A boldogság nyomában c. film egy igaz történetet dolgoz fel egy férfiről, aki magára maradt a kisfiával és a semmiből épített várat. Mert remélt, álmodott, küzdött, kitartott és megmerte valósítani önmagát!
A sztori
A 2006-os A boldogság nyomában Christopher Gardner igaz történetét dolgozza fel.
Van nekünk egy családapánk (Will Smith), aki fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy eltartsa a családját. Csontsűrűség mérőket árul több-kevesebb sikerrel. A létminimumon élnek, totál szegénységben, és gyakran kap hajba a szintén két műszakban dolgozó nejével, akinek kezd elege lenni a csóróságból meg az adósságokból.
De Chris mindenen mosolyog és próbál pozitív maradni. Van egy különleges képessége – nálam, aki világ életemben bukdácsoltam matekból és a tanárok kegyelméből éltem, pláne természetfeletti képességnek számít a matektudás –, vagyis rohadt jól ért a számokhoz. Kap is egy tippet, hogyan lehet az embernek Ferrarija és miért mosolyog minden ember, aki a tőzsdéről jön ki… így belevág egy képzésbe, hogy bróker legyen belőle.
A nejének viszont csak a lóvé kell, nem az üres ígéretek és álmok. Előbb lelép a fiával, majd végül ott hagyja Chrisnek, aki végig tigris módjára küzdött a fiáért. Na igen ám, de jön a kilakoltatás és a szomorú tény: a vagyonod 21 dollárból áll.
Durva drámai jelenetek vannak benne, ahogy Chris küzd azért, hogy pénzhez jusson, miközben küzd ő saját magával is, a tehetetlensége és a kétségbeesése ellen. Hogy próbálja megértetni a fiával, miért kell a metróban csövezniük meg egy nyilvános mosdóban aludniuk. Hogy mennyit kell jópofiznia a nagykutyákkal hogy elérjék, ne csak a bőrszínét nézzék, hanem vegyék észre a tudását. Az élete maga a küzdelem, rohanás hogy pénzt szerezzen, tanuljon, gyerekért menjen az oviba, majd tovább rohanás a hajléktalan szállóra.
Végül Chris Gardner nem csak munkát kapott a valóságban a Bear Stearns befektetési banknál, de olyan milliárdossá nőtte ki magát, aki utána saját céget hozott létre…
Mit tanulhatunk A boldogság nyomábanból?
Minden ember ugyanolyan értékes. A filmben szó van arról, hogy Christ cseszegetik a bőrszíne miatt. Nem a szín számít, hanem ami belül van. Tessék, Chris Gardner is milyen sokra vitte önerőből!
Gondoljunk bele… hogy vajon hány meg egy hány ember járhat ugyanebben a cipőben, és mi sokszor semmibe vesszük vagy leszóljuk őket. Ahogy a gazdagokra is azt mondjuk: biztos loptak vagy csaltak. Ez a film erre is rámutat, hogy nem hihetünk ilyen téren annak, amit a szemünk lát. Nem mindenki kerül a saját hibájából az utcára, mert mondjuk elitta a pénzét, mint ahogy vannak olyan gazdagok is, akik tényleg megdolgoztak a pénzükért. Mi a tanulság? Ne legyenek előítéleteink.
Vigasztalódjanak azok, akik azért panaszkodnak, mert „nincs elég pénzük” vagy nem mehetnek külföldi nyaralásra… mindig van valaki, aki nálunk is rosszabb helyzetben van. Ha van tető a fejünk felett, étel az asztalunkon, már nem lehet olyan rossz az életünk…
Chris soha nem adta fel. Lehet, hogy voltak sötét gondolatai, de mégis kitartott. Nem vetett véget az életének, nem lett belőle bűnöző. Elgondolkodtató, vajon hányan lennénk képesek így küzdeni, nem pedig gyáván kiszállni az élet körforgásából. Igen, talán neki motiváló erő volt, hogy ott a fia. Innen is látszik, milyen sokat számít, ha néha félretesszük a saját igényeinket, vágyainkat és a szeretteinkre gondolunk, hogy értük kell kitartanunk.
Ahogy az a filmben is elhangzik, sose higgyünk azoknak, akik azt mondják nem vagyunk képesek valamire. Ha van egy álmunk, sose mondjunk le róla! „Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!” Minden csak önerő, akarás, elszántság és kitartás kérdése.
Kiemelném a harmadik amerikai elnök, Thomas Jefferson szavait: „Jogunk van az élethez, a szabadsághoz, és a boldogságra való törekvéshez.“ – Kell magyaráznom, hogy jogod van küzdeni és tenni a boldogságodért?
Szóval vegyünk egy kis példát… ha motivációra, inspirációra vágynál, nézd meg ezt a filmet!
