A legfőbb különbség a spirituális kapcsolat és a hagyományos között, hogy az előbbi jóval érettebb. Mondjuk úgy, hogy magasabb szinten zajlik a megélése az átlagosnál. A kérdés az, hogy mennyire működhet két spirituális között a kapcsolat, és mennyire lehet sikeres akkor, ha az egyik fél nem spirituális?
Milyen egy spirituális kapcsolat?
A spirituális kapcsolat résztvevőinek legfőbb jellemzője bármily „meglepő” is legyen az, hogy spirituálisak. Hisznek valamiben, van valamilyen nézetük, filozófiájuk, vallásuk. Persze lehetnek más közös érdeklődési köreik, de ez az egyik. Ezenfelül valószínűleg mindketten elértek már egy bizonyos szellemi szintet ahol tudják, hogy a legfőbb dolog nem más mint a szeretet, illetve a szerelem. Számukra alap a bizalom, az őszinteség, a hűség, az empátia. Nemcsak önmaguk boldogsága, hanem a párjuk boldogítása is fontos számukra. Ők nem kérik a figyelmet, a törődést, hanem mindezt ösztönösen megadják egymásnak. Tudatosan vagy tudattalanul, de érzik egymás rezdüléseit, tudják, mikor van szüksége rá a másiknak. Igaz, hogy nem feltétlenül vannak egy szinten, de képesek húzóerőként hatni egymásra.
Nincsenek közöttük tabuk, bármiről tudnak beszélni és beszélnek is, amikor kell, mert tudják: ez építi a kapcsolatukat. Tudatosan törekszenek kapcsolatuk építésére. Nálunk nincs az, hogy megszerezték egymást és kényelmesen hátradőlnek. Mindig dobnak egy újabb farönköt szerelmük tüzére.
Azért nincsenek náluk hatalmi játszmák, mert egyenlő félként tekintenek egymásram és nem akarják egymást elnyomni. Azért nem féltékenykednek, irigykednek, akarják mindenáron birtokolni egymást, mert megbíznak a másikban. Fontos számukra a kedvesük boldogsága, és nem próbálják meg korlátozni. Élnek és élni hagyják egymást.
Ettől még ugyanúgy lehetek bosszantó szokásaik, negatív tulajdonságaik. De a spirituális párok tanítják egymást. Építő kritikával szolgálnak, tükörként „funkcionálnak”.
Ami még fontos: becsülik és tisztelik egymást. Vagyis megférhet egymás mellett két olyan spirituális ember is, aki más-más irányzat híve. Nem muszáj, hogy olyanok legyenek, mint két tojás. Akár azok, akár nem, ettől még ők is hajba kaphatnak azon (hiszen emberek), hogy ki tud jobban valamit (elvégre az egóval folyamatosan birkózunk) vagy kinek a vallása, irányzata jobb, bölcsebb. De ezek a viták magasröptűek, mert ezzel is építik a kapcsolatot.
Amíg két fél el tudja egymást, a másik fél hitét, nézeteit fogadni, addig a kapcsolatuk e tekintetben rendben lesz. Sok spirituális pár pont az érettsége és hite miatt tud szépen szakítani. Tudják, hogy mindennek oka van, hogy talán csak addig a pillanatig tartott a közös útjuk, amíg megtanultak valamit, és hogy vár rájuk valahol az igazi társuk.
Mi van akkor, ha az egyik partner nem spirituális?
Ugyanúgy működhet a kapcsolat ha megvannak azok, amik egy spirituális kapcsolatban is. Amennyiben van tisztelet, megbecsülés, szeretet, és nem korlátozzák egymást. Nagyon sok ilyen kapcsolat van, ahol az egyik fél spirituális, a párja pedig ezt elfogadja annak ellenére, hogy maga egyáltalán nem hisz benne, de nem zárkózik el tőle. Van, amikor a másik fél érdeklődő, kíváncsi marad és az nagyon jó. Ám azért sem szabad megharagudni, ha egyáltaln nem érdeklődő. Akkor a spirituális félnek ezt be kell látnia, és tiszteletben kell tartania a másik határait. Az nagyon rossz, amikor a spirituális partner WC pumpával próbálja letuszkolni az igét meg a hitét a másik torkán. Csak elriasztja vele, szétbarmolja a kapcsolatot.
De az is rossz, ha a nem spirituális egyén nem tartja tiszteletben a kedvese nézeteit és mondjuk viccet csinál belőle, kigúnyolja. Nemcsak rosszul eshet a másik félnek hogy szidják az istenét és kicsúfolják az angyalait, de bosszantó is lehet, amikor szemét módon alázni próbálják. És megérkeztünk a kapcsolatok másik mumusához. Az egyik a hit erőltetése, a másik a hit kicsúfolása. Emiatt mehetnek szét az akár működő kapcsolatok, mert természetesen egyiket sem kell elviselni. Lehet legyinteni a másik fél éretlenségére, de ha valakinek fájdalmat okoz, azt nem kell eltűrnie.
Végezetül, egy spirituális embernek is ugyanúgy fájhat a szakítás, mintha érzéstelenítés nélkül amputálták volna a lábát, de (idővel) belátja: ennek így kellett lennie. Sosem felejti el, hogy mindennek oka van, és minden helyzetből képes tanulni. Elkönyveli egy fontos tapasztalásként a kapcsolatot, majd tovább keresi a párját.
Fotó: unsplash.com
Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!
Hasonló cikkeink
