Szerelem a síron túl. Szerelmes szellemek. Ugyanis az ember holtában is szerethet. Mert bizony létezik akkora igaz és valódi szerelem, hogy azok, akik életükben lelki társak voltak – vagy csak baromira elvakultak a rózsaszín ködtől –, a haláluk után is együtt maradnak vagy legalábbis a halott fél várja tovább… vagy éppen kísérti élő kedvesét. Ez a 8+1 megtörtént eset remekül példázza, hogy a lelki társi, illetve a szerelmi viszony milyen hatalmas és ijesztő lehet.
A Longfellow csárda
Jerusha Howe a mai napig kísért a Massachusetts-i csárdában, ahol élt és dolgozott. Egy napon szerelmes lett egy brit férfiba, aki megígérte neki, hogy visszatér Amerikába és feleségül veszi. Ám ennyi volt a Love Story, mert a férfi meghalt, mire szerelmük beteljesülhetett volna és a hölgy türelmesen várt 44 évig. Manapság meg a vendégek ugratásában leli örömét, miközben még mindig várja a kedvesét…
A Kormányzó Háza
Egy 19 éves fiú 1864-ben fejbe lőtte magát a Governor ház egyik hálójában. Az oka nem volt éppenséggel csekélység: imádottja nem akart hozzá menni feleségül. Azóta nem lehet aludni abban a szobában, mert éjszakánként megmagyarázhatatlan dörömbölő hangokat lehet hallani, így a polgárháború után jó időre le is zárták a szobát. Majd 1925-ben ismét megnyitották, de az ott megfordulók még mindig furcsa dolgokról mesélnek, mert mi sem lehet kellemesebb, mint éjszaka elfojtott zokogás hangjára ébredni… ami nem a mellettünk fekvőtől származik.
A Henderson állami egyetem
Az 1920-as években a Henderson metodista egyetemen Joshua beleszeretett egy a közeli baptista egyetemre járó lányba, Jane-be. Csakhogy a fiú volt annyira balga, hogy hallgatott egy barátjára, aki meggyőzte arról, hogy ne találkozzon a lánnyal, mert úgyis különbözőek a vallásaik. A fiú könnyen túltette magát a lányon és valaki mást hívott el táncolni. De mikor a hoppon maradt lány megtudta, inkább öngyilkos lett. Napjainkban a diákok „Fekete Hölgynek” nevezték el, ugyanis minden évben ott bolyong a Henderson egyetem folyosóin és keresi azt, aki ellopta a szerelmét. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha megtalálja…
A Santa Clara ház
Egy fiatal és nem mellesleg férjes asszonynak viszonya volt egy San Franciscoból származó utazó ügynökkel. Természetesen, ahogy lenni szokott, lebukott és felakasztotta magát a lakásának előtérben a szíve alatt hordott gyerekkel együtt. Az egykori viktoriánus otthon jelenleg étteremként funkcionál, és a vendégek gyakran látják a nőt sétálni az emeleti női fürdőszobában, vagy ahogy bámul ki az ablakon várva a szeretőjére, hogy az visszatérjen hozzá.
A Chatham ház
A „fehér ruhás hölgy” a Rappahannock folyóhoz vezető ösvényen sétálgat és a lelki társát keresi. Eredetileg az angol származású édesapja költöztette a Chatham házba azzal a szándékkal, hogy elszakítsa a kedvesétől, aki egy egyszerű közember volt. A párocska Amerikába szökött, de apuka gyorsan megtalálta őket. A fiút letartóztatták, a lányt meg visszavitték Angliába, aki megfogadta, hogy visszatér a Chatham házba és megtalálja a fiút. De úgy fest nem járt sikerrel, különben nem kísértene. Legelőször 1790. június 27-én látták az ösvényen sétálni, egész pontosan a halála napján. A pletykák szerint 7 évente visszatér halálának évfordulóján.
Az Emily híd
A legenda szerint Emily szerelmes volt egy fiúba, csakhogy a szülei nem helyeselték a kapcsolatukat. Ezért Emily találkozót szervezett a Gold Brook hídra és tervei szerint megszöktek volna. Szegény jó nagyot koppant, amikor a fiú nem jelent meg. Előkapott egy kötelet a zsákjából (hová akartak szökni, hogy kötél is kellett hozzá?) és felakasztotta magát a hídról leugorva. Reméljük nem csak késett a fiú…
Mindenesetre az emberek azóta is különös zajokat és sikoltást hallanak, ha arra járnak, úgy érzik, mintha valaki követné őket.
Casablanca Inn
Az özvegy fogadós asszony beleszeretett egy szeszcsempészbe, aki az amerikai hajóján kenyeret és alkoholt csempészett a tilalom idején. Az asszony mindig a ház tetejéről leste őt, és egy lámpással jelzett ha úgy vélte, nem biztonságos a tenger. Egy viharos éjszakán látta, hogy szövetségi ügynökök járőröznek, és figyelmeztette a szeretőjét. De soha többé nem látta. A fogadós meg a várakozásban jobblétre szenderült és állítólag azóta is látni lehet bizonyos időközönként a tetőn, ahogy a fénnyel integet.
Don Cesar Hotel
Thomas Rowe Európában tanult mikor beleszeretett Lucindába. De pechükre Lucinda szülei nem hagyták jóvá a kapcsolatot, és azt is megtiltották, hogy egyáltalán találkozzanak. Ennek okán Rowe végül visszatért Amerikába, majd egy napon levele érkezett Lucindától, amit a halálos ágyán írt: „Az idő végtelen. Várok rád a szökőkutunknál, ahol megosztozunk az időtlen szerelemben és a sorsunk végzetében.” Később Rowe felépítette a Don Cesar hotelt St. Petersburgban, Floridában a szökőkút másával együtt, ahol bizonyára sok romantikus percet töltött együtt hajdan a kedvesével. A szerelmesek azóta is ott andalognak kéz a kézben.
17Hundred90 Fogadó és Étterem
A 16 éves Anne Powell, a cselédlány – aki egyes elbeszélések szerint hol házas, hol nem, hol cseléd, hol tulaj –, beleszeretett egy német tengerészbe a fogadóban, ahol dolgozott. De a férfinak mennie kellett – vagy éppenséggel lelépett – és Anne nem bírta elviselni, ahogy a férfi hajója eltűnik a Savannah folyón, ezért levetette magát a téglaudvarra a 204-es szobából. Egyes variánsok szerint nem azonnal, hanem mikor kiderült, hogy a férfi nem tér vissza az ígérete szerint, hogy elvegye a teherbe esett lányt.
De a vendégek kétségtelenül érzékelik az összetört szívű Annet, ahogy kinyitja az ablakokat, ringatózik a székekben, fel-alá járkál a lépcsőn, várva a tengerészt, hogy visszatérjen. A legtöbb észlelés nem meglepő módon a 204-es szobából származik.
Fotó: pixabay.com
