Elég sokan hisznek a jelekben. Sokan kérik, várják őket és bajlódnak velük hosszasan, mikor egy nem egészen egyértelmű jelet kívánnak értelmezni. De tényleg van olyan, hogy „jel” vagy csak magunkat hitegetjük vele? És ha vannak, hogyan kell őket helyesen kérni, követni és értelmezni, hogy ne csapjuk be magunkat?
Aki hinni akar a jelekben, az Univerzumban, az égiekben, az fog is. Annak hiába állsz le magyarázni szkeptikus létedre, hogy de ez csak egy önbecsapás, mert képes az agyad kreálni ilyeneket, amire te azt mondod, hogy „jé, egy jel” és hogy valójában végig az akaratod vezérel. A hívei fittyet hánynak erre, méghozzá azért, mert tapasztalták a jelek hatalmát. Onnantól pedig igazából mindegy, hogy mi kreáltuk-e magunknak vagy sem, mert csak a végkifejlet számít… a csoda.
Hogy jelet kértél arra, hogy mondják meg, mihez kellene kezdeni az életeddel és erre mit ad Isten, álmodban megjelent Teréz Anya és közölte veled helyezkedj el humán terülten, menj és gyógyíts.
Vagy jelet kértél arra, hogy együtt maradj-e a kedveseddel, erre abban a pillanatban meghallottad, ahogy melletted arról beszélgetnek, hogy a nő elhagyta a borzalmas párját és utána megtalálta az igazit, akivel azóta is boldogok.
Esetleg abban kérted a segítséget, hogy mondják meg, valóban menj-e külföldre dolgozni és új életet kezdeni, erre azóta mindenütt Tokió táblák köszönnek vissza. (Ahová érdekes módon mennél!)
Szóval igen, akik megtapasztalták a jelek hatalmát, azok hisznek bennük és azokban, akiktől számítanak rá.
Ugyanakkor nem mindig kérjük, van, hogy kapjuk. Mert szükségünk van rá. Kapunk egy kis útmutatást, segítséget.
Máskülönben kérheted…
… a nagyságos és hatalmas Univerzumtól
… a drága Jó Istentől
… a szeretett istenektől (ha politeista vagy)
… a kedves angyaloktól
… a mindentudó felsőbb énedtől (nem mintha a többiek nem lennének azok)
Kihagytam valakit?
Az a jó benne, hogy nem kell nagy cécó hozzá. Bár ha a szertartások és rituálé híve vagy, akkor gyújts gyertyákat, füstölőt, borulj le a szentélyed elé, varázsolj és foglald versikébe a kérésedet.
De ha „csak” egy imát mondasz az őrangyalodnak, a sors angyalainak, Istennek vagy az Univerzumnak, az ugyanolyan tökéletes lehet. Persze, szép dolog, ha legalább megadod a módját és leülsz nyugodtan és meditációban kéred, vagy az imába belefoglalva gyertyafény mellett. Ezzel megadod a kellő tiszteletet is, ha már szívességet kérsz… mint ahogy minden kapott jel után illik megköszönni a segítséget!
Ugyanakkor nem hülyék az istenek meg az Univerzum, ha instant segítséget kérsz mert azonnal tudnod kell valamit, nem fognak egy bunkónak tartani és lehetőség szerint úgyis megadják. Nem mindig, de benne van a pakliban, ha megállsz az utca kellős közepén és magadban felkiáltasz, hogy „Univerzum, küldj jelet! Balra vagy jobb menjek?”, és akkor megszólal a melletted elhaladó, hogy „Menj jobbra!”. De ha az égiek nem akarják hogy azonnali döntést hozz (tudod, jó okuk van mindenre), ott állhatsz napestig, akkor se mondják meg.
Na, remélem mindenki érti a példát!
Szóval, jelet bármivel kapcsolatban kérhetsz és bármikor. A legtöbbször meg is kapod a választ, ami érkezhet…
… álmok útján
… meditációban (hopp, kigyulladt a körte a fejed fölött)
… a környezetedből (szimbólumok, képek láttán, beszélgetések hallatán, kiesik a komplett tarot kártya a kezedből és eléd hullik a megfelelő lap vagy pont megjelenik egy cikk, ami megválaszolja neked)
… más személyek által (mikor valaki pont olyat mond, amire szükséged van vagy fel sem tetted a kérdést, de valaki megválaszolja neked)
Kihagytam valamit?
Csakhogy hajlamosak vagyunk nem észrevenni őket, illetve rosszul értelmezni. Mind a kettő probléma forrása az ego. Sokszor van az, hogy tudat alatt észleljük, vagy kizárunk egy bizonyos választ és totál vakok leszünk rá. Úgy meg nem nehéz káromkodni, hogy hol a cickányban van a jelem.
Mint ahogy akkor is, ha megkapod, majd közlöd: „Na neeeeee”. Vagyis figyelmen kívül hagyod, megtörténik a baj és bánni fogod, hogy tojtál rá.
Hozzáteszem nem könnyű kizárni az egót. Ehhez szükség van egy bizonyos fokú érettségre, bölcsességre, elfogadásra. Hogy megbízz annyira az Univerzumban vagy az angyalokban, akiben szeretnél, hogy egyrészt rájuk bízod magad, mert tudod, hogy csak jót akarnak neked vagy mert úgy sejted, meg kell tapasztalnod azt a valamit és ezért nem kerülöd el. Szerencsére az egót le lehet győzni. Ha bizonytalan vagy magadban e téren, amikor legközelebb jelet kapsz (vagy tartósan elmarad) kérdezd meg magadat mitől félsz, miről nem akarsz tudomást venni, milyen választól tartasz? Mélázz el azon, hogy a kapott jelet vajon te kreáltad-e, milyen előnyöd származhat belőle. Ha nem akarod mindenáron becsapni magadat, rá fogsz jönni mikor intézted vagy hagytad figyelmen kívül és mikor nem. Hogyha notórius önáltató vagy, akkor rajtad úgysem segítenek jelek, max te magadon.
Tény és való, ha nagyon foglalkoztat valami, amire jelet kértél, egyértelmű, hogy elkezdesz rá koncentrálni. Megakarod találni. És pont ezért kapod meg? Mondjuk az a kérdésed: „Készen állok a szülőségre?”. Erre mindenütt babákat kezdesz látni (észrevenni), mindenkitől azt hallod, milyen jó szülő leszel és milyen jó dolog annak lenni. Piff, ez valahol pszichológia is kérem szépen. Az előbb is említett ego. A kérdés az, hogy olyan rossz, ha így kapod meg a jeledet? Nem gondolnám. Amíg nem ártasz vele magadnak vagy másnak. Mert ha arra kérsz jelet, hogy bosszút állj-e az exeden és a válasz meglepő módon igen, az a te egódtól jön és csúnya dolog is. Egyesek erre mondják, hogy ez csupán költői kérdés, már úgyis tudtad a választ rá, mert ott volt benned, csak kellett neked a megerősítés.
De ha te nem akarsz az elméd és a vágyaid rabja lenni, akkor tedd fel a kérdést és „engedd el”. Ez sem lesz könnyű, ám ha onnantól kezdve valóban megpróbálsz nem rágörcsölni, akkor jó eséllyel tiszta jelet kaphatsz. Ha pedig működik a harmadik szemed meg a hatodik érzéked, akkor úgyis érezni fogod melyik az igazi.
Lényeg, ami lényeg, ha hiszel a jelek hatalmában, megkapod és a szükséges tudást, segítséget is, amivel értelmezheted őket!
fotó: freepik.com
