Yule az ősi pogány ünnep, a téli napforduló ideje. December 21-én ünnepelték a pogányok és kelták a Nap és a fény visszatérését, napjainkban pedig leginkább a modern boszorkányok teszik.
A „Yule” szó az óangol geol-ból származik, amelynek története megegyezik az óskandináv megfelelő jól szóval. Mindkét szó egy télközepi fesztiválra utalt, amelynek középpontjában a téli napforduló állt, ami lényegében a karácsony volt náluk. A napforduló – az év legrövidebb napja – után a nappalok ismét hosszabbodni kezdenek.
Yule európai eredete
Az északi féltekén évezredek óta ünneplik a téli napfordulót. A skandináv népek, akik Julnak nevezték, lakomákat és mulatságokat tartottak ebben az időszakban. Ráadásul, ha hinni lehet az izlandi mondáknak, ez az áldozatok időszaka is volt. Állatokat áldoztak az isteneknek a bőségért és a jólétért.
A Brit-szigetek keltái is megünnepelték. Bár ma keveset tudunk tevékenységük sajátosságairól, sok hagyomány megmaradt. Idősebb Plinius írásai szerint az évnek ez az az időszaka, amikor a druida papok fehér bikát áldoztak és fagyöngyöt gyűjtöttek ünneplésre.
A Huffington Post szerkesztői emlékeztetnek minket, hogy „Európában a téli napforduló vigassággal és lakomázással járt. A kereszténység előtti Skandináviában a Juul, vagyis Yule ünnepe 12 napig tartott a nap újjászületését ünnepelve a júle-rönk égetésével.”
Néhol csak három napig tartott az ünnepség, de annyi bizonyos, hogy a skandinávoknál egyfajta újévi fesztiválnak számított, amit gazdag és bőséges ünnepléssel kellett megtartani.
A Napisten születése
Az ősi pogányok – és a modern boszorkányok, wiccák – 8 fő ünnepet tartanak számon és ebből az egyik a december 21-ei téli napforduló, vagyis a Yule. Az ünnep tárgya, hogy a Nap újra elindul észak felé, és a fény visszatér. A leghosszabb éjszaka végén a sötétséget legyőzi a Nap, ezért e nap a fény, a remény és az ígéret visszatérését jelképezi. Ettől a naptól kezdve a nappalok hosszabbak lesznek. Az Istennő megszüli a Nap istent, Lugh-ot. Sokak szerint Lugh születésnapja összeolvadt Jézus születésével, ugyanis amikor a kereszténység megérkezett a Brit-szigetekre, a keresztények átvették a pogány ünnep egyes aspektusait. Ahogy a kereszténység a 4. században kezdett elterjedni, a karácsony ünnepét I. Julius pápa december 25-re változtatta.
A tölgykirály és a magyalkirály
Van egy másik hiedelem is, miszerint két király uralkodik az évben. A magyalkirály uralkodik az év sötét részében, Szent-Ivántól karácsonyig, és a fogyó évet jelképezi. Yule napján átadja helyét a fiatal világos tölgykirálynak, a gyarapodó év istenének és ikertestvérének, aki az év világos szakaszát uralja. Mindketten az év felében uralkodnak, mindketten az Istennő kegyeiért és szeretetéért küzdenek, és mindketten átadják életerejüket a föld jólétéért.
Hogyan ünnepelték a Yule-t?
A mezőkön, a pogány templomoknál és otthonokban tüzeket gyújtottak. A hagyományos szokások, mint például a Yule-fa feldíszítése skandináv eredetre vezethetők vissza. Azért is fenyőt választották fának, mert az ágak a halhatatlanságot jelképezték (az örökzöldek szentek voltak a kelták számára, mert nem haltak meg, így az isteni örökkévalóságot képviselték). A fa tövébe sokszor ajándékot tettek „áldozat” gyanánt a különböző aprónépeknek, hogy elnyerjék az áldásukat. Egy magyalágat egész évben az ajtó közelében tartottak állandó meghívóként, hogy szerencse látogassa meg a lakókat. Dekorációként fagyöngyöt is felakasztottak, ami az isteni magot, az életet képviselte. Emellett gyógyító és védelmező hatást tulajdonítottak neki.
A hagyományoknak megfelelően begyújtották a Yule-rönköt is, aminek a ház urának földjéről kellett származnia vagy ajándékba kellett kapnia, de soha nem vásárolták meg. Miután a kandallóba helyezték, szezonális zölddel díszítették, meglocsolták almaborral vagy sörrel, majd liszttel (a termékenység jegyében) behintették, mielőtt lángra lobbantották egy tavalyi rönkdarabbal együtt. A fahasáb egész éjszaka égett, majd 12 napig parázslott, mielőtt ünnepélyesen eloltották volna. A kőris a Yule rönk hagyományos faanyaga.
A modern boszorkányok és wiccák különböző varázslatokat, mágiákat végeznek ezen a napon amellett, hogy jósolnak, megajándékozzák egymást. Vannak, akik ezt a napot csendesen, magukba fordulva ünneplik, míg mások mulatozva, táncolva, miközben nagyokat esznek és isznak, akárcsak az ősi pogányok.
Fotó: pixabay.com
Forrás: learnreligions.com, goddessandgreenman.co.uk