Ez tény. A háziállatod elvesztése pontosan ugyanúgy fájhat, mintha egy szeretett rokont, barátot vesztettél volna el.
Hónapokat, éveket, vagy akár évtizedeket töltöttél el vele. Meglehet, egészen kicsi kora óta nevelted, gondoztad, és szeretted őt. Ott volt minden reggel, mikor kinyitottad a szemedet, ő köszöntött elsőként, mikor hazaértél a munkahelyedről. Megosztottad vele az örömödet, a bánatodat. Délutánonként együtt játszottatok, filmnézős estéken összebújtatok. Bármi is történt veled, ő mindig ott volt neked. Kettesben voltatok vagy az egész családdal, de egyben biztos voltál: rá mindig számíthatsz.
Úgy nézett fel rád, mintha egy isten lennél, és tudtad: úgy fogad el téged, ahogy vagy. Pont úgy szeretett téged, ahogy te őt.
Hát nem olyan, mintha egy emberről, akár gyermekről lenne szó? Pedig ő a cicád, kutyád, tengeri malacod, de a te szemedben olyan volt, mint egy ember. Olyan szeretettel viseltettél iránta, mint egy gyermekkel szemben. De egy biztos: számodra a kisállatod családtag volt. Talán nem tettél különbséget a többi rokonoddal szemben, talán igen, mert még néhány rokonodnál is jobban szeretted. Egyikben sincs semmi rossz. Mindennek oka van. Oka van annak, ha valaki jobban szereti a négylábú vagy éppen kétlábú társát más emberekhez képest, de megint csak egy dolog biztos: erősen kötődött hozzá.
Mert a kapcsolatuk a feltétel nélküli szereteten alapult.
Valószínűleg ezzel te is tisztában vagy, ahogy a sorstársaid is, és azok, akiknek házi kedvencük van. Így ebből kifolyólag, rettenetes fájdalmat érzel, amikor meghal. Mindegy, hogy betegség, baleset vitte el vagy öreg volt, a fájdalom ugyanolyan intenzív, de ami a legfontosabb: létjogosult.
Igenis van létjogosultsága a fájdalomnak, amit akkor érzel, amikor elveszíted az imádott kutyádat, macskádat.
Hiszen szeretted őt. Talán többet adott neked, mint bármely más ember. Tagadhatatlan az idő, amit együtt töltöttetek, ott van a sok emlék, a sok ajándék, amit egymásnak adtatok. Hogy a viharba ne fájna az elvesztése?
Szóval megnyugodhatsz: normális, amit érzel. Teljesen rendben van a fájdalmad és az, hogy gyászolod a háziállatodat.
Amin pedig keresztülmész a gyászfolyamat során, az szinte megegyezik azzal, amit egy ember elvesztésénél érezhetsz. Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter a Halálról és haldoklásról című könyvében írt az 5 szakaszról: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás – amit a halálos betegekkel készült interjúk alapján állított fel. Bár ezt Elisabeth Kübler-Ross az emberek esetén állította fel, de lényegében ugyanezt érzik azok, akik a társállatukat veszítették el. Ugyanakkor Onody Viktória a petloss.hu alapítója – akitől magam is tanultam a gyászfeldolgozás során – elmondja, hogy az 5 szakasz nem linerális, olykor visszatérhetünk egy-egy szakaszhoz, és ki is hagyhatjuk őket. Valamint az 5 szakasz nem tükrözi a gyászban megélt érzelmek sokaságát, mint például a bűntudat, a megbánás.
De egy valamire nem létezik pontos meghatározás: meddig fog tartani a fájdalommal, szenvedéssel teli gyász. Ez lehet néhány hónap, de akár több év is. És bizony kell is gyászolni, nem szabad elsiklani felette, akármennyire is kínzó legyen. Ha nem teszed, abba belebetegszel, nemcsak lelkileg, hanem testileg is.
Meg kell tanulnod együttélni a gyásszal, mivel sosem fog eltűnni.
Mindig hiányozni fog a kiskedvenced. De a gyászfeldolgozás során megszabadulsz az olyan negatív érzésektől, mint amilyen a harag, a düh, a bűntudat, a gyűlölet, hogy a végén a béke és a szeretet maradhasson.
Ezt pedig nem könnyű egyedül elérni. Ám sokan szégyellik az érzéseiket, a fájdalmukat, ezért nem fordulnak szakértőhöz. Hazánkban hivatalosan egyetlen kisállat veszteség és gyász specialista van, aki nem más, mint a már említett Onody Viktóra.
Sajnos olyan társadalomban élünk, ami megkérdőjelezi a kisállat veszteség során érzett fájdalom létjogosultságát. Ez olyan… irreális. Hiszen valaki 10, ha szerencsés, akkor 20 évet is eltölt a kutyusával, a macskájával. Megosztotta vele az életét. Hogy a fenébe ne lenne reális a fájdalma? De még ha nem is állt rendelkezésükre annyi idő… akkor sem kevesebb a fájdalom, amit érez, hiszen egy tiszta, feltétlen szereteten alapuló kapcsolat volt. Mások attól lesznek depressziósok, hogy fél év után szakítottak a partnerükkel, ami után szintén egyfajta gyászt élnek meg az emberek. Mitől olyan elképzelhetetlen, hogy valaki a kisállata halálát gyászolja?
Egyszerűen mások vagyunk, másképp kötődünk az állatokhoz.
Egyesek egyáltalán nem kötődnek az állatokhoz vagy szimplán haszonállatként tekintenek rájuk. Mások esetén jóval szorosabb és szeretetteljesebb ez a kapcsolat, és számukra családtag a kisállat. És olyanok is vannak, akik érzelmileg függenek a társállatuktól. Ezt el kell fogadni, ahogy azt is, ha valakit mélységesen megrendít a szőrős kis barátjának elvesztése.
Éppen ezért járna ugyanúgy a szabadnap a gyászolóknak, mint egy ember esetén.
Ha meghal a rokonod, bejelented a főnöködnek és elenged, ugyanis közeli hozzátartozónk esetén két nap rendkívüli szabadság jár a Munka Törvénykönyve alapján. De ez sajnos nem érvényes a társállatokra, legalábbis hazánkban. Kolumbiában már beiktatták a törvényt, és két nap fizetett szabadság jár azoknak, akik elvesztették a kedvencüket. Ugyanez a helyzet Kanadában is. Hazánkban nagyobb az esélye annak, hogy kiröhögik az embert vagy értetlenül néznek rá, mivel felfoghatatlan számukra, ha valaki amiatt szenved, mert meghalt a kisállata, pedig épp olyan fájdalmas, mintha a gyermekét veszítette volna el.
De amíg türelmesen várunk arra, hogy az ország megérjen erre, addig a gyászoló fogadja el, hogy normális, amit érez, és merjen bátran segítséget kérni. Mivel nincs egyedül.
Rengetegen gyászolják a szeretett négylábú barátjukat, méghozzá magányosan, egyedül szenvedve. Egyedül is fel lehet dolgozni, ám meglehet több időbe telik, de annak is fennáll az esélye, hogy nem sikerül. Bár igazság szerint semmilyen gyásznak nincs kultúrája a hazánkban, és még mindig tabu, legyen szó emberrel vagy állattal kapcsolatos gyászról. Viszont nem kell ennek így lennie a Te esetedben.
Beszélj róla. Csatlakozz egy gyászfeldolgozó csoporthoz vagy keress fel egy szakértőt. De, ami a legfontosabb: éld meg a gyászodat, mert jogod van hozzá!
Fotó: freepik.com
