Milarepa: a mágus, a gyógyító, a látnok. Sok jelzővel illetik a mai napig a buddhizmus egyik legfontosabb és legnagyobb alakját, akit szentként tartanak nyilván. Az életét felelevenítő film egyszerre gyönyörködtet, megdöbbent és mélyen elgondolkodtat. Az ember tényleg eltöpreng azon, hogy éppen a helyes úton jár-e.
A sztori
900 évvel ezelőtt Mila egy jómódú családba született Tibetben. Nagy jövő várt rá, szülei szépen elrendezték sorsát: földek, feleség, aranyélet. Csakhogy a fiú apja igen korán meghalt, de meghagyta, hogy testvére és annak felesége gondoskodjon Miláról, a húgáról és az anyjukról. Majd ha eléri a felnőttkort, adják neki az összes vagyonát.
Hát nem ez történt. Mila nagybátyja és nagynénje rabszolgákat faragtak a családból. Földönfutók lettek, éheztek, de Mila anyja minden reménye az volt, ha fia felnő, mindent visszakapnak. Eljött főhősünk 15. születésnapja, ám a megváltás nem tartott vele. A családot megfosztották minden vagyonától. Mila anyja arra kérte fiát, menjen és tanulja ki a fekete mágia művészetét, és álljon bosszút a rokonokon.
A fiú pedig tette a dolgát. Elment és kitanulta a fekete mágiát, aminek maga is mestere lett. Olyan jeges vihart idézett elő, amelynek következtében elpusztította a termést, a települést és a rokonokat is rengeteg más emberrel együtt. Gyerekekkel és nőkkel is végzett. Milában a saját maga iránt érzett harag, gyűlölet, bűntudat és megbánás tombolt. Bár a tettét azzal magyarázták, hogy csupán igazságot tett, ő nem így érezte. Ez a tragédia kellett ahhoz, hogy Mila a buddhizmushoz forduljon.
A bhutáni Milarepa filmet 2006-ban készítette Neten Chokling, aki maga is buddhista szerzetes. A filmbe nem lehet belekötni, érdekes és izgalmas a történet, kiválóak a színészek. Egyedül az bántja az embert a végén, hogy hol marad a beharangozott második rész, amit ígértek, de sajnos nem készült. Pedig az első rész után jönne csak a java, mikor igazán megtudhatjuk ki is az a Milarepa és megkaphatnánk az egész tortát a legendás alakjáról, nemcsak azt a kis szeletet, amit az első résszel kaptunk.
Mit tanulhatunk a Milarepa című filmből?
Kezdhetnénk azzal, hogy a mágia nem játék. Aki hisz a természetfelettiben, az tisztában van azzal, hogy léteznek olyan erők, amiket nem látunk, de ha megidézzük és uraljuk őket, csodát tehetünk velük vagy éppen pusztíthatunk is. A mágia sem nem jó, sem nem gonosz, attól válik feketévé vagy fehérré, hogy ki használja. A filmből pedig további hasznos, érdekes információkat tudhatunk meg a mágiáról.
Nem véletlenül mondják: olykor tragédia kell ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok. Ez sajnos igaz. Néha csak a tragédia képes gondolkodóba ejteni az embert vagy akár egészen megváltoztatni. Jó lenne, ha nem kellene eljutni idáig, de sajnos egyesek másképp nem tanulnak. Minden bizonnyal ez a sorsuk.
Milarepa elnyerte a bűnbocsánatot, megtisztította a karmáját és megvilágosodott, amit a kitartásának és kemény munkájának köszönhetett. Igaz, Milarepák manapság nem szaladgálnak a világban, de mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy még a mostani életében elnyerje a megváltást és megtisztítsa karmáját.
De ami talán a legfontosabb: a bosszú nem megoldás. Mindegy, hogy mágia révén vagy puszta kézzel veszünk revansot, nem adja vissza, amit elveszítettünk. Semmit sem ad, csak elvesz. Egy darabkát a lelkünkből.
És mivel Milarepa tette megbocsátásra került, ez azt jelenti, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne megbocsátani magunknak vagy éppen másoknak!
