Aki látta az Az Otthonunk (Nosso Lar), És az élet megy tovább, illetve a Levelek a túlvilágról című spirituális filmeket, annak nem kell őt bemutatnom. Másoknak viszont annál inkább, mert ha valaki holtában is megérdemli a figyelmet, akkor az ő! Chico Xavier, a világhírű brazil médium, aki felnyitotta a szemünket és elénk tárta, hogy mi vár bennünket a túlvilágon.
Chico Xavier vagyis Francisco Cândido Xavier 1910. április 2-án született és 2002. június 30-án halt meg. Népszerű filantrópus és médium volt. 60 éves korára 450 könyvet és több ezer levelet írt az úgynevezett automataírás, vagy másképpen szólva pszichográfia segítségével.
A Chico által írt könyvek a vallásról, a filozófiáról szólnak, illetve azokból a levelekből is készültek könyvek, amiket az elhunyt személyek diktáltak neki a családjaik tájékoztatásául. Könyveit a becslések szerint 50 millió példányban adták el, és az általa létrejött bevétel jótékonysági célokra került.
Xavier Pedro Leopoldoban, Minas Gerais államban született, de mindenki csak „Chico Xavier“-ként emlegette (Chico a portugál beceneve a Francisconak). Xaviernek volt egy lelki vezetője, akit Emmanuelnek hívtak. Az ókori Rómában élt szenátorként, mint Publius Lentulus, de később is leszületett Spanyolországban Damien atyaként, később pedig egy Sorbonne-i professzorként.
Chico azt állította, hogy van egy csatorna a szellemek számára, de ez nem azt jelenti, hogy csodákat tesz vagy gyógyít. Úgy mesélte, hogy nem tud kapcsolatba lépni egy elhunyt személyével, csak akkor, ha a lélek hajlandó vele beszélgetni.
Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején megjelenő televíziós beszélgetésekben való részvétele segített létrehozni a Spiritizmus Tanok legfontosabb alaptételeit Brazíliában, és több mint 5 millió követőre tett szert. Xavier népszerűsége egész életében változatlan maradt Brazíliában. Egészségügyi problémái ellenére haláláig, 2002. június 30-ig Uberabában folytatta munkáját. 2010-ben Brazíliában megjelent egy film az életéről.
Fiatal évei és munkássága
Apja, João Cândido Xavier lottószelvény árus, anyja pedig Maria João de Deus katolikus háziasszony volt. Az életrajzkutatók szerint négy éves volt, amikor először fény derült a tehetségére. Azt állította, hogy hallja és látja a szellemeket. Az anyja meghalt, amikor 5 éves volt. Elmondta, hogy beszélt az anyja szellemével és az emberek persze őrültnek hitték.
Francisco az állami iskola mellett, fiatalon kezdett dolgozni, hogy segítsen apjának és mostoha anyjának. Ám az iskolában és a gyülekezetben Francisco paranormális ereje állandóan bajba sodorta. Egyszer pedig Cidália, a mostoha anyja arra kérte Francisco-t, hogy kérdezze meg anyja szellemét arról, hogy hogyan akadályozza meg, hogy a szomszéd ellopja a zöldségeiket. Amit a szellem ajánlott az bevált, cserébe az apja viszont kivizsgálásokra küldte a fiút.
Scarzelli atya, a katolikus pap megvizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a fiú kórházba helyezése tévedés lenne, hiszen csak „gyermeki fantáziája“ játszik vele. Scarzelli egyszerűen azt tanácsolta a családnak, hogy korlátozza az olvasását, úgy gondolta, hogy ez a színes fantáziának oka, és küldjék olyan helyre dolgozni, ahol szigorúan fogják. Így került egy textilgyárba.
1924-ben befejezte az általános iskolát és soha nem tanult tovább, hanem teljes állásban kezdett dolgozni. Az erős keresztényi vonal mellett sosem maradtak el a látomásai vagy az, hogy képes a szellemekkel társalogni.
Kapcsolat a spiritizmussal
1927 májusában a nővérén, Maria Xavieren a megszállás tünetei ütköztek ki, de mint kiderült, csak a spirituális képességei kezdenek felszínre törni. Ezzel párhuzamosan állítólag új üzenetet kapott az anyjától, amelyben azt ajánlotta, hogy alaposan tanulmányozza Allan Kardec könyveit. Júniusban Francisco megalapította a Luiz Gonzaga Spirituális Központot (spirituális egyház) egy bátyja tulajdonában lévő fából készült raktárban. Júliusban egy úgynevezett „jóindulatú szellem“ irányításával tizenhét oldalt írt automataírással és egy portugál meg egy brazil újság is közölt belőlük.
1931-ben Brazíliában széles körben ismertté vált, amikor kiadta első, Parnassus Beyond the Tomb című könyvét, amiben halott brazil és portugál költök „újabb” művei voltak. Ekkor találkozott először a spirituális mentorával Emmanuellel „egy fa alatt, egy víztározó közelében“… Chico szerint a mentora tájékoztatta a küldetéséről, hogy könyveket kell írnia, és hogy legyen hűséges Jézushoz és Kardechez még akkor is, ha ez ellentétes vallási alapokat jelent.
Ekkoriban találtak szürkehályogot a szemein, amivel élete hátralevő részében együtt kellett élnie. A szellemek és mentorai – mivel volt mellette még egy –, Emmanuel és Bezerra de Menezes arra utasították, hogy kezeltesse az orvosokkal, mert a szellemektől nem számíthat kiváltságra.
1935-ben a Luiz Gonzaga Spirituális Központ megkezdte a tevékenységét és segíteni kezdett a rászorulókon a képessége segítségével. Ebben az időben rengeteg ajándékot és kitüntetést kapott, de mindegyiket visszautasította. Viszont Fred Figner hatalmas mennyiségű pénzt adományozott neki, amelyet haladéktalanul a Brazíliai Spirituális Szövetség rendelkezésére bocsátott, akikre még a szerzői jogait is ráruházta.
Fontos tudni, hogy világ életében közalkalmazott volt, sosem csinált mást, és folyamatosan kritizálták, támadták a műveit, nem egyszer vádolták plágiummal és csalással is. Egyszer még a saját unokaöccse, Amauri Pena is csalással vádolta nyilvánosan a sajtóban, de később bocsánatot kért tőle és visszavonta szavait. Többször próbálták újságírók (Davi Nasser és Jean Manzon) álnevekkel és kitalált sztorikkal leleplezni, de egyszer sem sikerült.
1943-ban jelent meg a brazil spirituális irodalom egyik legkedveltebb könyve, a Nosso Lar, amiből 2010-ben film is készült. Ez az első olyan könyv, melynek szerzője André Luis szellemének tulajdonítható. Ebben az időben egyre nagyobb volt Chico Xavier híre, egyre többen keresték őt a gyógyulás reményében, és hogy üzenetet kapjanak a szeretteiktől. Ekkoriban halt meg Francisco korábbi főnöke, José Felizardo, aki nagyon szegény volt és Chico volt az, aki szeretett volna tisztes temetést rendezni neki, ezért a várost járta adománygyűjtés céljából.
Ebben az időszakban találkozott a fiatal orvostanhallgatóval és médiummal, Waldo Vieirával és több könyvet együtt írtak meg. 1959-ben Francisco Uberaba-ba költözött, ahol élete végéig élt. Folytatta a könyvek írását, közeledve a 60-as években kiemelt témáihoz, így szó esett a szexről, a kábítószerről, az ifjúsági kérdésekről, a technológiáról és az űrutazásokról is többek között. Uberaba zarándoklat helyszíne lett, naponta több ezer ember érkezett hogy Chico által kapcsolatba lépjenek szeretteikkel. Miközben egyre csak írta a családoknak a túlvilágról származó leveleket, folytatta az állandó élelmiszer-és ruházati kampányokat a szegények részére.
Az 1980-as és ’90-es években már annyira híressé vált, hogy több könyvét is lefordították különböző nyelvekre. 1990 végére a médium már több mint négyszáz könyvet írt automataírással.
Végül 92 évesen halt meg 2002-ben. A barátok és közeli hozzátartozók szerint Chico megkérte Istent, hogy olyan napon vigye el, amikor minden brazil ember nagyon boldog, és az ország valamit ünnepel, így senki sem lenne szomorú. Halála napján ünnepelte az ország a 2002-es FIFA labdarúgó világbajnokság győzelmet.
Chico Xavier 450 könyvet írt automataírással. Soha nem nevezte meg könyvein szerzőit, mivel csak szellemekkel írta. Ez az oka annak, hogy miért nem fogadja el a könyvei eladásából származó pénzt. Az első könyv óta az összes szerzői jogot jótékonysági intézménynek adta. Annak ellenére, hogy nem volt kimondottan tanult ember, évente körülbelül hat könyvet írt. Ő a legolvasottabb szerző Latin-Amerikából.
Az évtizedek során Chico több ezer levelet írt pszichográfiával a kétségbeesett szülők számára, akik eljöttek hozzá hogy üzeneteket kapjanak az elhunyt fiaiktól és lányaiktól. Egy 1990-es felmérés szerint, melyet a São Paulo Spiritista Orvosi Szövetség végzett, a levelek mindig olyan információkat tartalmaztak, amelyeket csak a hozzátartozók tudhattak, akiknek a leveleket szánták, és a legtöbb esetben az aláírás majdnem ugyanolyan volt, mint az elhunyt személyeké.
Nyoma a világban
A sok kiadott könyvén kívül…
Emlékművet állítottak róla a Chico Xavier téren, Pedro Leopoldo városában.
1981-ben Nobel-békedíjra jelölték, amit végül az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának ítélték oda.
1999-ben a Minas Gerais állam kormánya létrehozta a Chico Xavier békedíjat, amelyet évente ítélnek oda a békét és a társadalmi jólétet szorgalmazó magánszemélyek vagy jogi személyek számára.
2006-ban a Történelem legnagyobb brazilja címet ítélte neki az Época magazin.
2009-ben a brazil kormány a „Chico Xavier” nevet adta az ország egyik fontos autópályájának, a BR-050-nek.
Uberaba városa, ahol Chico élt, szintén emlékművet építtetett neki.
És annak a sok ezer embernek a szívében, akinek segített és felnyitotta a szemeit…