A Találkozás c. film középpontjában öt idegen áll, akik egy ideiglenes útlezárás után egy étkezdében lelnek menedékre, ahol nem más szolgálja ki őket, mint Jézus.
Jézus büfét vezet
A találkozás egy 2011-es keresztény film, aminek cselekménye a modern Amerikában egy útmenti kis büfében játszódik. Hét fontos szereplőt ismerhetünk meg, azon belül is öt ember élete bontakozik ki szép lassan. Ott van Nick, az ateista egykori NFL-játékos és egy hamburger-étteremlánc tulajdonosa. Hank és Catherine, akiknek házassága romokban van. Melissa, egy keresztény, aki meglátogatja a barátját (aki ateista). Kayla pedig egy stoppos, aki Los Angelesből menekül bántalmazó mostohaapjától.
Amikor az utat lezárják, ők öten betérnek a kis étterembe, ahol megismerkednek a tulajdonossal: Jézussal. Azt állítja, hogy ő maga a keresztre feszített megváltó, és természetesen azon munkálkodik, hogy a betérőknek segítséget nyújtson. Egytől egyig ismer mindenkit, kitalálja a kedvenc ételeiket – amiket el is készít nekik –, a gondolataikat, az érzéseiket, és persze a titkaikat. Segít nekik a megértésben, az elfogadásban, és a béke megtalálásában is.
Végül minden betérő vendég újjászületik, egyet kivéve, és itt jön majd képbe „Deville” rendőrtiszt. A történet több tekintetben is csavaros véget ér, és akinek megtetszik az első rész, folytathatja a 2012-es A Találkozás 2: Elveszett Paradicsommal.
A Találkozás egyfajta útmutató
Már maga a történet is érdekes, hogy Jézus időről-időre megjelenik egy büfében és lelkeket ment, mert lényegében megmenti őket a haláltól, és felkínálja nekik az „újjászületést”. A Messiást alakító Bruce Marchiano megnyerőnek bizonyul, és az is üdítően hat, hogy nem az elménkbe beivódott klasszikus Jézus külalakot ölti.
Fontos kitérni arra, hogy nem szabad úgy nekirugaszkodni a filmnek, hogy ez lesz a nagy életeket megváltó, hatalmas felismeréseket hozó film – de persze még az is előfordulhat. Gazdag a bölcsességekben, de nem a válaszokban. Olyan témákat érint, mint a válás, a függőségek, a bántalmazás, a remény. Szóval, nem kapunk mindent megváltoztató válaszokat, nem fog tőle összeállni a nagy egész. Ahogy az Isten nem halott filmnél is, itt is inkább megkapargatták a főtéma felszínét, és nyilvánvalóan nem derül ki, hogy Isten pontosan mit és miért tesz (vagy nem tesz), miért kell bizonyos dolgoknak történnie. Persze, itt is utalás van arra, hogy minden okkal történik, Isten szeret bennünket, Jézus mindig velünk van, és mindketten jót akarnak.
Akkor mégis mi értelme megnézni a filmet? Mert valakinek még mondhat újat, és mert alapvetően szórakoztató. Habár gyakran megtörik az események áradata és lelassul, és néha kicsit frusztráló is, mikor Jézus meg akarja mondani az embernek (indoklás nélkül) hogy mit tegyen, nem pedig finoman rávezeti, vagy figyelmébe ajánlja. Ha ezeken nem akad fenn az ember, összességében igazán kellemes a történet, és biztos lesz olyan, akinek sikerül beleélnie magát egy-egy szereplő életébe, és ezáltal a segítségére lehet a film.
Továbbá izgalmas az, ahogy Nick, az ateista szembe megy Jézussal, újra meg újra megkérdőjelezve a szavait, a tetteit, a céljait. És érdekesek a felvetések azzal kapcsolatban, mi számít Isten, Jézus valódi kegyelmének, amit sokszor nem annak élünk meg. Ott van Nick esete: gyerekként beleugrott egy tóba, de ugrás közben megbotlott, rosszul landolt, és eltörte a kezét egy sziklán. Ám ha Jézus „nem tolja oda” a követ, a fejét verte volna be és meghal.
Azt is fontos megjegyezni: igen, keresztény film, de nemcsak keresztényeknek! Bárki megnézheti, a spirituális, a buddhista ember, és biztos lesz olyan, aki nemcsak másfél órát töltött szórakozással, hanem gazdagabb is lett valamivel. Tehát: ez a film segítséget, életvezetést kínál a keresztényi tanok szerint, de fantáziadúsan, és nem dogmatikusan.
