Nem túl gyakran. Sőt, nagyon ritkán, de képesek megváltozni a nárcisztikusok. Ám az a személy, aki arra vállalkozik, hogy végigmenjen a nárcisztikussal ezen az úton, annak nagyon fel kell kötnie a nadrágját.
Kik pontosan a nárcisztikusok?
Röviden-tömören összefoglalva: egy személyiségzavar, ami a félelemre, a bizonytalanságra, a szégyenérzetre épült. Az ilyen embernek hiányos az érzelmi intelligenciája, hiányzik belőle az empátia. Kontrollál, manipulál, rombol másokat, feljogosítva érzi magát arra, hogy önös érdeket szolgálva jóformán bármit megengedhessen magának, mert figyelemre, csodálatra, szeretete vágyik.
13 jel, ami arra utal, hogy egy nárcisztikus emberrel hozott össze a sors
Nem árt tudni: mindenkiben van egy adag nárcizmus. Hogy egy ember mennyire nárcisztikus, azt egy skálán mérik. Craig Malkin klinikai pszichológus – a téma szakértője, és A nárcizmus pszichológiája szerzője – kidolgozott egy skálát, ami nullától tízig terjed. A 0-nál és környékén azok állnak, akik nagyon nem szeretnének a figyelem középpontjába kerülni. A 4 és 6 között van az, amire azt mondják: egészséges nárcizmus. Felfelé pedig egyre súlyosbodik.
Az sem mindegy milyen típussal van dolgunk. Ugyanis a nárcisztikus személyiségzavar pozitív és negatív típusokra osztható: „proszociális” (pozitív) vagy „antiszociális” (negatív) nárcizmus. És ott van még a grandiózus meg a sérülékeny nárcisztikus is.
Igen, megváltozhatnak a nárcisztikusok
Szóval, a legtöbb ember egyszerűen leírja őket azt mondva: sosem változnak meg. De ez nem igaz. Képesek megváltozni, de tény és való: ritkán. És a legtöbbször kínkeservesen, vért izzadva. Hiszen szembe kell néznie önnön hibáival, gyengeségeivel, és ez rettentően nehéz számára. Van, aki tényleg képtelennek bizonyul erre, mert egyszerűen nem látja be hogy baj van vele, és azoknál valóban kicsi az esély a változásra.
Ám azok, akik hajlandók terápiára járni és tényleg keményen dolgoznak magukon, ott van remény. Terápia nélkül is van esély, de úgy sokkal nehezebb. Bármelyik utat válassza az ember: nagyon fáradtságos, és nagyon kemény lesz, és ezt rendkívül fontos tudatosítania magának a személyiségzavarral küzdőnek, és akár a partnerének, akinek az minden vágya, hogy harmonikus kapcsolatban éljen a szerelmével.
Mire van szükség ahhoz, hogy megváltozzon?
Főleg piszok sok akaraterőre. Arra, hogy képes legyen szembenéznie a hibáival, és ezzel együtt meg kell tanulnia empatikusabbnak lenni. A jó hír az, hogy az empátia egy fejleszthető képesség, és erre kőkeményen rá kell gyúrnia a nárcisztikusnak. Csak így érhető el, hogy a személy felhagyjon a durva, arrogáns, érzéketlen megnyilvánulásaival.
Szembe kell néznie a magánytól, az árulástól való félelemmel, és a szégyenérzettel. Mi lesz, ha a partnerem meglátja, milyen ember vagyok igazából? Mi lesz, ha elhagy? Ezek olyan érzések, amiket még önmaga elől is rejteget, és ezért védelemből falakat húz maga köré. Azért tűnik olyan önimádónak és érzéketlennek, mert fél az őszinte szeretettől és érzésektől. Ő maga nem akar megnyílni, elköteleződni, de elvárja a partnertől, hogy maximálisan átadja magát neki. Ő maga ugye nem dicsér, de elvárja, hogy őt fényezzék.
És nem az a megoldás, hogy akkor az önbecsülésén azzal segít az ember, hogy felmagasztalja, mert azzal csak megkapja amit akar. Azt kell elérni nála, hogy megnyíljon, beszéljen az érzéseiről, és ezzel együtt ő törődjön mások érzelmeivel. A megnyílás a kulcs, mert csak így mélyülhet el a kötelék. Ehhez arra is szükség van, hogy a partner nem vádlón, támadólag, de őszintén elmondja az érzéseit, és beszéljen a fájdalmáról. Ezt kellene ideális esetben megértenie, átéreznie a nárcisztikusnak, és bocsánatot kérnie. Amennyiben ez megtörténik, akkor bizony van remény.
De ha hosszú távon ellenáll, támad, semmit sem ismer be, és nem fejlődik (akár úgy, hogy közben terápiára jár a pár), akkor fontolóra kell venni a szakítás lehetőségét, ugyanis a változást nem lehet erőltetni. A nárcisztikus sikerének legnagyobb akadálya a saját nárcizmusa.
Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a nárcisztikus személy nem a partner, hanem egy szülő, rokon vagy barát.
Mark Ettensohn klinikai pszichológusnak van néhány bónusz tanácsa:
Ne nevezd nárcisztikusnak
Csak egy terapeuta vagy pszichiáter állíthatja fel a személyiségzavar hivatalos diagnózisát, és ha te nem vagy az, akkor a legjobb, ha kerülöd az olyan címkéket, amelyek megbélyegzőek vagy bántóak lehetnek egy szeretett személyre. „Nem javaslom, hogy azt sugallják a személynek, hogy nárcisztikus vagy nárcisztikus személyiségzavarban szenved, mert ezek a kifejezések annyira megbélyegzőek a személyre nézve“ – mondja Ettensohn. Ha valóban bebizonyosodik hogy nárcisztikus, fontos, hogy körültekintően közelítsd meg a kérdést, mert valószínűleg nagyon érzékeny a bírálatokra.
Határok felállítása
A partnernek, illetve a családtagnak több dolgot is át kell gondolnia: mennyire fontos neki a nárcisztikus személy? Mennyi ereje van végigcsinálni vele egy terápiát vagy legalábbis segíteni neki? Van elég türelme és kitartása hozzá?
Ha igen, akkor nagyon fontos a határok felállítása, hogy a nárcisztikus ne folytathassa azt, amit eddig. Például, ha bántóan viselkedik, negatív megjegyzéseket tesz, le kell állítani: „Ha így beszélsz velem, fejezzük be a beszélgetést, és majd akkor folytatjuk, amikor készen állsz megadni nekem a tiszteletet. Egyikünknek sem jó, ha így beszélsz velem.“ Ez csak egy példa, de megmutatja, hogy fontos a határok felállítása és annak kifejezése: nem esik jól, amit csinál.
Ám igenis legyen egy vészforgatókönyve az embernek, és készüljön fel arra is, mi lesz, ha nem változik. Fájdalmas a szakítás, az elhatárolódás, de az egyénnek ki kell állnia magáért. Ne menjen tönkre az élete egy nárcisztikusért. Legyen egy pont, amikor nincs tovább, és onnantól kezdve ne pazaroljon rá több időt vagy energiát.
Fotó: unsplash.com
Forrás: prevention.com, neilsattin.com, psychologytoday.com
