Az utóbbi években Ludányi Bettina neve a köztudatban összeforrt a krimik világával. Ugyanakkor spirituális körökben női önismeret segítőként, coachként, és önismereti könyvek szerzőjeként vált ismertté. Bettinával beszélgetve sikerült megértenem azt az összetett világot, amiben él és alkot.
Festménybe zárt lelkek, Vérszerződés, és Kisujjeskü. Könyvek, amik csak az erős idegzetűeknek, a borzongani vágyóknak ajánlottak, és akik szeretik a csavaros történeteket. Ugyanakkor ott a Nőiség- és a Harmónianapló, amik útmutatóul szolgálnak, és egy Theta Healing konzulens, írónő, női önismereti segítő tollából íródtak.
Ludányi Bettina sokoldalúsága vitathatatlan, és az írónő végre azt is elárulta, hogyan képes ilyen sikeresen alkotni két rendkívül különböző területen:
Az eddig megjelent könyveidet elnézve mindig is foglalkoztatott a lélektan és a pszichológia. Gondoltál már arra, hogy magad is pszichológus, akár kriminálpszichológus legyél?
Még a könyvek előtt, amikor még az első államvizsgámon sem voltam túl, felmerült bennem a pszichológia szak, mint irány. Akkor még nem foglalkoztam önfejlesztéssel. Elkezdtem beszélni róla az embereknek, és mindenkitől azt kaptam, hogy egy alapszaknak semmi értelme, mert ezzel még nem lehetek pszichológus. Mégis éreztem, hogy oda kellene mennem, viszont logikus magyarázat nem volt rá, hogy miért, ugyanis nem akartam pszichológus lenni. Sőt, akkor még nagyon nem tudtam, mit akarok. Tulajdonképpen hagytam magam lebeszélni, amit picit azóta is bánok. Ugyanakkor hiszek abban, hogy ha ott kellett volna lennem, akkor ott lettem volna. Továbbra is érdekel, így tíz év távlatában, jövőre szeretnék is szerencsét próbálni a felvételivel és bejutni a pszichológia alapszakra.
Tudom, hogy nagyon tipikus kérdés, de honnan jön az ihlet az újabb és újabb bűnesetekhez? Maga a cselekmény születik meg előbb, vagy van egy pszichológiai probléma amiről tudod, hogy foglalkozni szeretnél a könyvben?
Változó, mindig más villan be először. Most a pszichológia nagyon aktív nálam, így a lélektani témák jönnek először. Akár egy gondolat, egy bekezdés, akár az egész könyv témája kapcsán.
A könyveidben vannak olyan szereplők, akiket valós személyekről mintáztál?
Olyan szempontból jó valós személyről mintázni egy karaktert, hogy könnyebb megragadni a valósághű oldalát. Ettől függetlenül egyébként nem szoktam. Igazából, még nem jutott az eszembe, hogy valamelyik karakteremet mondjuk a szomszéd néniről vagy a könyvesbolt eladójáról mintázzam. Önmagamból viszont meg szokott jelenni egy-egy darabka a szereplőkben.
Van olyan embertípus, akit szerinted jobb messzire elkerülni? Kiket tartasz a legveszélyesebbnek vagy a legmérgezőbbnek?
Vannak, igen, szerintem nem is kevesen. Most inkább a hétköznapibb példákat említeném, hiszen nyilván a pszichopatákat mindenki szívesen elkerülné. Az én életemben a legtöbb gondot egy nárcisztikus okozta, szóval őket ide tudom sorolni. Azokat az embereket is, akik hajlamosak akár minimálisan is a manipulációra. Különösen mérgezőek azok, akik nem tudják tiszteletben tartani a határokat és nyomulnak, ugyanakkor megemlíteném a nagyon sérült embereket is. Nekem volt olyan ismerősöm, aki állandóan rám tolta a felelősséget a sérülései miatt. Kezdetben ezt nem láttam, viszont elég sokat átvettem belőle, és egy csomó mindenért magamat kezdtem hibáztatni. Idővel azonban kristálytisztává vált mit teszek, és meg is szakítottam egy ponton a kapcsolatot.
Ott vannak a spirituális, (női) önismerettel kapcsolatos könyveid is. Hogy tudod összeegyeztetni a spiritualitást a pszichológiával?
Én azt látom, hogy a spiritualitást nagyon elvont fogalomként kezelik, és sok előítélet is létezik vele kapcsolatban. Pedig ez nem „boszorkánytudomány”. Számomra a spiritualitás egy mélyebb megismerése a világnak, ahogy a pszichológia is egy mélyebb megismerése az embernek. Az én világomban ez sosem volt két külön irány, noha nagyon eltérőek. De az én nézetemben az érdeklődés egységesen irányul a spiritualitás-pszichológia-önismeret hármasa felé. És vannak olyan sávok, ahol elég közel érnek egymáshoz, sőt akár némiképp össze is tudnak kapcsolódni.
Az önismereti könyveidben kitűnik az érzékenységed, a finom lelked, békés gondolkodásmódod, de a krimijeidben megmutatkozik a fantáziadús, vad, és talán fogalmazhatunk így, a krimiírókra jellemző sötét oldalad? Nagyon összetett személyiség vagy, nem igaz?
Érdekes, hogy ez az első dolog, ami szembetűnik az embereknek. Nagyon gyakran megkérdezik, hogy „egy ilyen mosolygós lány, hogyan tud ilyen történeteket írni?” Erre azt szoktam válaszolni, hogy fogalmam sincs. Még annyi év önismeret után sem tudom. Tulajdonképpen a krimijeimben is a pszichológia van jelen. Annak idején azért döntöttem emellett a műfaj mellett, mert azt éreztem, hogy nagyobb a játszótér. Több minden belefér egy krimibe a pszichológia oldaláról, mint mondjuk egy romantikus regénybe. Meg ugye mindig is érdekelt a téma. Hogyan válik egy ember olyanná, akikről a könyvek szólnak? Mi minden történik vele lélekszinten? Hogyan sérül a pszichéje?
Láttam egy dokumentumfilmet, amelyben elítélteket kérdezgettek arról, mi mindent szenvedtek el gyermekként. Erős, magas, tetovált férfiak, akik között gyilkosok is voltak. Ahogy jellemezték magukat és a gyerekkorukat, az valami egészen elképesztő volt! Szóval, talán az vitt efelé a zsáner felé, hogy válaszokat akartam kapni. Engem mindig a mélység érdekelt, a felszín számomra kevés. Ott lent vannak a valódi válaszok, méghozzá olyanok, amelyek azt eredményezhetik, hogy még egy gyilkost is meg tudunk sajnálni, mindazért, ami történt vele és ami bűnözővé formálta.
Hogy tekintesz magadra elsősorban? Írónő, női önismeret segítő, coach?
Még én is keresem magam. Egyrészt tényleg összetett személyiség vagyok, és sokoldalú az érdeklődésem. Másrészt minden önismereti út során felmerül a kérdés: miért is vagyok itt. Van, hogy azt hisszük, megleltük a válaszokat. Én is azt hittem egy időben. Most viszont máshogy alakult az életem, aminek köszönhetően sok minden megvilágosodott bennem. Coach nem vagyok, ez biztos. Írónő viszont annál inkább. A női önismereti segítés is közel áll a szívemhez, viszont még nem találtam meg azt az irányt, ami igazán én vagyok.
Az önismereti könyveidet és a krimieidet olvasva, folyamatosan egyre jobb és jobb vagy. Képzed magad mindkét területen?
Én azt tapasztalom, hogy az önismeret és az önreflexió nagyon sokat tud segíteni az írásban. És nemcsak az önismereti könyvek esetében, noha ezen a területen egyébként folyamatosan képzem magam. Minél mélyebbre megyek önmagamban, annál jobban meg tudom ragadni a lélek mélységét is a könyvekben. Sok az olyan visszajelzés a könyvekkel kapcsolatban, hogy a sztori ütős volt, a könyv is tetszett, viszont a lélektani vonalat emészteni kell. Nem azért, mert nem volt jó, hanem mert annyira megérintette az olvasókat, netán tükröt tartott nekik.
Tervezed már a következő könyvedet?
Ó, igen! Nagyon izgalmas ez a folyamat. Jövőre két könyvem is megjelenik. Az egyik szintén erősen pszichológiai krimi lesz, a másik viszont egy önismereti dráma egy kis romantikával megfűszerezve. Ilyen könyvem még nincs, úgyhogy izgatottan várom a fogadtatást.
