Sajnos a spiritualitásnak is megvan a maga sötét oldala és egyesek könnyen áteshetnek a ló túloldalára, ami miatt egoista, úgynevezett nárcisztikus spirituális válhat belőlük.
A „magas ló”
A horoszkópod alapján megmondom lehet-e köztünk valami. Bocsi, de nem vagyunk egy szinten. Ismerős mondatok? Azért, mert te mondtad vagy mert neked mondták?
Örülhetünk, hiszen a spiritualizmus virágkorát éli. Márpedig aminek nagy feneket kerítenek, abból divatirányzat is lesz. Vagyis sajnos akadnak olyanok, akik divatból vallják magukat spirituálisnak. Az nagyon pozitív, hogy sokan keresik önmagukat és készen állnának elsajátítani valami szép és hasznos életfilozófiát, gyakorlatot, de rossz az, hogy a kicsit sem spirituális viselkedésükkel lehúzzák ezt a csodálatos irányzatot.
Óvakodni kell az olyan spirituális emberektől akik azt mondják, hogy amit ők mondanak, az az igaz. Vigyázni kell azokkal, akik kicsit sem engednek a nézeteikből és erőszakkal nyomnák le a mások torkán az igazságukat és „tanításukat”. Nem túl kellemes olyan kolléganővel dolgozni, aki azzal traktálja az embert, hogy milyen szörnyűségek várnak rá, hiszen egy igazán spirituális ember nem akar mindenáron megtéríteni, megváltoztatni másokat. Pedig sajnos sok a karizmatikus ember, aki képes másokat befolyásolni.
Egy régi barátnőmet főleg a reiki, a gyógyítás meg az angyalok érdekelték éveken át. Megismerkedett egy férfival és egy hét múlva a telefonbeszélgetésünk alatt akart meggyőzni arról, hogy az új barátja kapcsolatban áll egy kimondhatatlan nevű bolygó legfőbb hatalmasságaival, akik elfognak érte jönni meg a „kiválasztottakért”.
Szó nincs arról, hogy csak mert valamit nem láttunk, nem tapasztaltunk, az nem létezik. Attól még, hogy valamiben nem hiszünk, nem biztos, hogy nem igaz. Csak nem a mi igazunk, hiszen nem egyetlen igazság létezik. Talán nagyon is úgy van minden, ahogy a barátnőm mesélte. A gond az, hogy teljesen elvesztette a saját hitét, identitását, és átvette valaki másét. Természetesen az emberek változnak, néha egyik napról a másikra. De mi van, ha ő nem fejlődött, hanem egyszerűen befolyásolták?
Vannak olyan spirituálisok, akik szeretik hangoztatni milyen magas szinten állnak. Biztos van, aki tényleg mesteri szintet ért el, de nem gondolnám, hogy az utcán minden második ember megvilágosodott. Márpedig akadnak olyanok, akik a magas lóról beszélnek és csak más szellemi nagyságokkal hajlandóak szóba állni, mert mindenki más „lehúzza” őket.
Ki méltó a kapcsolattartásra?
Természetesen fontos, hogy az ember megválogassa a környezetét és olyanokkal vegye körbe magát, akiktől szeretetet, támogatást kap, és megbízik bennük.
De nem lenne szabad gondolkodás nélkül véget vetni a kapcsolatoknak. Amikor valaki arra hivatkozik hogy „nem szolgálja a fejlődésemet” és ezért elenged egy személyt, az nagyon is lehetséges, amennyiben tényleg arról van szó, hogy egy mérgező, akadályozó egyén visszafogja. De sokan csak azért mondják ezt, mert könnyebb, egyszerűbb véget vetni a kapcsolatnak, mint dolgozni rajta. Mert talán fél a kudarctól, kevésnek érzi magát és így akarja elkerülni a csalódást. Az is előfordul, hogy valaki azt érti a „nem szolgálja a fejlődésem” alatt, hogy nem azt kapja, amit elvár. De mit vár el? Reálisak azok az elvárások? Valóban arra van szüksége, amit elvár?
Éppen ezért, mikor valaki ezt érzi, hogy egy bizonyos személy „nem szolgálja a fejlődését” nagyon meg kell vizsgálnia az okait, miért érzi ezt, nehogy becsapja magát.
A spirituális másik jellegzetes árnyoldala az önfeláldozás
Ismertem olyat aki azt mondta, neki az a küldetése, hogy másokat megmentsen és boldoggá tegyen. Igyekezett is mindenkinek segíteni, ahogy tudott. Csak kár, hogy ő maga viszont rettentően boldogtalan volt. Bántotta ha nem kapott egy köszönömöt se, hogy rajta senki sem segített amikor bajban volt, és hogy élete minden területe egy merő csőd volt. Nem csoda, hiszen magával szinte semmit sem foglalkozott.
A spirituális életmód nem kíván önfeláldozást. Ha boldogtalanok vagyunk az egy jel, hogy valamit nem csinálunk jól. Segítsünk másoknak. Mindenki annyit, amennyit tud. De a saját életünkről, vágyainkról sosem szabad lemondani. Ha nem vagy boldog, másoknak sem segíthetsz, és másokat sem tehetsz azzá.
A valóban spirituális ember alázatos, nem kérkedik a bölcsességével és elért eredményeivel. Nyitott és támogató, ugyanakkor kellően önzetlen, de nem annyira, hogy teljesen megfeledkezzen a saját testi és lelki épségéről. Tudja, hogy nem önzőség az, ha a saját boldogságáról is gondoskodik.
A spiritualitás lényege a tudatosság gyakorlása, ami örökké tartó és folyamatos önismerettel jár.
Fotó: unsplash.com