Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért nem pusztán az egyik legjobb ördögűzős horror, hanem igaz történet is, ami Anneliese Michel valóban megtörtént kínjait meséli el.
Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért igaz története
A legtöbben azért gondolják a 2005-ös filmet a legjobb feldolgozásnak, mert felsorakoztatja a két szemben álló fél érveit, mivelhogy az összes ördögűzés közül ez a legmegosztottabb eset.
Anneliese Michel 1952. szeptember 21-én született. 16 éves kora óta küzdött már mentális betegségekkel (epilepszia, elmezavar, hallucináció), amik 1967 őszén kezdődtek. Betegségei orvosilag igazoltak voltak, mivel éveket töltött a Wurzburg-i pszichiátriai klinikán. Állapota folyamatosan rosszabbodott, néha már a saját piszkát is megette és vizeletét is megitta. De az igazi borzalmak 1973-ban kezdődtek az egyébként mélyen vallásos, katolikus Michel házban.
Anneliese visszautasította a kórházi kezeléseket és vad tiltakozó roham jött rá, ha szent tárgyakat dugtak az orra alá vagy szentelt vízzel spriccelték le. A család szerint a gyógyszerek nem segítettek rajta, ezért Anna és Josef papot hívtak, hiszen az ő szemükben nem más lehetett a diagnózis, mint hogy Annelise lányukat megszállták. Ekkora már Anneliese köz-és önveszélyessé vált. Végül a wurzburgi püspök, Josef Stangl megengedte Ernst Alt atyának, hogy elvégezze az ördögűzést.
1975 szeptemberében látott neki Ernst és Arnold Renz az űzésnek. A szertartások pokoli fájdalommal jártak a lány számára. Minimum 70 ördögűzésen esett túl 10 hónap alatt. Mégis meghalt.
A halála előtt azt mondogatta, hogy mártírként hagyja el a világot, mert az emberiség bűneiért kell szenvednie. Az utolsó köröknél már rá sem lehetett ismerni, mivel a testét az önkezűleg okozott sebek borították, kórosan lesoványodott és rettenetesen leromlott a mentális állapota.
Az ördögűzésekről fotók és hangfelvételek is készültek. Ezeket fel is használták a papok a tárgyaláson – meg persze később a filmkészítők – ugyanis a vád, amivel a szülőkkel együtt bíróság elé kerültek, gondatlanságból elkövetett emberölés volt. Mivel Anneliese éhen és szomjan halt 1976. július 1-én Klingenberg am Mainben, Németországban.
A papok és a szülők azzal védekeztek, hogy a lány megszállottság alatt állt, és hogy ő maga utasította vissza a kórházi kezeléseket.
Az ítélet végül a szülőket és a papokat gondatlanság és az orvosi segítség elmulasztása bűntettében marasztalta el. 6 hónap börtönt és 3 év próbaidőt kaptak, de az előbbit később felfüggesztették. A bíróság szerint az eljárás csak tetézte a lány baját, de nem az volt az okozója. Vagyis a szerencsétlen lány halála nézőpont kérdése?
