Úgy tartják, hogy a bosznia-hercegovinai Medjugorjében megjelent Szűz Mária hat gyermek előtt 1981. június 24-én, és kulcsfontosságú üzeneteket osztott meg a fiatalokkal, mi több: ezt teszi a mai napig!
Az első nap
1981. június 24-én körülbelül este hat órakor a Podbrdo néven ismert Crnica-hegy területén a gyerekek, Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović egy hihetetlenül gyönyörű fiatal nőt láttak, egy kisgyerekkel a karjában. Nem szólt nekik semmit, de mozdulatokkal jelezte: menjenek közelebb. Rögtön tudták, hogy nem más, mint a Szűzanya áll előttük. Később a látnokok gyakran „Gospa”-ként emlegették a jelenést, ami a Szűzanya horvát archaizmusa.
A második nap
1981. június 25-én a gyerekek megegyeztek abban, hogy még egyszer találkoznak ugyanott, ahol a Szűzanya korábban megjelent, abban a reményben, hogy viszontláthatják. Egyszer csak felvillant egy fény. A gyerekek felnéztek, és meglátták a Szűzanyát, ezúttal a gyermek nélkül. Mosolygott rájuk és leírhatatlanul gyönyörű volt. Kezével intett nekik, hogy menjenek közelebb. A gyerekek odamentek hozzá és térdre borultak. Elkezdtek imádkozni. A Szűzanya együtt imádkozott velük, kivéve, amikor az „Üdvözlégy Mária”-t mondták. Az ima után beszélgetett a gyerekekkel. Ivanka az édesanyjáról kérdezte, aki két hónappal azelőtt halt meg. Mirjana valami jelet kért a Szűzanyától, hogy mutassa meg az embereknek, hogy nem hazudnak és nem őrültek, ahogy néhányan mondták.
A Szűzanya végül a következő szavakkal távozott: „Isten veletek angyalaim!” Előtte, amikor a gyerekek megkérdezték tőle, hogy látják-e másnap, a nő bólogatva válaszolt.
Azon a napon az előző csoportot alkotó gyerekek közül ketten hiányoztak: Ivan Ivanković és Milka Pavlović. Helyükre két másik érkezett: Marija Pavlović és Jakov Čolo. És ettől a naptól kezdve e hat gyermek szerint a Szűzanya rendszeresen megjelenik nekik. Milka Pavlović és Ivan Ivanković, akik jelen voltak a jelenések első napján, nem látták többé a Szűzanyát, pedig visszatértek a jelenés helyszínére abban a reményben, hogy látni fogják.
A harmadik nap
1981. június 26-án ismét találkoztak este hat körül a Szűzanyával. Miközben a gyerekek még úton voltak, háromszor villant fel egy lámpa. Számukra és az őket követők számára ez a Szűzanya hollétére utaló jel volt. Azon a harmadik napon a Szűzanya még magasabban jelent meg, mint az előző napokon. Ám mikor odaértek, a Szűzanya hirtelen eltűnt. De amikor a gyerekek elkezdtek imádkozni, újra megjelent. Vidám volt és derűsen mosolygott, és szépsége ismét elsöprő volt.
Korábban a gyerekeknek néhány idősebb nő azt tanácsolta, hogy vigyenek magukkal szenteltvizet, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a jelenés nem a Sátántól származik. Amikor a Szűzanyával voltak, Vicka elővette a vizet és a látomás irányába fröcskölte, mondván: „Ha te vagy a Szűzanyánk, kérlek maradj, és ha nem, menj el tőlünk!” A Szűzanya ezen elmosolyodott és a gyerekekkel maradt. Ekkor Mirjana megkérdezte a nevét, és azt válaszolta: „Én vagyok a Boldogságos Szűz Mária”.
Ugyanezen a napon, Podbrdón a Szűzanya még egyszer megjelent, ezúttal azonban csak Marijának, aki azt mondta: „Béke, béke, béke és csak béke.” Mögötte Marija keresztet látott. Ezt követően a Szűzanya könnyek között ismételgette a következő szavakat: „Békének kell uralkodnia ember és Isten, és minden ember között!”
A negyedik nap
1981. június 27-én a Szűzanya háromszor jelent meg a gyerekeknek, akik mindenféle kérdést tettek fel, és a Szűzanya válaszolt rájuk. A papoknak azt üzente: „A papok higgyenek szilárdan, és vigyázzanak az emberek hitére!” Jakov és Mirjana ismét jelet kért, mert az emberek hazugsággal és kábítószer-fogyasztással kezdték vádolni őket. „Ne féljetek semmitől” – válaszolta a Szűzanya.
Elválás előtt arra a kérdésre, hogy jön-e még, jelezte, hogy igen. Útközben lefelé Podbrdóban a Szűzanya még egyszer megjelent, és a következő szavakkal búcsúzott: „Isten legyen veletek angyalaim, menjetek békével!”
Az ötödik nap
1981. június 28-án már a hajnali óráktól kezdve nagy tömegek gyűltek össze. Délben körülbelül 15 000 ember volt. Ugyanezen a napon a plébános atya, Zovko Jozo megvizsgálta a gyerekeket az előző napokban látottak és hallottak alapján.
A szokásos időben ismét megjelent a Szűz Mária. A gyerekek együtt imádkoztak vele, majd faggatni kezdték. Vicka például megkérdezte: „Kedves Hölgyem, mit akarsz tőlünk és mit akarsz a papjainktól?” A Szűzanya így válaszolt: „A nép imádkozzon, és szilárdan higgyen!” A papokkal kapcsolatban azt válaszolta, hogy szilárdan higgyenek, és segítsenek másoknak is ebben.
Azon a napon a Szűz Mária többször is megjelent. Az egyik ilyen alkalommal a gyerekek megkérdezték tőle, miért nem jelenik meg a plébániatemplomban, hogy mindenki láthassa. Ő így válaszolt: „Boldogok, akik nem látnak, de hisznek.”
Annak ellenére, hogy a tömeg lökdöste őket, kíváncsiskodtak, valamint nehéz és fülledt nap volt, a gyerekek úgy érezték magukat, mintha a mennyországban lennének.
A hatodik nap
1981. június 29-én a gyerekeket Mostarba vitték orvosi vizsgálatra, amely után „egészségesnek” nyilvánították őket. Azon a napon a Jelenések-hegyen a tömeg nagyobb volt, mint valaha. Amint a gyerekek megérkeztek a megszokott helyre és elkezdtek imádkozni, megjelent a Szűzanya és azt mondta: „Az emberek higgyenek szilárdan, és ne féljenek!”
Azon a napon egy doktornő, aki követte és megfigyelte őket a jelenés alatt, meg akarta érinteni a Szűzanyát. A gyerekek oda vezették a kezét, ahol a Szűzanya válla volt, bizsergő érzést érzett és ateista létére elismerte, hogy valami furcsa dolog történik.
Ugyanezen a napon egy Daniel Šetka névű gyermek csodálatos módon meggyógyult. Szülei elhozták Medjugorjébe és kifejezetten a gyógyulásért imádkoztak. A Szűzanya megígérte, hogy ez akkor fog bekövetkezni, ha a szülők imádkoznak, böjtölnek, és erősen hisznek. A gyermek ezután meggyógyult.
A hetedik nap
1981. június 30-án két fiatal lány megpróbálta egy autóban elcsalni a gyerekeket a szokott időpontban, hogy lemaradjanak a jelenésről. Végül egy különös késztetés hatására kiengedték őket és azonnal leborultak imádkozni. Közben Szűz Mária ugyanúgy megjelent, akit látni lehetett a távolban, és mikor észlelte a gyerekeket, feléjük fordult.
Nem sokkal ezután a rendőrség akadályozni kezdte a gyermekeket és a zarándokokat Podbrdóban, a jelenések helyszínén. De a Szűzanya továbbra is megjelent nekik titkos helyeken, otthonaikban és a mezőkön. A gyerekek buzgón kérték a Szűzanya tanácsát, hallgatták figyelmeztetéseit és üzeneteit. A medjugorjei események így folytatódtak egészen 1982. január 15-ig.
Közben a plébános megkezdte a zarándokok fogadását Medjugorjéban a templomban, ahol a Szűzanya néha megjelent nekik akkoriban. Még maga a plébános is látta egyszer a rózsafüzér imádkozása közben a Szűzanyát.
1982. január 15-től a gyerekek a zárt plébániatemplomban látták a Szűzanyát. 1985 áprilisától az egyházmegyés püspök tilalma miatt azonban a gyerekek nem használták a templom területét jelenéshelyként. Ehelyett a plébániaház egyik szobájába mentek. Ez idő alatt, a jelenések kezdetétől a mai napig mindössze öt nap volt, amikor egyik gyermek sem látta a Szűz Máriát.
A Szűzanya nem mindig jelent meg ugyanott. A jelenések néha két percig, néha egy óráig tartottak. És nem jelent meg a gyermekek akaratára. Néha imádkoztak és várakoztak, de a Szűzanya csak egy kis idő múlva jelent meg, váratlanul. Néha csak egyiküknek jelent meg, a többinek pedig nem. Nem is mindig csak a fent említett látnokok előtt jelent meg, hanem mások előtt is. Állítólag a mai napig rendszeresen tiszteletét teszi Medjugorjéban.
Fotó: pexels.com
Forrás: medjugorje.ws
