Epona a kelta mitológiában a lóistennő, a lovak patrónusa. Sokak szerint igencsak hasonlít Rhiannonra. Hívei főleg a lovakkal, bőséggel, termékenységgel vagy éppen harccal kapcsolatos kérésekkel fordulnak hozzá. Ha van köztetek olyan, aki rendszeresen lovagol vagy lovakkal áll kapcsolatban, akkor nem árt vele jó kapcsolatot ápolni!
Neve a kelta „epo“ szóból ered, ami lovat jelent. A gall-római vallásba beépített istennőt (mivel Gallia a korai birodalomban romanizálódott) először Juvenalis (Decimus Iunius Iuvenalis, római költő) említi. Ő volt a lovak, a lótenyésztés védnöke, illetve a kocsisoknak, lovászoknak, lovas katonáknak, de még az öszvérhajcsároknak is, ugyanis ők és a szamarak, a pónik is beleestek védnökségébe.
Főként az istállókban helyezték ki képét vagy szobrocskáját, némely istállóban egy mini szentély is volt, mellette italáldozatokat és sertéseket ajánlottak fel neki. Ő volt az egyetlen olyan kelta istenség, akit egyenesen imádtak az ókori Rómában és kultusza egész Európában elterjedt.
Mivel kultuszának maradványait sírok és temetkezési helyeken is meglelték, hasonló szerepkörrel rendelkezhetett mint Rhiannon, hogy átkísérte a holtak lelkét a túlvilágra, emiatt egyrészt halálistennőként is tekintenek rá.
Van egy kissé ütős legenda a születéséről. Fulvius Stellus gyűlölte a nőket, és egy kancával bújt szalmába, az pedig egy gyönyörű lánynak adott életet, így lett a lovak védelmezője.
Ünnepnapját a római naptárban december 18-án tartották.
Mivel úgyis ábrázolják, mint aki fehér lovon ül és bőségszarut tart a kezében, ezért egyfajta bőség és termékenység istennőnek is tartják, mindezáltal anyaistennővé nőtte ki magát, így több dologban is fordulhatnak hozzá hívei, illetve a modern boszorkányok és wiccák.
Fotó: pixabay.com
Forrás: Ókori lexikon, Franklin Társulat (Bp., 1902-1904)
