Zöld könyv – Útmutató az élethez című film egyik varázsa, hogy igaz történet. Két teljesen ellentétes egyéniség – és kultúra – közötti szakadékot mutatja be, aminek a végére megszűnik a távolság és szoros barátság alakul ki a főszereplők között. Spirituális szemszögből nem attól érdekes a film, ahogy bemutatja a rasszizmust – bár egyesek számára ez is érdekes lehet – hanem az, hogy az ellentétek ellenére is lehet barátság két ilyen eltérő figura között.

 

A sztori

1960-as évek elején játszódik a film. Tony Lip, alias Hantás Tony (Viggo Mortensen) egy jóra való, dolgos fickó, csak éppenséggel megvan az a jó szokása, hogy előbb üt, aztán kérdez.

Éppen ezért is tűnik megfelelő embernek Don Shirley-nek (Mahershala Ali), aki egy istenadta zongoraművész és koncertturnéra készül, méghozzá olyan területre, ahol nem látják szívesen a sötétbőrű művészeket: az USA déli államaiban. Ezért volt szüksége egy olyan talpraesett sofőrre, mint Tony.

Kezdetben nem jönnek ki egymással. Tony nyersnek és egyszerűnek hat a sznob, intelligens Don Shirley mellett. De persze nemcsak a két különböző egyéniség egymásnak feszülését látjuk, hanem a kulturális különbségeket is. Megjelennek benne a kisebbségi problémák, mint amit maga a Zöld könyv is képvisel: egy könyvecske a színesbőrűek részére, hol szállhatnak meg.

A film maga kicsit a rasszizmusra és a fekete, fehér nézőpontokra van kihegyezve, meg persze arra, mit gondolnak egymásról. Megjelennek benne a tipikus sztereotípiák mellett olyanok is, minthogy Tony sokkal „feketébbnek érzi magát”, mint Don. Tehát, ha eltekintünk mindettől és hogy milyen céllal készült a film…

Akkor kapunk egy kimondottan szórakoztató filmet, amiben tényleg van csavar meg humor. A színészek, de néha a helyzetek is egészen kiszámíthatatlanok. A film végére nemcsak barátok lesznek, de mindketten sokan tanulnak egymástól, a főhősök szembenézne démonaikkal és fejlődnek. Ez az, amiért kifejezetten érdemes megnézni, bár tényleg, szó se róla, a film szép kezdeményezés arra, hogy felhívja figyelmünket a rasszizmus okozta problémákra, nem véletlenül kapta meg 2019-ben a legjobb filmért járó Oscar-díjat.

Mit tanulhatunk az Zöld könyv – Útmutató az élethez c. filmből?

Természetesen maga az egész film egy tanmese arról, ami volt, és ami néha még sajnos, ma is. Egy szeletkét kaptunk az 60-as évek Amerikájából, ahol még gyerekcipőben járt a tolerancia. Az pedig, hogy igaz történet, rámutat arra, hogy mindig is létezett egy híd a „két világ” között, csak nem mindenki volt hajlandó fellépni rá. Persze láttunk már erre hasonló példát, mint amilyen az Életrevalók, ami szintén igaz történet.

Igazán értékelendő – és egyúttal sokkoló – ahogy a filmben bemutatják a képmutatás jelenségét. Gondoljunk csak bele: meghívnak a déli államokba – ami nem az elfogadásról híres – a gazdag művészetkedvelők egy színesbőrű zongoraművészt, hogy koncertezzen, de egy asztalnál már nem ennének vele.

Kissé szájbarágósan így hangozhat a tanulság: az előítélet rossz és több megértésre lenne szükség. Nemcsak empátiára, hanem tényszerűen egymás megismerésére is.

Van benne egy kis dráma, humor, meg némi csavar. Nagyon jól összetett film, az ember elejétől a végéig maximálisan élvezi.

Hasonló cikkeink

Szívszorító, de mégis motiváló film az álmok eléréséről – A boldogság nyomában

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!

főkép: pinterest

További cikkeink