Előfordult már, hogy megborzongtál attól, amit a gyermeked egy korábbi életéről mesélt? Olykor a gyerekek történetei előző életükről olyan részleteket tartalmaznak, amik láthatóan túlmutatnak az életkorukon, vagy egyáltalán nem illenek a jelenlegi életükbe. Ezek a gyerekek által mesélt történetek néha olyan dolgokról szólnak, amiket lehetetlen lenne tudniuk, rendkívül izgalmasak, és elgondolkodtatnak minket a reinkarnáció titkairól. Lehet, hogy tényleg emlékeznek az előző életükre?
Szülők osztották meg hátborzongató történeteiket arról, mit mondtak a gyerekeik, ami miatt elgondolkodtak a reinkarnáció létezésén, és talán téged is elgondolkodtat majd.
„Nem, mama… az előző életemből. Egy másik nő volt az anyám.”
Egy szülő egy különösen nyugtalanító pillanatot osztott meg a gyerekével kapcsolatban. Egy régi temető mellett sétálva a hároméves gyerek csak úgy azt mondta: „A bátyám ott van bent.”
Amikor a szülő közölte vele, hogy nincs testvére, a gyerek így válaszolt: „Nem, mama… az előző életemből. Egy másik nő volt az anyám.”
Ez eléggé élénk emlék egy kisgyerektől, nem igaz?
„Biciklizni olyan, mint krumplit termeszteni, anya. Azt sosem felejted el.”
Ez a történet egyszerre kedves… és egy kicsit furcsa is. Egy szülő arról mesélt, hogy a fiával arról beszélgetett, hogyan termesztettek krumplit, amikor még fiatal volt. A kisfiú figyelmesen hallgatta, majd valami igazán különöset mondott: „Igen, ez igaz, biciklizni olyan, mint krumplit termeszteni, anya. Azt sosem felejted el.”
Hogy mi a kapcsolat a krumpli és a bicikli között? Az nem derült ki. Mégis, a mondat mélyen beleégett a szülő emlékezetébe – mintha a gyerek valami régi, talán egy előző életből származó emléket idézett volna fel. Valami teljesen hétköznapi dolgot… például a krumpliföldet.
„Egyedül haltam meg.”
Na, ez az a történet, amitől tényleg a hideg kirázza az embert. Egy édesanya idézte fel, mi történt, amikor a legkisebb lánya körülbelül hároméves volt. Egy teljesen hétköznapi beszélgetés közben a kislány csak úgy odavetette: „Egyedül haltam meg.” Amikor az anyuka megkérdezte, mire gondol, a kicsi így folytatta: „Nem akkor, amikor te voltál az anyukám, hanem amikor az előző anyukámmal éltem. Neki is barna bőre volt, meg nekem is. Megcsípett egy pók, és egyedül haltam meg.”
„Remélem, nem megyek vissza a mennybe.”
Egy újabb hátborzongató történet: egy szülő ötéves fia egyszer megkérdezte: „Mikor leszek 23?” A szülő azt válaszolta: „18 év múlva.” Erre a gyerek így felelt: „Remélem, nem megyek vissza a mennybe, mert akkor voltam 23 éves, amikor legutóbb meghaltam.”
„Hiányzik a családom.”
Ez a történet mindent visz. Egy hatéves lány egyszer betört a házba a könnyeivel küszködve, és azt mondta: „Hiányzik a családom.” A szülő megkérdezte, kiről van szó, gondolván, hogy talán egy nagyszülőre vagy barátra utal. De a kislány így folytatta: „A pocakodba való érkezésem előtt éltek velem az égben. Titeket azért választottalak, mert dühös voltam rájuk, de most hiányoznak.”
Hát… oké…
„Én vagyok a nagymamátok.”
Hailey két hónappal az után született, hogy a dédnagymamája, Irene meghalt. Egy nap Hailey felébredt, és kijelentette: „Ma van a 95. születésnapom!”
Amikor a család próbált logikusan érvelni, Hailey ragaszkodott hozzá: „A nevem Irene. Én vagyok a nagymamátok.”
A család teljesen megdöbbent. Hailey soha nem találkozott Irénnel, mégis valahogy emlékezett rá. Másnap reggelre azonban mindent elfelejtett, mintha csak egy múló pillanat lett volna.
Előző élet űrhajósként
A fiam egyszer azt mondta, hogy az előző életében űrhajós volt. Nem amerikai asztronauta, hanem az orosz megfelelője, a kozmonauta. A szóval ő maga még soha nem találkozott – mesélte egy amerikai anyuka.
Beszélgetés a nagymamával
Aggódva bementem a lányom szobájába, amikor hároméves volt, és elkezdett érthetőbben beszélni. A szobában senki sem volt. Eleinte azt hittem, csak a játékával játszik. Néhány nappal később ugyanaz történt, de megkérdeztem tőle, kivel beszélget. Ő így válaszolt: „A nagymamáddal.” Feltételeztem, hogy az anyámat érti, aki nemrég halt meg, ezért mutattam neki egy fényképet róla. Erre azt mondta: „Nem, a te nagymamáddal.” Mosolygott, és hozzátette: „Igen, ő az.” Meglepődtem, mert nem voltak kitéve képek a nagymamról. Ő 1991-ben hunyt el, a lányom pedig 2015-ben született.
Lesznek még bombák?
Amikor körülbelül négyéves voltam, a családommal költöztünk. Egy vidéki faluban néztünk egy házat, ami közvetlenül egy második világháborúban fontos repülőtér mellett állt, és a mögötte lévő mezőkön még mindig ott voltak használaton kívüli bunkerek. Amint megláttam őket, odarohantam anyukámhoz, megfogtam a karját, és megkérdeztem: „Lesznek még bombák?” – és nagyon ideges lettem. Senki soha nem beszélt a háborúról, ez az 1990-es években történt, és még tévénk sem volt. Anyukámat teljesen megijesztette az egész.
Az előző szüleid
Amikor a lányom 3 éves volt, a tengerparti nyaralásunk alatt meglátott egy nagy hajót, és azt mondta: „Ez olyan, mint amit az előző szüleimnek volt, mielőtt meghaltatok.”
Megkérdeztem: „Más szüleid is voltak előttünk?” Ő nyugodtan elmagyarázta, hogy ne aggódjak, azok régen az ő szülei voltak, jóval azelőtt, hogy a férjem és én megszülettünk volna, de a hajó, amin voltak, darabokra tört, és azóta az óceán fenekén nyugszanak. Azt is elmondta, hogy amikor az „előző” szülei meghaltak, őt és a lánytestvérét, Brinellát, szét kellett választani, mert senki sem tudta őket együtt felnevelni. Brinella Ausztráliába került, ő pedig Írországban maradt. Mi az Egyesült Államokban élünk.
KAPCSOLÓDÓ: „Meghaltam, és felmentem a mennybe” – hátborzongató dolgot állít az 5 éves kisfiú
Ezek csak gyerekek képzelgései… vagy valami több?
Minden történetben van egy közös pont: a gyerekek szavai többet sugallnak, mint puszta fantázia vagy képzelgés. Olyan határozottsággal beszélnek előző életekről, mintha valóban átélték volna ezeket az emlékeket, nem pedig kitalálták volna őket.
Persze nem lehetünk biztosak abban, hogy az előző életek valósak, de ezek a sztorik elgondolkodtatnak. Akár elfeledett múlt pillanatai, akár egy gyerek gazdag képzeletének termékei, érdemes odafigyelni rájuk, mielőtt a gyerekek felnőnek, és ezek az „egy másik életből” származó emlékek teljesen eltűnnek.
Te mit gondolsz? Lehet, hogy ezek a kisgyerekek valóban hozzáférnek korábbi életeik emlékeihez, vagy mindez csak véletlen egybeesés?
Forrás: Baby Domain
