A Delia Owens azonos című regénye alapján készült Ahol a folyami rákok énekelnek milliókat megmozgatott. Sokat vitatkoznak arról, hogy a könyv vagy a film a jobb, de egy biztos: az alaptörténete kiváló, és legalább egyszer mindenkinek meg kellene néznie. Főleg a nőknek.
Delia Owens könyve már 2018-ban megjelent, ami azóta a New York Times bestsellerre lett, és 2022 óta film formájában is megtekinthetjük az Ahol a folyami rákok énekelnek-et, ami egyébként egy valódi mondás, amit a szerzőnek gyakran mondogatott az édesanyja, ugyanis Owens szenvedélyes zoológus, és ez meg is magyarázza a könyvben és filmben is megjelenő természetimádatot. Kétségkívül gazdagabb, színesebb, érzelmesebb a könyv, és a történetmesélése is teljesebb a filmhez képest. Ám ettől még a film is szórakoztatóra, élvezhetőre sikeredett, csodás látványvilággal, fülbemászó betétdallal és remek színészekkel.
A sztori
Két síkon halad a történet, ami Észak-Karolina mesés lápvidéken meg egy tárgyalóteremben játszódik. Az egyik szál az 1960-as évek végén fut, amikor a főszereplőt, Catherine „Kya“ Danielle Clarkot meggyanúsítják a barátjának megölésével.
Aztán visszaugrunk az időben a másik szálhoz, az 1950-es éves évekbe, és megismerjük Kya gyerekkorát, ami sajnos sokaknak lehet ismerős. Szemtanúi lehetünk annak, miként pusztítja el a részeg, agresszív férj a gyönyörű családját. A sokadik verés után az édesanya magára hagyja a csemetéit, majd szép lassan elmenekülnek a gyerekek is, de a legvégén még az apa is, és teljesen egyedül marad a kis Kya. A kislánynak saját magát kell felnevelnie és megtanulnia, hogyan éljen túl a vadonban.
Valószínűleg ha nem lenne a kedves színes bőrű házaspár, Mabel és „Jumpin” Madison, akiknek a vegyesboltjába jár Kya, akkor teljesen elveszne. Rajtuk kívül nincsenek barátai, az emberek ferde szemmel néznek rá és „lápi lánynak” gúnyolják. Később mégis sikerül szert tennie egy barátra, Tate-re, akivel meg is éli az első szerelem gyönyöreit, és gyötrelmeit.
Mindkét történetszál párhuzamosan halad és a végén persze találkoznak egymással. Most elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy egyszerű szerelmi dráma, némi krimivel meghintve, ám hatalmas tévedés lenne ezt gondolni. Ugyanis az Ahol a folyami rákok énekelnek…
Óda a természethez
Ez az egyik legnagyobb erénye a történetnek. A könyvben rendkívüli részletességgel van bemutatva a lápvidék, de sikerült ebből valamicskét a képernyőn is megmutatni, mert ritkán látott, festői tájakon vezetik végig a nézőt. Ez a mű az írónő szerelmes levele a természethez, és természetesen a főszereplő is rajongva szereti a lápot, amivel olyan különleges, szoros kapcsolatot ápol, ami talán sok városi ember számára felfoghatatlan. A mű élteti a természet szépségeit, csodáit, és mindenféle szándékosság nélkül éri el, hogy az ember vissza akarjon térni a természetbe. Nagyon megkapó az a rész, amikor Kya épp válságos időszakon megy keresztül, újra egyedül, magányosan találja magát, de a természet egy madár képében üzen neki: rá mindig számíthat, sosem hagyja el.
Emlékeztető
Az ember természetes ösztöne a túlélés, és ehhez hatalmas erőfeszítéseket kell tenni. Sokan elfelejtik, hogy valójában mekkora erő rejlik bennük. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy nehezen azonosítható műfajú könyv, mert valahol felnövéstörténet is. Egy kislány sztorija, aki lényegében egyedül nőtt fel. Megtanult gondoskodni magáról. Ahelyett, hogy az élet összetörte volna, ő minden lehetséges akadályt legyőzött, túlélt, és megerősödött. A kissé elcsépelt „erős nővé” vált kifejezéssel kell éljek, hiszen tényleg az lett. Mindegy hányszor hagyták el és bántották meg, újra talpra állt. Nem kért segítséget, nem könyörgött, nem érdekelte mások véleménye, és végül a saját önerejének köszönhetően sikeres ember vált belőle. Ez a mindent túlélni, megerősödni és erősnek maradni képesség mindenkiben ott van.
Nem kell eltűrni a bántalmazást
Az egyik legfontosabb tanulsága a műnek, hogy nem kell eltűrni a mérgező embereket. Ott lehet hagyni őket, vagy fel is vehetjük velük a harcot. Nem kell beletörődnünk a sorsunkba és feláldozni az egy szem életünket. Ez a történet egy teljesen átlagos családi majd párkapcsolati mintán keresztül mutatja be, hogy van élet a mérgező kapcsolatokon túl. A természet nevelte, szabadlelkű Kya tökéletes példakép lehet az elnyomottak, reménytelenek és bátortalanok számára.
