Az 1900-as években élt Eleonore Zugunnak sokakat sikerült meggyőznie arról, hogy rendelkezik a telekinézis képességével, bár ő maga nem mindig volt ettől úgy elragadtatva…
A nagyanyja szerint megszállta az ördög
1913. május 24-én született Eleonore a romániai Talpa falujában. 1923 februárjában, majdnem 10 éves korában meglátogatta a nagymamáját az unokatestvérével Buhaiban. Útban a nagymama felé az út szélén találtak egy kis pénzt, amit édességre költöttek el. Hogy mi ebben olyan érdekes? Amikor megérkeztek az egyébként 105 éves, boszorkány hírében álló nagymamához, és elmesélték neki a talált pénzt történetét, ő azt mondta az unokájának: azt a pénzt az ördög hagyta el, aki kísértésbe fogja vinni, és belőle is „dracu” (ördög) lesz.
Erre tessék, azon az éjjelen különös dolgok történtek a lánnyal. Egyszer csak a semmiből kövek potyogtak a házban és tárgyak lebegtek Eleonore körül. A nagymama szerint a lányt megszállta az ördög, ezért hazaküldte…
Három nappal később, Talpában egy rózsavízzel teli kancsó felemelkedett és valamivel odébb repülve kiömlött a tartalma a padlóra. Egy zabkásás tál pedig nekirepült az egyik látogatónak… A családnak sem kellett több, szegény Eleonorét a gorovei kolostorba küldték, ahol tovább produkálta paranormális mutatványait. Addigra már képes volt a gondolataival tudatosan reptetni a tárgyakat, ezért három héttel később tovább vándorolt egy elmegyógyintézetbe.
Felmerült a gyanú, hogy egy poltergeist dolgozik helyette
Rövidesen nemzetközi figyelem középpontjába került és felfigyelt rá az újságokból az osztrák pszichológus, Fritz Grunweld a németországi Charlottenburgban, majd Kubi Klein újságíróval együttműködve elérték, hogy Eleonore visszakerüljön a kolostorba.
Grunweld maga kezdett foglalkozni a lánnyal és számos csodálatos, megdöbbentő dolgot lejegyezett, amit a saját szemével látott. Az egyik legkiemelkedőbb időszak 1925. május 9. és 18-a között zajlott. Eleonore könnyűszerrel mozgatta már a kisebb és nagyobb dolgokat egyaránt, de ha valakire mérges volt, akkor már inkább hajigálta őket. Ugyanakkor időnként tárgyak jelentek meg a semmiből és gyakran lehetett hallani különös kopogásokat, amitől felmerült a gyanú, hogy egy poltergeist dolgozik a lány mellett. A dolog bizony becsapós, hiszen egy szellem is produkálhatta a paranormális jelenségeket a lány helyett.
Sajnos Grunweld nem tanulmányozhatta túl sokáig Eleonorét, mivel 1925 júniusában meghalt szívroham következtében. De szerencséje volt, mert még abban az évben talált egy másik segítőt. 1925 szeptemberében a fiatal bécsi Zoe Wassilko-Serecki grófnő vette védelmező szárnyai alá, aki már korábban a kolostorban is megbizonyosodott Eleonore hatalmáról és így született meg a Der Spuk von Talpo című könyve (Munich, 1926).
Majdnem sikerült átlagos életet élnie
1926-ban visszatértek bécsi otthonába, ahol fodrásznak kezdett tanulni. Eleonore végre boldog volt, és biztonságban érezte magát. Annak ellenére, hogy nem érte stressz, békés volt a természete, a jelenségek nem értek véget, amikről a grófnő naplót vezetett. Még mindig repültek a tárgyak, illetve eltűntek, majd később előkerültek. Ugyanakkor volt egy időszak 1926 márciusától, amikor inkább úgy nézett ki a dolog, hogy mégiscsak poltergeist jelenségről beszélhetünk, aki Eleonore ellen fordult, és fizikailag bántalmazni kezdte őt. A szellem a haját tépte, tárgyakat vágott hozzá, kicibálta az ágyból, és a bőre alól tűket húztak ki.
Áprilisban Harry Price, a londoni Pszichikai Kutatások Társaságának vizsgálati helyére invitálta a grófnőt és a lányt, ahol meggyőződhetett Eleonore hitelessége felől, aki párnát, tükröt és acéltárgyakat reptetett. Viszont a szellem még mindig zabos lehetett, mert harapás és karcolás nyomok jelentek meg a lány testén. Szeptemberből egészen októberig Londonban tartózkodtak.
Eleonore borzasztóan sok időt töltött egyedül, illetve a grófnővel is a laborban. Ott állítólag minden kétséget kizáróan megállapítást nyert a tény: a lány tényleg ért a telekinézishez. Csakhogy az esetek többsége után állandó jelleggel jelentek meg rajta harapások és karmolások, amik stigmatizált jelekhez kezdtek hasonlítani.
Sorra születtek a bizonyítékok
Az egyik döntő bizonyíték során egy zárt, őrzött helységből eltüntetett egy tárgyat. Az orvosi, pszichológiai és paranormális kutatók mind felbolydultak: találtak végre egy hiteles paranormális képességgel rendelkező embert. Természetesen nemcsak támogatóik és híveik voltak, hanem bőven akadtak szkeptikusok is, akik azért folytattak kutatásokat, hogy lebuktassák őket, mert szentül meg voltak arról győződve, hogy a grófnő és Eleonore szemfényvesztő. Pechükre minden vizsgálat szigorúan ellenőrzött körülmények között zajlott. Némelyikről még rövid film is készült.
Csakhogy amikor októberben hazatértek és Eleonore majdnem 14 éves lett, a képességei gyengülni látszottak. Végül 14 évesen, amikor megjött első menstruációja, megszűntek a képességei. Később már csak annyit lehetett tudni róla, hogy sikeres fodrász üzletet vitt a romániai Czernowitz-ban.
A kutatások állítólag egyértelműen igazolták: rendelkezik a telekinézis képességével. Mivel fiatal volt, serdülő, hányatott gyerekkorral, a tudat alatti elnyomott érzései hozták felszínre képességeit, ami agresszióba csaphatott át és maga ellen fordulhatott. Úgy nézett ki, mintha szellem bántaná, de magára lehetett dühös. Hiszen bebizonyosodott: nem szellem tevékenykedik körülötte, hanem saját képességgel bír.
Fotó: wikimedia
Forrás: mysteriouspeople.com
