Az empatáknak hatalmas szívük van. Szeretetet, fényt visznek az emberek életébe. Nem az a nagy kérdés, miért lelnek nehezen párt, ugyanis nyitottak a szerelemre. Szeretnek szeretni. A valódi kérdés az, miért találják meg olyan nehezen az igaz szerelmet?
Félnek kinyitni a szívüket
Azok az empaták, akik már sokat csalódtak, rengetegszer törték össze a szívüket, félnek kinyitni azt. Inkább elkerülik a randevúzást vagy a hosszú távú kapcsolat kialakítását, mert félnek egy újabb szakítástól. Azzal nincs is semmi baj, hogy szakítás után egy időre visszavonulnak, de azzal igen, ha félelemből teljesen megvonják maguktól a szerelmet, amire valójában nagyon is vágynak. Igénylik a szeretetet, a törődést, amit boldogan adnak ők maguk is.
Amikor pedig nagyon beleszeretnek a partnerükbe: adni akarnak. Kitárják szívüket és minden kincsüket megosztják. Számukra ez a természetes. Gyakran öntudatlanul, kiegyensúlyozatlan módon előtérbe helyezik a partner szükségleteit és megfeledkeznek magukról. Előbb szeretetből teszik, később pedig kényszerből.
Ugyanis egy nárcisztikus ezzel a helyzettel boldogan visszaél. Épp ez a célja, hogy ő legyen az első. Aztán ha nem kapja meg amit akar, jön a szeretetmegvonás, az érzelmi zsarolás és olyankor az empata képes alárendelni magát. Ám ez minden, csak nem az egészséges kapcsolat szerelem jelzője. Két érzelmileg intelligens ember között ez nem történhetne meg. Olykor évekig képesek kitartani egy kapcsolatban, ami ha egyszer véget ér, borzasztó sebeket hagy az empatán.
Ezért is kellene megtanulniuk az empatáknak azt, hogy az nem igaz szerelem, amelyben fel kell áldozniuk magukat.
Mindig meg akarják javítani vagy menteni a partnerüket
Az empatákat nem nehéz felismerni. Csak úgy ontják magukból a fényt, a szeretetet, a pozitivitást. Nagyon sokakat vonz a fény, akik szívesen melegednének, sütkéreznének benne. Méghozzá viszonzatlanul, egyoldalúan. Nem akarják megosztani a saját szeretetüket, csak részesülni akarnak az empatáéból. Márpedig az empaták rendkívül érzékenyek, emiatt sajnos nem nehéz őket megsebezni.
Ám az empata élvezi ha fényt adhat, ha segíthet másokon. Mindenkiben meglátják a jót és a szeretni valót. Így történik, hogy rekordsebeséggel szerelmesek lesznek, csakhogy sokszor olyanokba mint a nárcisztikusok vagy más mérgező személyiségekbe, ami szinte mindig fájdalmas csalódással, lélekölő szakítással jár.
Valóságos életlecke az empaták számára, hogy megtanulják: a kapcsolat nem arról szól, hogy bárkit is megmentsenek.
Márpedig ők mindig megpróbálják megjavítani a partnereiket. Mindig segíteni akarják, magasabb szintre emelni, mert úgy vélik többre képes, több rejlik benne. De egy kapcsolatnak nem arról kellene szólnia, hogy megszereljük a másikat vagy szülőként bánva vele tanítgatjuk. Mégis ebbe a csapdába esik az empata és abba, hogy a sajátjaként kezeli partnere problémáit.
Ám ezt érthető módon sokan nem élvezik. Egy egészséges érzelmi intelligenciával rendelkező ember egyenlőségre vágyik. Nem arról van szó, hogy nem élvezik a törődést, a támogatást, de nincs igényük arra, hogy gyerekként kezeljék őket. Csak a különböző komplexusokkal és negatív családi mintákkal küzdők vágynak egy pótszülőre. Igen, például a nárcisztikusok egyértelműen arra vágynak, hogy valaki gondoskodjon róluk és istenítse őket.
De az empatáknak nemcsak az a természetes vágyuk, hogy szeressenek és adjanak, hanem a védelmezés is. Meg akarják védeni szeretteiket és segíteni nekik elkerülni a várható kellemetlenségeket. Ezt pedig megint csak nem sokan értékelik…
Ugyanakkor valóban nem szabadna elfelejtkezniük arról, hogy mindenkinek megvan a maga útja és meg kell tapasztalnia bizonyos leckéket, amiket nem szabadna elvenni tőlük.
Mások nehezen értik meg őket, de nekik is meg kellene tanulniuk magukkal kapcsolatban néhány leckét
Az empaták különböznek az átlagemberektől. Nemcsak a környezetükön, hanem sokszor az egész világon szeretnének segíteni. Jó néhányuknak küldetéstudatuk van. Akár van, akár nincs, nagyon kevesen tudják megérteni őket, mivel mások nem rendelkeznek olyan fejlett érzelmi intelligenciával, mint ők. Ez pedig eleve megnehezíti számukra, hogy találjanak valakit, aki igazán megérti őket.
Ráadásul nem túl jók a színészkedésben. Az érzelmeik mindig az arcukra vannak írva. De nem is kell kitalálni az érzelmeiket, maguktól is elárulják őket. Őszintén vállalják az érzéseiket. Van, aki ezt értékeli és van, aki sajnos nem.
Ahogy azt is kevesen értik meg, hogy térre van szükségük. Rengeteg érzelmet szívnak magukba egy nap, emiatt sokszor szükségük van némi magányra ahhoz, hogy feltöltődjenek. Ha ezt nem kapják meg és nem szabadulnak meg az érzelmeiktől, felgyűlik bennük és lassan felemészti őket.
Van még egy dolog, amivel nem ártana az empatáknak szembenézniük és megtanulniuk: szinte mindig olyan kapcsolatot választanak, amely kívül esik a komfortzónájukon. Azért is maradnak benne a mérgező kapcsolatban egy nárcisztikussal vagy bármely más érzelmileg bántalmazóval, mert úgy hiszik, hogy általa fejlődhetnek, növekedhetnek.
Közben, ott van az is, hogy sokuk hisz a sorsban és úgy gondolhatják ez sorsszerű. Okkal érkezett az az ember az életükbe. Emiatt, vagy az ösztönös vágyukból fakadóan, de segíteni akarnak rajta. Meggyőzik magukat, miért kell kitartaniuk abban a kapcsolatban, ami szenvedést okoz számukra.
De legyen hát: igen, okkal érkeznek a nárcisztikusok, a pszichopaták meg a gázlángozók és társaik az empaták életébe. Azért, hogy végre megtanulják, nem kötelességük másokat megmenteni, megjavítani, és nem attól fognak hatalmasat fejlődni meg szellemi magasságokba emelkedni, hogy kitartanak egy mérgező kapcsolatban. Amint ezt megtanulták, jöhet az igaz szerelem.
Fotó: unsplash.com
Forrás: themindsjournal.com