Sokan áhítoznak az örök fiatalság és szépség után. Adaline varázslatos élete pedig a legmerészebb vágyukat eleveníti meg. Mi van, ha megtörténik és csakugyan sikerül megragadnod a húszas vagy a harmincas éveid elején?
A sztori
Adaline Bowman 1908-ban született és 1929-ben, 21 évesen megismeri élete szerelmét és férjhez megy. Születik egy kislányuk és boldog családi életet élnek, amíg nem történik egy váratlan tragédia. Főhősünk, akit a bájos és gyönyörű Blake Lively alakít, magára maradt 5 éves kislányával. De még csak most jön a java: 29 évesen autóbalesetet szenved. Meghal egy rövid időre, de egy villámcsapás visszaadja életét.
Az idő múlásával egy különös dologra lesz figyelmes. Nem öregszik. Ugyanolyan szép és fiatal, mint húszas évei végén. Ez egy idő után nem kis kellemetlenséget okoz neki, hiszen, hogy lehet valaki 44 évesen is botrányosan fiatal?
A következő 8 évtizedben folyamatosan úton van, személyazonosságot vált, és mindezt a legnagyobb magányban teszi. Mi mást tehetne, mikor fél kiadni a titkát? De ha meg titkolózik, előbb-utóbb lépnie kell, hiszen nem tudja megmagyarázni, miért nem öregszik. Nincs rá tudományos magyarázat. Így hát a titkát és egyúttal szívét őrizve a munkájának él, miközben a sors előszeretettel vágja arcon újra és újra: a lánya nyugdíjas otthonba költözik és a negyedik kedvenc spánieljét is el kell altatni. Mindenki megöregszik, csak ő nem.
Majd megismerkedik Ellis Jonesszal, a karizmatikus férfival. A második olyan férfi, aki a férje halála után felkeltette a figyelmét. Mikor közelebb kerülnek egymáshoz és a férfi bemutatja családjának, bizony úgy tűnik: a titka veszélybe kerülhet, ezért ideje továbbállni.
Mit tanulhatunk az Adaline varázslatos élete című filmből?
Az igazság az, hogy nem egy életeket megváltó film, mint amilyen A viskó vagy A békés harcos útja. De szép és kellemes, szórakoztatóan laza, könnyed a története. Lehet, hogy nem világosodunk meg tőle, de megéri rászánni az időt.
Nem kifejezetten spirituális, inkább romantikus dráma egy kevéske misztikummal meghintve.
Ám igazán elgondolkodtató az a része, hogy tényleg, annyian vágynak az örök fiatalságra, de belegondolnak a következményeibe? Oké, hogy évtizedekre konzerválódsz, de közben mindenki megöregszik körülötted akit szeretsz, és idővel meg is halnak. Igen, mindig lehet új életet kezdeni, de nem gondolnám, hogy sokan szeretik átélni a veszteséget, a gyászt, újra meg újra.
Ha nagyon ki kellene emelni valamiféle bölcsességet a filmből, az ez lenne: élj a mának! Ne azon töprengj mi volt régen, mit rontottál el, de ne is a jövőben időzz, ami még meg sem történt. Ahol hatalmunk van az életünk fölött, az a jelen pillanat, mindegy mennyi ősz hajszálad van.
És az is igaz, hogy bizonyos esetekben nem lehet elfutni a múlt elől, ezért jobb szembenézni vele, megbékélni azokkal, akik bántottak vagy bocsánatot kérni azoktól, akiknek te okoztál fájdalmat. Rendbe kell tenni és elfogadni úgy, ahogy van.
