Az egyik legmérgezőbb kapcsolat ami létezhet, az empata és a nárcisztikus szerelme. Az a szomorú benne, hogy jóformán mágnesként vonzzák egymást. A kiszipolyozó szerelem pedig szinte mindig az empata összeroppanásával ér véget.
Fontos, hogy tisztázzuk: az empaták nem valamiféle áldozati bárányok, akiket öröm becserkészni. Nem gyengék, akik a kedvességük, érzékenységük áldozatai, hanem a nárcisztikusoké.
Az empaták pozitívan gondolkodnak, mindenkiben meglátják a jót és természetes vágyuk a gyógyítás, a segíteni akarás. Ezzel pedig sajnos sok nárcisztikus visszaélhet, akik arra vágynak, hogy szeressék, istenítsék őket és törődjenek velük. Ehhez sajnálatos módon sokszor manipulációt, mérgezést és lelki bántalmazást használnak.
Miért olyan veszélyes a nárcisztikus és az empata kapcsolata?
Kezdetben a nárcisztikus kényelmet és biztonságot teremt az empatának. Olyannak tűnik, mint egy megtestesült álom. Engedi, hogy az empata kicsit belelásson, majd rokonszenvezzen vele. Megsajnálja őt és segíteni akar neki. Azt se feledjük el, hogy az empatának hatalmas szíve van. Szeret szeretni. Hisz abban, hogy mindenkiben van jóság és képes pozitív irányba fejlődni. Hamarabb kötődni kezd a nárcisztikushoz, mintsem fordítva, ahogy arra a Thinking Humanity is rávilágít.
De minél több szeretetet, figyelmet, törődést ad a nárcisztikusnak, annál irányíthatóbb lesz. Fokozatosan beleragad a pók erőteljes hálójába, ami nem engedi el. Közben megvan arról győződve, hogy minden a legnagyobb rendben van és jól alakul a kapcsolatuk. Már a kezdetektől fogva folyamatos visszajelzést kell adnia a nárcisztikusnak, aki azt kérdezi: „szeretsz engem?”, „miért szeretsz?” Ugyanis arra van igénye, hogy fényezzék és fürdőzzön a csodálatban meg az elismerésben.
Majd jönnek a tipikus nárcisztikus taktikák, mint amilyen a gyengéd önbizalomrombolás: lehülyézi, lehúzza, túl érzékenynek titulálja a másikat. Aztán következik a gázláng-jelenség, mert azt akarja elérni, hogy a partnere önbizalomhiányban szenvedjen. Elhiteti vele, hogy nem is mondott bizonyos dolgokat: „Soha nem mondtam ilyet!”, „Őrült vagy, csak képzeled a dolgokat.” – az a célja, hogy bizonytalanná váljon. Ezek a taktikák pedig elindítják az empatát a mentális stabilitásának romlásának útján.
Fokozatosan rátelepednek az empatára: irányítják, ellenőrzik, határokat szabnak neki. Az empatikus fél már abban is kételkedik, hogy egyáltalán szerethető-e. Ezek a manipulációs taktikák és kontrollmechanizmusok depresszióba üldözik. Bekövetkezik az, amire a nárcisztikus vágyott: függni fog tőle. Az empata azt hiszi, egyedül a nárcisztikus képes elviselni és szeretni, aki valószínűleg ezt hangoztatja is. Persze azért néha ad is egy kevéske szeretetmorzsát, ezzel is tartva a reményt a párjában, hogy megéri a kedvesével maradnia.
Az empatában tovább buzog a segíteni akarás: meg akarja menteni a szerelmét. Ha nem is teljes mértékben, de belátja, hogy lelki sérült és baj van vele. Ezért bíztatja magát: ki kell tartania, nem fordulhat el tőle, megérdemli az esélyt. Sőt, egyenesen azt gondolhatja: szüksége van rá.
Egyáltalán nem nehéz felismerni az empatának azt, ha egy nárcisztikus van mellette. Nemcsak azért, mert szomorú, lehangolt és depressziós lesz, hanem elszigetelődik másoktól, a barátaitól, rokonaitól és egyre kevésbé bízik magában és a képességeiben. A korábbi napsütötte mindennapjaiból hosszú, árnyékos nappalok lettek és talán azt sem tudja megmondani, mióta van ez, annyira hozzászokott. Végül egészen megtör.
Lelki beteg lesz. Talán idegösszeroppanást kap. Már a szerettei sem ismerik meg, annyira eltorzul. Egyes empaták ilyenkor eszmélnek rá arra, hogy boldogtalanok és párjuk önző, aki lényegében kihasználja.
Eleinte talán még megpróbál szembeszállni, de szinte mindig az a vége, hogy megadja magát és beletörődik a helyzetébe, mivel a nárcisztikus durván nekimegy. Megsértődik, napokon át távolságtartó lesz, szeretetmegvonással bünteti. Az érzelmi zsarolás az egyik legismertebb fegyverük, ezért megfélemlítéssel és fenyegetéssel is próbálkozik: „Elhagylak, ha így viselkedsz.” Vagy lélekölő vitákba bocsátkozik, amelynek lényege, hogy mindenről a párja tehet. Márpedig egy ilyen szuperézékeny ember nem bírja a vitát, a hangos szót, és inkább visszavonulót fúj.
Hogy érhet véget egy ilyen kapcsolat?
A nárcisztikus ritkán küldi el az empatát, de olykor az is megesik. Általában az empatikus fél tör össze annyira vagy tesz szert külső forrásból olyan mértékű erőre, hogy képes legyen kilépni. De utána hajlamosak magukat okolni a kapcsolat sikertelenségéért és azért is, hogy nem tudtak segíteni a társuknak.
Később persze kitisztul a látásuk és rájönnek, milyen egyoldalú, mérgező kapcsolatban éltek. Be fogják látni: nincs velük semmi baj, és hogy nem is az ő tisztük mindenkit megmenteni. Ebben a kapcsolatban ők voltak az áldozatok.
Akkor már az lesz a bajuk: miért nem léptek ki előbb és hálásak lesznek azért, hogy végül megszabadultak a párjuktól. De attól még értékes leckeként tekintenek a kapcsolatukra, az együtt töltött időre és megtanulnak szeretettel gondolni az exükre.
Megkezdődik az empata átalakulása. Általában baráti, rokoni, vagy szakértő segítségével ismét megtalálják önmagukat. Képesek lesznek megint ragyogni, önazonosnak és boldognak lenni. A világ ismét egy örömteli és szép hely lesz számukra. Idővel, de meg fog gyógyulni a lelkük.
A nárcisztikus továbblép és legfeljebb keres egy másik empatát. Ritka az, aki magában kezdi keresni a hibát és rájön, ő szúrta el a dolgokat, ezért meg akar változni. Elkönyveli, hogy az exe tehet mindenről és ennyi, keres egy másik áldozatot. Nem lesz lelkiismeret-furdalása a történtek miatt.
Az empata viszont felépül, tanul a történtekből és még bölcsebb, gazdagabb lesz az élete.
Fotó: unsplash.com
Forrás: therapyroute.com
Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!
Hasonló cikkeink
Hogyan gyógyulhat fel egy empata a nárcisztikus bántalmazása után?
