyian csináljuk kisebb-nagyobb mértékben. Ez az agy gyenge kísérlete arra, hogy megvédjen minket a fájdalomtól.
A pozitív dolgokra koncentrálunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a negatívakat, de nincsenek jó vagy rossz érzelmek, csak érzelmek, amelyeket hagyni kell rajtunk keresztül áramolni.
Ha igaz rád a következő 5 jel, akkor te is a spirituális elkerülést gyakorolod:
1. Csak a jóra koncentrálsz
Ez a hamis pozitivitás kifejezésének módja – ez a spirituális megkerülés gyakori jele, amikor valaki túlzottan optimista. Ilyenkor ragaszkodunk a szeretethez, a fényhez, a szivárványokhoz, az unikornisokhoz, és ahhoz, hogy nincs rossz hangulat.
Csak a jóra koncentrálsz, és teljesen figyelmen kívül hagysz mindent, amit sötétnek, rossznak és negatívnak gondolsz. Ám a sötétség nélkül fény sincs, nem igaz?
2. Ürügynek használod az érzékenységet
Empatákként vagy szuperérzékeny emberekként egyesek az érzékenységünket ürügyként használják arra, hogy ne nézzenek szembe a fájdalmas, kellemetlen dolgokkal. A fájdalom és a trauma kezelése nehéz az empata számára. Az ego azt mondja: „Nem, ez az energia túl durva, és nem foglalkozom vele”. Azt mondják magunknak, hogy nem tudnak szembenézni vele, mert túl érzékenyek, de ez nem igaz. Ha gyengék is, akkor is módjukban áll segítséget kérni.
Empatának lenni nem egyenlő a törékenységgel. Az érzékeny és a törékeny nem szinonimák.
3. Kevésbé vagy emberséges
Talán azt hiszed, bizonyos tapasztalatok alacsonyabbrendűek, míg mások felsőbbrendűek. Abban a pillanatban, amikor azt mondod, hogy a harag, a félelem és a bűntudat alacsonyabbrendű, gyengíted az emberi mivoltodat, ugyanis a negatív érzelmek, mint a harag, a sajnálkozás, a szégyen, mind emberi tulajdonságok, és éppúgy fonos céljuk van, mint a pozitív érzelmeknek. Minden érzelem része annak, ami emberré tesz bennünket.
4. Gyenge pontjaid kivetítése
Olyankor szoktunk ítélkezni és ujjal mutogatni, amikor a gyenge pontjainkat, hibáinkat kivetítjük másokra. Amikor ezt tesszük, nem dolgozunk a problémán, csak figyelmen kívül hagyjuk. Pedig ezek a gyengeségek értékesek, mert rámutatnak azokra a sebekre, problémákra, amelyek figyelmet igényelnek.
5. Maszkot viselsz
Ez különösen gyakori a közösségi médiában, ahol mindenki úgy tesz, mintha az élete csupa szivárvány és napsütés lenne. Ez akkor történik, amikor a külvilágnak bemutatott kép eltér attól, ami belül zajlik. Amikor belülről teljesen szétesünk, de mosolyogva készítünk egy szelfit és egy csodálatos posztot, azzal azt szeretnénk elhitetni, hogy istenien vagyunk. Amikor valaki feltűnően, már-már másokat győzköd arról, mennyire nagyszerűen érzi magát, az sajnos nem mindig igaz, gyakran csak maszkot visel az illető.
6. Kifogásnak használod istent/az univerzumot
Akár hiszel istenben, akár az univerzumban, hajlamos lehetsz kifogásként használni azt, hogy a téged ért kellemetlenségek a nagy terv része. „Így kellett lennie.” Ahelyett, hogy okulnál a hibákból vagy újra próbálkoznál, esetleg megpróbálnál tenni a helyzeted ellen, egyszerűen beletörődsz egy negatív sorsba.
Fotó: unsplash.com
Forrás: medium.com, fractalenlightenment.com
