Van az a nap, amikor reggel felkelsz és már előre tudod: ma minden szar lesz. Vagy normálisan elkezdődik, de talán már kora délután azt mondod: ritka szar ez a nap, érjen már véget. Mit érdemes ilyenkor csinálni? Egy biztos: ne próbáld megmenteni!
Megesik, hogy már így indult a reggeled. Beleszippantottál az állott vagy friss levegőbe attól függően, hogy nyitva volt-e éjszaka az ablakod és arra a következtetésre jutottál: szar nap elé nézel. Mert az agyad egyetlen másodperc alatt behívta a tudatodba, hogy fáj a fejed, leszakad a hátad, találkoznod kell az idegesítő kollégákkal, hülyék vesznek körbe, még mindig nincs lóvéd megvenni a cipőt, amit kinéztél, és ma sem lesz időd leborotválni a 3 hónapos kis hónaljkutyádat, mert egész délután rohanni fogsz, és arra sem lesz lehetőséged, hogy nyugodtan csináld a csokihegyeket a mosdón. Mindez pedig egyszerűen felcseszi az agyadat vagy egyenesen a mélybe ránt, és miért ne tenné, hiszen ez sem lesz a te napod.
A másik opció, hogy remekül indul a napod, mint az amerikai vígjátékokban, és olyan széles mosollyal mész be a melóhelyre, mint akinek húzza a botox a szája sarkait, miközben rettenthetetlennek érzed magad. Aztán valaki odafent az égiek közül egy laza mozdulattal megtalpalja a szarcsapot és ömleni kezd rád a matéria. A főnők leharsogja a hajadat, a kolléga alád rak, valami idegen úgy megtapos, hogy belilul a lábkörmöd, elhagyod a kedvenc sapkádat, lerohad az autó alattad, és még életed szerelme is emlékeztet arra, hogy már megint nem vitted le a szemetet, vagy káposztás tésztát csináltál, pedig herótja van tőle.
Hirtelen vagy fokozatosan, de minden elszaródik. Akár rákészültél, akár meglepetésként ér. A legszívesebben elpárolognál, mint a forró fémre cseppenő víz, de minimum azért imádkozol, hogy nyíljon már meg az átokverte föld és nyeljen el a bánatba, de te is tudod, hogy nincs ekkora szerencséd.
Mit NE csinálj egy szar napon?
Na, ilyenkor jön az, hogy az emberben bekapcsol az ösztön, mint a szegény utasokban anno a Titanicon, hogy menteni kell, ami menthető.
Visszadobod a lesírt sminket vagy kihuhogod magadat a tükörbe nézve, mint Rocky a meccs előtt, hogy jól van, jöhet a következő menet. Visszamész a ringbe.
Nézel egy motivációs videót, eldarálod a nyugi mantrádat, előhívod a pozitív gondolatokat, majd kinyújtod a karodat és megálljt parancsolsz a szaráradatnak, mint Neo a Mátrixban a lövedékesőnek.
Ha szerencséd van vagy penge vagy pozitivitásból, sikerrel jársz, de ha tovább ömlik a szar és kifogy a kraft a varázspálcádból, ami miatt nem működik a szartalanító bűbáj, akkor újfent megérkezel oda, hogy szar ez a nap.
Feszült vagy, haragos, szomorú, csalódott, fáradt és elkeseredett. Az igazi baj nem az, hogy szar napod van, elvégre mindenivel megesik, néha gyakrabban is mint kellene (persze jó volna, ha minden nap csodás lenne), hanem az, hogy mindenáron meg akarod javítani.
Mivel a környezeted azt várja, hogy cuki legyél és jókedvű. Vagy mert nagy híve vagy Buddhának és szeretnél mindig békés lenni. Vagy mert egy csomó new ages tanítótól azt olvastad, hogy a pozitív gondolatok mindent megoldanak. Igen, Buddha rettentően bölcs volt és a pozitivitás is csodákra képes, de nem mindig, nem mindennap. És nem is kell.
KAPCSOLÓDÓ: Nigredo: 17 jel, hogy életed legnehezebb időszakát éled
Mit tegyél egy szar napon?
Ha meg akarod próbálni, mentsd meg, de tudod az sem baj, ha hagyod az egészet a francba. Nem kell minden szar napot megjavítani vagy visszahozni. Egyszerűen hagyd az egészet. Szar napod van? Szarjál rá nagyobbat!
Mert nem minden rossz érzés probléma. Nem minden feszültséget kell feloldani és problémát megoldani. Nem kell minden napot „átfordítani pozitívba”.
Van, amikor egyszerűen csak túl van terhelve az idegrendszered. Sok az inger, az érzés, a gondolat, a megfelelni vágyás. Állj le! Nem leszel attól kevésbé spirituális vagy szuperanya, menő arc, kiváló munkaerő, ha nem pörögsz százszázalékon és megadod magadat.
A pozitív gondolkodás nem mindig segít. Sőt. Amikor már eleve túl vagy pörögve, a „gondolkodj pozitívan” csak még több nyomást tesz rád. Van, amikor az ember nem tud már pozitív lenni és ilyenkor jön a bűntudat: „miért nem tudom összeszedni magam?”
Nem azért, mert gyenge vagy. De honnan lenne erőd pozitívnak lenni, ha kimerült vagy testileg és lelkileg? Ha a sok szar már csípi a szemedet, nehéz meglátni a jót és belekapaszkodni, de épp ez a lényeg: nem is kell mindig. Hagyd a dolgokat úgy, ahogy vannak. Lehet szar napod. Ez nem a te napod. Ér hátradőlni és hagyni.
Nem kell ma produktívnak lenned. Nem kell jól érezned magad. Nem kell fejlődnöd. Ez nem az a nap.
Kapcsolj le! Minimalizáld az ingereket, az embereket. Fordulj befelé nyugodtan. Ne várj magadtól többet, mint ami most reális. Ha ma az a maximum, hogy túléled a napot, akkor az elég. Nem minden nap arra való, hogy jól legyél vagy a legtöbbet nyújtsd másoknak. Ettől nem kerülsz vissza a startra, nem leszel kevesebb. Csak fogadd el: a legjobb, amit tehetsz, hogy nem csinálsz semmit. És hagyod, hogy elteljen a szar nap.
