Vigaszt nyújtani egy gyászolónak, az egyik legnehezebb feladat. De ha nyitott rá, megpróbálhatjuk megkönnyíteni a sajgó szívét. Mit szoktak ilyenkor mondani a spirituális emberek?
Tiszteletteljes, de sokszor kevés az, hogy „részvétem”. Bár ismerjük a veszteség érzését, a szűnni nem akaró fájdalmat, és empátia ide vagy oda, nem nyújthatunk senkinek tökéletes, teljes vigaszt.
Egy spirituális ember így próbál egy kis vigaszt nyújtani a gyászolónak:
1. Már egy jobb helyen van, ahol tovább él
A spirituális ember hisz a Mennyekben, az Örök Nyár Szigetében vagy Seolban, de valamilyen formában hisz a túlvilágban. Sőt, talán maga a gyászoló is hisz valamelyikben! De nem is kell megnevezni. Szóval, mikor a fenti mondat elhangzik, nagyon megnyugtató tud lenni.
Igen, megnyugtatja a gyászoló lelket, hogy az elhunyt egy csodálatos, tökéletes helyen van, ahol nincs betegség, fájdalom, szegénység, szenvedés, csapások, semmi negativitás. Azon a paradicsomi helyen csak szeretet, béke, boldogság és nyugalom van. Meg a többi szerettünk. Miért ne hihetnénk azt, hogy ott éli az ember az életét? Hogy ott meg van az elhunytnak mindene? Tovább nézheti a foci meccseket, annyi tortát ehet, annyi bort ihat amennyit akar, vagy rengeteg macskája van. Miért ne hihetnénk abban, hogy ott minden álma megvalósult és maximálisan boldog?
2. Csak a teste halt meg, a lelke most kezdi meg utazását
Így is, úgy is borzasztóan hangzik, mert benne van a halál. Hogy nincs többé. Már nem fog az a test megölelni, ránk mosolyogni, az a szem a mi szemünkbe nézni, az ajka megcsókolni. De egy spirituális ember tudja, hogy a személy, az egyén nemcsak a testből áll, és hogy a lelke mindennél fontosabb, ami a halálakor kiszabadult. Igen, csak a test halt meg. Lejárt az ideje a porhüvelynek.
A lélek ekkor kiszabadul és megkezdi új utazását. Nagyon is él. Ettől olyan érzetünk lehet, hogy az illető csupán elutazott és egyszer újra viszont fogjuk látni. Amikor utána megyünk mi is… hiszen a halál csak egy állapot. Nem a vég. A test vége igen, de nem a léleké. Ezért valójában a halál a kezdet. Bár egy darabig nem látjuk az elutazott szerettünket, aki elment az előbb is említett mesés helyre, vagy megkezdi új életét – már ha valaki hisz a reinkarnációban. De ha hiszünk, akkor hihetünk abban, hogy akár még találkozunk az életben! Vagy gondoljunk arra, hogy ahová leszületik, oda biztos boldogságot és örömet fog vinni, mert egy csodálatos személy. Ezekre kell emlékeztetni a gyászolót!
3. Nincs egyedül a lélek
Megvan az a varázsa a búcsúnak, hogy legalább várhatjuk a következő találkozást. És kiindulva az előbbiekből, a lélek csupán előre utazott valahova, ahol később újra találkozunk vele. Ott, azon a fenséges helyen. Ám addig sincs okunk aggódni érte. Ott lesznek vele a szerettei, akik majd „szórakoztatják”. Most több időt tölthet az elhunyt a szüleivel, a feleségével, barátaival, akárkikkel. Ők majd addig gondoskodnak róla és vigyáznak rá. Ha képes vagy hinni a halál utáni életben, ez egész biztosan jó érzéssel fog eltölteni.
Ha pedig hiszel az angyalokban, akkor ne feledkezz meg róluk sem! Ők is vigyáznak rá és szeretni fogják, míg te oda nem érsz.
4. Mindig itt van velünk
Közhelyesnek hangozhat. Ám akik hisznek a szellemekben, a túlvilágban, számukra nem az. Egy spirituális ember jól tudja, hogy az a helyes, ha eltávozott lélek nem marad itt, hanem továbblép. Képes elengedni, mert ez kell ahhoz, hogy mindketten ráleljenek a békéjükre. Persze sok esetben nem lépnek át azonnal a szellemek, itt maradnak vigyázni ránk, segítenek és mikor úgy látják lassan megnyugszunk és helyre jövünk, akkor átkelnek. Kétségkívül addig is itt vannak velünk!
Érezhetjük, láthatjuk, hallhatjuk őt, álmodhatunk vele. De mikor eljön az idő, illik elengedni a szellem kezét, mert már máshova tartozik. Ám ettől még nem veszítjük el őt, hiszen akit szerettünk, annak lelkének kis darabkáját örökre a szívünkbe zártuk és bennünk él tovább. Meg az élő rokonaiban. Meg az emlékeinkben.
5. A következő életben újra találkozunk
A legtöbb spirituális ember hisz a reinkarnációban, és valóban egyáltalán nem olyan rossz hinni abban, hogy a következő életünkben újra találkozunk. Akár a Mennyekben, akár idelent a Földön. Hiszen a leszülető lelkek folyton keresik egymást és meg is találják, mivel emlékeznek egymásra. Talán most így találkoztatok! A következő életben pedig újra szerelmesek, apa-lánya, vagy gyermek és anyja kapcsolatban találjátok magatokat. Annyi lesz a különbség, hogy esetleg más viszonyban lesztek, de az biztos hogy még bölcsebbek, hiszen már eltöltöttetek együtt és külön is egy életet!
6. Tovább kell élned, mert Ő ezt akarja
Minden tiszta, megtért lélek azt szeretné, ha az élő boldog lenne. Boldognak akarja látni, amikor fentről vagy kitudja honnan, de lenéz rá. Törjünk össze, sírjunk, normális, ha depressziósak vagyunk és sokáig gyászolunk, de el kell jönnie a pontnak, amikor tovább kell lépnünk. Mert Ő ezt szeretné. Biztos lehetsz abban, hogy azt kívánja tőled, valósítsd meg a vágyaidat – és akár a régi, közös vágyaitokat –, utazz, élj, nevess, szeress. Nem akarja, hogy magányosan megsavanyodj a bánattól. Még ha elképzelhetetlen is, hogy elmenj szórakozni vagy újra férjhez menj, esetleg másik gyermeked legyen, ő igenis ezt kívánja.
Márpedig… ha ő azt akarja, hogy boldog legyél, nem gondolod azt, hogy illene eleget tenned a kérésének, akaratának? Mindegy, mikor állsz talpra, ám ha egyszer készen állsz rá, legyen meg és ne szégyellj új életet kezdeni!
Fotó: freepik.com
