De nem én. Nekem nincs 0-24-ben hívható jósnőm. Másnak viszont van, ami alapvetően nem baj, egy bizonyos pontig. Hozzá kell tennem, mélyen hiszek a különleges képességű emberekben, hogy vannak olyan személyek, akik tényleg, igazán rendelkeznek valamiféle természetfeletti hatalommal, amelynek segítségével belelátnak a jövőbe. De még a kártyajóslásban is hiszek, ha tudom, hogy azt is egy megfelelő ember végzi, aki ért is hozzá. Na, akkor mi a baj? Nyilvánvaló. Nem mindenki ért hozzá, aki annak adja ki magát. Jósnak.
Írja nekem Laci szomorúan az üzenetet, hogy még mindig semmi hír a barátnőjéről. Azt mondta a kedvese, hogy jövő hét hétfőig dönt a kapcsolatukról. Érdekes, hogy pont aznap megy a jósnőjéhez… ugyanis még kapcsolatuk elején elmondta Lacinak, igen, van egy jósnője, akihez rendszeresen jár. Aki állítólag mindent tud és mindent megjósolt neki, természetesen Lacit is, ezért maximálisan hisz benne.
Aztán ott van Klári. Megkérdeztem, sikerült-e döntést hoznia, hogy a férjét vagy a lehetséges új pasit válassza-e. Erre a válasza az volt: „Előbb konzultálok a jósnőmmel, és csak azután döntök!”
Remek. Persze úgy vettem észre, nem ő az egyetlen. Temérdek embert ismerek, aki előbb konzultál a jósnőjével, látnokával, gurujával és csak azután dönti el, mely partnert válassza, szüljön-e gyereket, váltson-e állást, befektessen-e, vagy visszaüljön-e az iskolapadba.
Ők azok, akik tudni szeretnék, hogy a következő hónapban már több pénzük lesz-e, hogy tetszenek-e a Ramónnak meg a Jolánnak, hogy van-e közös jövőjük, hogy megmarad-e az állásuk, vagy hogy megcsalja-e a férjük.
Elhiszem hogy lesz olyan, akinek ezek banális kérdésnek tűnnek. Hogy van ezeknél fontosabb dolog is. Csakhogy ezeknek az embereknek ezek azok a bizonyos fontos dolgok. Ők képesek ezek miatt álmatlanul hánykolódni éjszakánkét meg agyérgörcsöt kapni.
Az emberek természetes vágya már hosszú évszázadok óta, hogy kifürkésszék a jövőt és vágyukat csak erősíti az, hogy néha felbukkannak olyanok, mint Nostradamus, Baba Vanga meg a kevéssé híres társaik, akiknek csakugyan sikerült. Vagyis lehetséges. Azoknak mindenképp, akik nem szkeptikusok. Érthető, ha őket kevéssé érdekli a lehetséges III. világháború vagy egy újabb terrortámadás, beérik egy olyan jósnővel, aki nem akar nagyot mondani és prófétálni. Elég, ha az ő kis életét kiolvassa a jövőből.
Úgyhogy meg lehet érteni őket, hogy egy kis bizonyosságra, biztonságra vágynak. Hogy megmarad a munkahelyük, meg fognak gyógyulni idővel, jön majd a segítség, a nagy szerelem. Persze, hogy biztonságra törekszenek az anyagi helyzetüket vagy a párkapcsolatukat illetően, mert senki sem szeretné megégetni magát. Reményt kelt bennük akkor is, ha igaz, akkor is ha nem. Mert innentől kezdve mindegy, hogy azért történik meg, mert a valóban tehetséges jósnő megmondta, vagy mert placebóként működött és a kuncsaft annyira hitt benne, hogy be is vonzotta, meg is teremtette magának. Ez ugye a jobbik eset.
De szerintem az már nem egészséges, ha valaki egy lépést nem tud tenni a jósnője nélkül. Ha minden egyes döntését az ő segítségével hozza meg. Mindegy, hogy igazi jósról vagy szélhámosról beszélünk, nem normális. Ez a mi életünk, mi irányítjuk. Nem élheti más helyettünk. Nekünk kell meghozni a döntéseinket. Kockáztatni kell és vállalni a felelősséget a döntéseinkért.
Hiszen mi van, ha mégsem jön be a jóslat? Ha elúszik a lehetőség? Hogyha az derül ki, hogy rosszul döntöttünk? Természetesen a jósnak mindig mentsége lehet, hogy menet közben megváltozott a jövő, amit folyamatosan mi magunk írunk és a látnok is csak a lehető legvalószínűbbet látja, ami be fog következni. Csakhogy mi van akkor, ha esetleg valóban egy csaló miatt buktunk milliókat a tőzsdén? Olyankor már egyből a jós tehet róla, legalábbis az esetek többségében úgy is őt vádolják meg az emberek a kudarcért. Pedig ha szemfényvesztő, ha nem, saját magukat kellene. Mert ők bíztak meg benne, ők fordultak hozzá. Tessék megenni a levest, amit főztek.
Nem baj, ha hiszel a jóslásban és a jósokban, ha van egy személyes jósnőd. Tök jó, ha megbízható, ha tényleg tud, akkor van egy személy, aki terelgethet, útmutatást adhat, mert igazából inkább ez lenne a feladata. De ne csak és kizárólag arra alapozd a döntéseidet, amit ő mond. Kivéve, ha tényleg minden egyes szava szentírás és pontosan úgy történik minden már évek óta, ahogy mondja. Akkor még én is meghajolok előtte. Csak azt mondom, ne add ki az életed irányítását a kezeid közül. Ne ő döntsön helyetted, hanem te! Ne akard megbánni a döntéseidet azután, hogy az ő szavára elfuseráltad az életedet…
Fotó: freepik.com
